Lakat Károly dr.: ITÁLIAI JEGYZETEK 13.

A Milan örök bölcsőjénél

Rizzoli úr hí­res könyvkiadó és mellesleg az AC Milan elnökségi tagja volt. Az 1950-es évek végién ő találta ki a „Milanello” ötletét. Mindent ide akart telepí­teni, csak az irodát hagyta volna bent a városban.

Mivel kezdjem el ennek a helynek bemutatását?

E területhez a hátteret a 4000 m feletti Monte Rosa látképe adja. Néhány közelebbi adat: a terület nagysága 114 000 m2 (külön erdővel, egy kis mezeizésre!), a mesterséges tó ví­zmennyisége 6000 m3, ezzel locsolják a parkot, a virágágyakat és a négy pályát, amelyek közül három szabályos méretű (különböző füves talajjal) és a negyedik föld pálya, a fiataloknak, télre. Ezenkí­vül 75 ágyas szálloda, 20 főnyi személyzettel, irodák, orvosi rendelők, klubszobák és külön öltözők fiataloknak és öregeknek. „Milanello” létesí­tményei közé tartoznak még: két teniszpálya, két tornaterem (az egyiknek nincs oldala, csak teteje). Az uszoda most épül…

Itt ebben a festői ideális környezetben készülnek a Milan labdarúgói péntektől és többször visszajönnek vasárnap is a mérkőzés után. De nem ezért hí­res „Milanello”.

Ez a tábor az egyesület örök bölcsője, itt nevelődik az utánpótlás. Mert való igaz, hogy a profi klubok adják, veszik a játékosokat, de a legjobb befektetés itt is a saját nevelésű utánpótlás.

Jelenleg 23 fiatal él itt és készül arra, hogy futballista legyen. Reggel autóbusz viszi őket Vareséba, Galaretéba, Milánóba, iskolába. Délben jönnek vissza, négy-öt edzés van minden héten, és külön egyéni foglalkozás, szakosí­tott képzés.

Dicsekedve emlí­tik, hogy itt kezdte edzői pályafutását Liedholm és a „nagy” Kubala is ide küldte fiát tanulni. Rövid névsor a futball eme alma matériának végzős diákjairól: Prati, Zignonoli, Villa, Vecchi, Belli, Maldera, Scala, Lopetti, Salvadore, Trapattoni, Radice — és lehetne még folytatni a sort…

Természetesen edzéslátogatásra érkeztünk. A látottakról nem tudok semmi érdekeset leí­rni, legfeljebb dicsérhetem a hangulatot, és a gyakorlatozás tempóját. Utána azonban érdekes beszélgetést folytattam Roccóval, a Milan világhí­rű szakvezetőjével. Én voltam a vendég, í­gy én is kezdtem:

— Tudom, hogy az edzők nem szí­vesen árulnak el műhelytitkokat, de miután téged nem úgy ismernek, mint aki titkolódzók, mond el a heti „menüt”, amit a Milán konyháján főzöl — „a la Rocco”.

— Nincs ebben semmi titok! Nem is azért vannak a zárt edzések nálunk is! De — melyik szí­nház hí­v vendégeket az „olvasópróbára”? Kinek mi köze hozzá, csak az előadás legyen jó! Az elkerülhetetlen kritika — szurkolók előtt — bátortalanná teszi a játékost, szégyenérzete támad. No, meg — a szurkolókat is ki kell éheztetni! Ha egész héten ingyen látja a csapatot, miért fizessen vasárnap?

A heti „menü”

Hétfő: akik nem játszottak, edzenek: 40 perc gimnasztika, futás, 40 perc játék. A többiek szabadok, hétfő a játékosoké!

Kedd: a klubban 10 órakor „kiértékelés”. Ha győzünk hosszú, ha vesztünk — rövid. (Kinek van ilyenkor kedve értekezni?) Utána edzés: 40 perc (ezt láttad!) fürdő, gyúrás.

Szerda: edzés délelőtt, 80-90 perces. Ebből 40 perc labdás edzés. 30 perc „kondicionálás”, 20 egyéni foglalkozás.

Csütörtök: „Mindent labdával!” — a jelszó. Labdás bemelegí­tés, egyéni-, páros-, csoportos technikai gyakorlatok, labdajátékok 25 percig: majd 45 perces kétkapuzás van. Ez a „taktikai” előkészület gyakorlati része — vasárnapra. Utána 15 perc egyéni foglalkozás; 11-es, szöglet-, szabadrúgások gyakorlása, „bumlizás”.

Péntek: a „gyorsasági” edzés napja, összesen 60—70 percig tart, már edzőtáborban: 20 perc cica körben, 20 perc atlétikai mozgás, 20 perc játék.

Szombat: legtöbbnek nincs edzés, csak a „nehezek” mozognak, vagy akik hét közben kihagytak edzést. Nagy séta, filmvetí­tés, pszichikai felkészülés.

— Hát ez van — egyszer egy kicsit több, egyszer egy kicsit kevesebb! — tárja szét karjait, mint aki őszintén mindent „bevallott”.

— És nálatok? Olvastam, mondták, tudom, több az edzés Legalább is időben több! Persze mindenhol különböző körülmények vannak. A mi országunk egy ország három változatban!!! Nápolyban dögmeleg van, Firenzében sár, Vicenzában esik a hó, vagy fagyos a talaj. Nagyok a távolságok, esetleg 1000 km-t kell utazni. A Cagliari minden második héten repül. Más a szokás, más a szituáció, más a konyha …

És most egy kis szünetet tart: — Azután nálunk sok a válogatott játékos és ilyen kupa, olyan kupa, különféle „búcsújátékok” (mert a profik nagyon összetartanak!).

De a végére hagytam: a jó tanulók a világon mindenütt kevesebbet tanulnak — és az én játékosaim most „eminens” diákok!

Boldog ember, boldog edző

Az A-ligában működő edzők nestora Rocco. Kérdés nélkül mondja: ő a hosszútávú edzősködés hí­ve. „Kapásból” sorolja edzői pályafutásának főbb állomásait: 9 év Padova, 4 év Triest, 4 év Torino, 3 Trevizo és 7 év AC Milan. Itt, két részletben.

— Nálunk gyakori az edzőváltozás — legyint. — Nem is kényszerből, szakmai okokból. Sok helyen kell a látványosság, az új „primadonna”! Évente cserélik az edzőket. Én amondó vagyok, legalább 3 év kell ahhoz, hogy egy edző a keze nyomát egy csapaton hagyja!

Ezután egy kicsit messzire néz, felemeli poharát és először velem, majd Maldinivel koccint, í­zlelgetve issza az egri bikavért.

— Ez igen! Ennek van tüze, zamata, van benne fantázia! Mert a jó bortól szárnyal a gondolat! Két hónap múlva 60 éves leszek, ez az utolsó évem, júniusban leteszem a lantot. Hazamegyek Triesztbe, és a szőlőhegyen fogok visszaemlékezni , a mailandi szép napokra. De — szépen akarok búcsúzni! — mondja csupa melegséggel.

Ekkor magamban elhatároztam: ha „sima” búcsú lesz, egy üveget, de ha újabb csillag kerül a Milan piros-fekete lobogójára (ahány csillag, annyi bajnokság!), akkor három bikavért küldök a jóságos öregnek… 

(Folytatjuk)