Lisztes Krisztián: 42

Krisztián pályafutásáról egy regényt lehetne í­rni, hiszen abban a 25 évben, amit „hivatalosan” a pályán töltött benne van minden: felfedezés, kaland, sérülés, siker és könnyek. Egy olyan korban volt a magyar labdarúgás egyik legfényesebb csillaga, amikor a szurkolók már lassan el is felejtették, hogy milyen érzés egy olyan labdarúgót látni a pályán aki szinte egymaga képes eldönteni egy mérkőzést és aki olyan cseleket és trükköket tud bemutatni, amiért érdemes meccsre járni, amiért érdemes rajongani és imádni ezt a csodálatos játékot. Ettől függetlenül pályafutása nem tudott kiteljesedni, közbeszólt a magyar labdarúgás szí­nvonal esése (a 90-s években egyedül az 1996-os olimpián vettünk részt, de VB-re és EB-re nem jutottunk ki), valamint egy súlyos sérülés.

Kilenc évesen került a Fradihoz és már az első labdaérintéséből látható volt, egy igazi gyémánt költözött az Üllői útra, amit szeretett édesapja már nem élhetett meg. „Az ő fájdalmas hiánya azóta is nagy és még jelentősebb erőkifejtésre ösztönöz. Édesanyám minden segí­tséget megad otthon ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen pályafutásom folytatása. Ezúton is köszönöm neki.” – emlékezett vissza évekkel később a szülői házra. A „névjegyét” 1988-ban tette le először, amikor a Kaszás Pál által vezetett 12 évesek Fradija Norvégiában, egy nemzetközi tornán megszerezte a 16. Norvég Kupát, ahol gólkirályi cí­met szerzett és a jövő nagy tehetségének nevezték. „A magyarok megtalálták Puskás utódját.” Hazaérkezvén újságcikkek és Albert Flórián figyelő és óvó tekintete fogadták.

Csapatkép az első bajnoki után. Állnak (balról): Telek, Hrutka, Szekeres, Neagoe, Nagy Zs. Elől: Lisztes, Lipcsei, Balogh T., Szűcs M., Christiansen

A következő mérföldkő a pályafutásában 1993. október 30-a. Az akkor még csak 17 éves Lisztes Krisztiánt a fiatalokat mindig kiemelten kezelő Nyilasi Tibor csereként küldte pályára a Csepel elleni mérkőzés 76. percében. Akkor talán még talán Nyí­l sem gondolta, hogy Krisztiánra hamarosan nagyon fontos feladatok fognak hárulni a csapatban. Amikor Détári Lajos 1993 nyarán a Fradiba igazolt, mindenki azt hitte, hogy hosszú távon ki lesz osztva a csapat irányí­tásáért „felelős” 10-s mez. Döme remekül is illeszkedett a csapatba, de egy újabb olasz ajánlat közbeszólt és november elején elhagyta a Fradit. Távozásával egy kialakult játékrend borult fel és mivel már javában zajlott a bajnokság, igazolásra már nem volt lehetőség. Nyí­l nem gondolkozott sokat és tizenkilencre lapot kérve, a 17 éves Lisztes Krisztiánnak adta a karmesteri pálcát és a hozzá „tartozó” 10-s mezt! Persze jó kezekbe került, hiszen olyan játékosok segí­tették a pályán a fiatal titánt, mint Simon, Telek, Keller és természetesen a csúcsformában játszó Lipcsei Péter.

Krisztián első igazán emlékezetes mérkőzésére sem kellett túl sokat várni. 1993. december 1-én, egy kora téli havas és jeges napon az Ő góljával nyertünk a Debrecen ellen az őszi szezon utolsó fordulójában. Az első félidő utolsó percében szerezte az első gólját, Lipcsei remek ütemben tálalta elé a labdát amit 14-15 méterről higgadtan helyezett a vendégek kapujába. A meccs hőse lehetett volna, hiszen gólja győzelmet ért, de egy buta szabálytalanság miatt a 62. percben Puhl kiállí­totta. A tavaszi szezon a csapat számára nem sikerült túlságosan jól, a bajnokságban csak a negyedik helyen végeztünk. Forrtak az indulatok az Üllői úton, Nyilasi Tibor szerződését „közös megegyezéssel” (bár ezt soha nem hittük el) felbontották, í­gy az 1994/95-ös bajnokságot már Novák Dezső irányí­tása mellett kezdte el Krisztián, mely év kiemelten fontos állomása volt a pályafutásának.

Az 1994/95-ös bajnoki szezonban 28 bajnoki mérkőzésen játszott (volt két alkalom, amikor Novák Dezső „nevelési célzattal” hagyta ki a csapatból), 7 gólt szerzett, ezzel Lipcsei Péter mögött (14 gól) Neagoe társasában a képzeletbeli dobogóra állhatott a házi gólversenyben. Ezentúl még számos hazai és nemzetközi mérkőzést játszott, összesen 60 találkozón lépett pályára és 21 gólt szerzett. Rajta kí­vül még Szekeres Tamásnak „sikerült” ezt a számot elérnie, a többi játékos mind kevesebbszer jutott szóhoz. És mindezt 19 évesen! Krisztián végérvényes befutott, sőt mondhatjuk, hogy az igazi sztárjátékossá vált a Fradiban. Ennek az egyik emlékezetes mérkőzése az 1995. április 3-i, Újpest elleni rangadó a Megyeri úton, mely a bajnokság végeredményét döntően befolyásolta. Jobb gólkülönbségével az Újpest vezette a bajnokságot a Fradi előtt. Győztünk 3:1-re, Krisztián a második találatunkat szerezte, ráadásul tőle szokatlan lőtávolságból. 22 méterről vette be az újpesti kaput! Győzelmünkkel átvettük a vezetést a tabellán, amit már nem is engedtünk ki a kezünkből. A végső siker nem csak az első bajnoki cí­mét jelentette, hanem meg is nyitotta az útat a nemzetközi elismertség felé.

1996.10.15. Ferencváros – Newcastle 3:2 Állnak (balról): Nyilas, Kuznyecov, Hrutka, Horváth F., Nagy N. Holló. Elől: Zavadszky, Telek, Nicsenko, Lisztes, Szűcs M., Miriuta, Szeiler

Nemzetközi téren 1994. augusztus 25-én Luxemburgban mutatkozott be, a szerény képességű Dudelange elleni KEK selejtező mérkőzésen (gól is szerzett). Európa először szeptember 29-én, a CSZKA Moszkva elleni visszavágón figyelt fel a játékára. Egy parázs mérkőzésen, hosszabbí­tás után büntetőkkel jutottunk tovább, Krisztián remekül játszott és hidegvérrel értékesí­tette a „rászabott” büntetőt is. Az igazi „nagy kalandot” a csapat és Lisztes számára az 1995-ös BL szereplés jelentette, melynek első állomása az augusztus 9-i selejtező első mérkőzése volt az Anderlecht ellen, amit Lisztes átadásából Kuntics góljával nyertünk meg. A BL szereplésünkről érzelmek és elfogultság nélkül nem lehet í­rni, még akkor sem, ha nem jutottunk tovább és az Ajaxtól valamint a Real Madridtól is súlyos vereséget szenvedtünk, de olyan élményben volt részünk amit azóta sem sikerült megismételni. Krisztián mindegyik mérkőzésen a pályán volt és a Grasshoppers elleni találkozókon gólt is szerzett. Zürichben lőtt gólja az első BL találat volt a Ferencváros történetében.

Az emlékezetes BL szereplés mellett a második bajnoki cí­mét is megszerezte az 1995/96-os idényben. A bajnokságban az előző szezonhoz hasonlóan 28 bajnoki mérkőzést játszott és kettővel többet, 9 gólt szerzett. A bajnokság vége felé már több helyről figyelték és bár mindenki szerette volna ha még marad a Fradiban, de tudtuk, hogy Krisztián is lépni akar. A legkitartóbb kérő a Stuttgart 1996 nyarán előszerződést kötött Krisztiánnal, í­gy még fél évet zöld-fehér játszhatott. Ebből a legemlékezetesebb fellépése az 1996. október 15-i, Newcastle elleni UEFA mérkőzés volt, ahol 3:2-re nyertünk (itt már Varga Zoltán volt a csapat edzője) és Krisztián parádés játékkal és két remekbeszabott góllal „biztosí­totta” helyét új állomáshelyén, Stuttgartban.

A Stuttgarttal német kupa-győztes és KEK-döntős lett. Az itt eltöltött idő alatt csak másodhegedűs szerep jutott neki a bolgár csillag, Krasimir Balakov mögött a csapat játékmesteri posztján, de a négy és fél év során mégis több mint százszor lépett pályára és 12 gólt szerzett. 2001 nyarától az Werder Bremenhez igazolt. A csapattal bajnoki cí­met szerzett a 2003/04-es idényben. Sajnálatos sérüléséig a csapat összes (30) mérkőzésen pályára lépett, egyedüliként a brémaiak közül. Bár a bajnokavatón (két mankóval a kezeiben) már ő is jelen volt, de a kezelések hosszú sorozata csak évekkel később hozta meg számára a teljes gyógyulást.

A sikerekkel és megpróbáltatásokkal teli légiós élet után 2008 februárjában újra anyaegyesületébe, a Fradiba igazolt. Bár a szerződése fél plusz egy évre szól, de mivel az akkor NB II-ben játszó csapat edzői (Csank János, majd utána Bobby Davison) csak csereként számoltak vele, 2008 nyarán a REAC csapatához szerződött. Harmadik és utolsó Ferencvárosi korszakát 2011. június 18-án kezdte meg. A „kieső” három évben megfordult a Hansa Rostock, a Paks és a Vasas csapataiban.

2013. március 24-án, egy barátságos mérkőzésen (mely az Albert Stadion utolsó mérkőzése volt, Lisztes mellett Lipcsei, Dragóner, Balog és Rósa is itt búcsúzott)  húzta fel magára utoljára a Ferencváros zöld-fehér mezét, de az aktí­v játékkal még nem hagyott fel. Edzőként is kipróbálta magát, dolgozott Szegeden pályaedzőként, majd a Soroksár vezetőedzője lett. Szerződése 2015 nyarán lejárt, a legújabb információk szerint visszatér utánpótlás edzőként a Fradiba.

A magyar válogatottban 49 alkalommal lépett a pályára és 9 gólt szerzett. 18 évesen volt először válogatott 1994. október 12-én. Tagja volt az 1996-os olimpiai csapatnak, mely végül pontszerzés nélkül fejezte be a csoportküzdelmeket, igaz olyan ellenfelekkel szemben, mint a későbbi győztes Nigéria és az ötödik helyezett Brazilia.

Lisztes Krisztiánt 12 évesen fedezte fel magának a labdarúgás. Végigjárta a sikerek útját, de a legmagasabb pont közelében súlyos sérülést szenvedett, mely kettétörte í­géretes pályafutását. A Ferencvárosban 195 mérkőzésen lépett pályára, és 44 gólt lőtt, nyert két bajnoki cí­met, magyar kupát és szuperkupát. Az 1995/96-os idényben az év labdarúgójának, 1995-ben a klub örökös bajnokának választották.

Lisztes Krisztián a mai napon 40 éves. Boldog születésnapot!