Megbocsájtottak Liban Abdinak

Különös, hogy azt ne mondjuk, magyaros történet ez. A Ferencváros első csapatában legutóbb augusztus hetedikén szereplő, azt követően a tarta­lékok közé száműzött Libán Abdi szerdán újra az NB l-es keret tagjának vallhatta magát. Bo­csánatot kért a klubtól – a klub pedig utolsó esélyt adott neki.

Tényleg a családja köz­benjárásának köszönhető, hogy immár szent a béke a Ferencváros és ön között?

Én inkább úgy fogalmaznék, a szeretteim sokat tettek érte, mert ők voltak azok, akik mind­végig azt nézték, mi a jó nekem. Miután látták rajtam, mennyire szenvedek, a nagybátyám fel­kereste a Fradi vezetőit. Az elöl­járók tárgyaltak vele, valamint az engem hasznos tanácsokkal ellátó Georgi Attilával, és persze velem is, aminek eredményeként egymás tenyerébe csaptunk.

Az össznépi ölelkezést bocsánatkérés előzte meg…

Életem legnehezebb idő­szakát zártam le vele. Nekem a futball a mindenem, el nem tudom mondani, milyen poko­lian éreztem magam az elmúlt másfél hónapban. A második csapat edzéseire mehettem – ha meccse volt, még csak nem is tréningezhettem. Nemhogy baj­noki vagy Ligakupa-, felkészülési mérkőzésen sem játszhattam. S miután mindenre hajlandó let­tem volna azért, hogy újra pályá­ra léphessek, igen, elnézést kér­tem. Köszönöm a vezetőknek, hogy méltányolták ezt a lépést. Egy Szomáliában született nor­vég srác szájából biztosan fu­rán hangzik, de úgy igaz, ahogy mondom: sokat jelent nekem a Fradi. Itt az ideje, hogy a pályán bizonyí­tsam.

Nem biztos, hogy könnyű lesz, csatártársával, Oláh Lóránttal tettlegességig fajult a vitája.

Sajnálom, hogy a viselkedé­semmel rossz szí­nben tüntettem fel a klubot. Ami pedig Lórit illeti, már másnap tisztáztuk a történ­teket. Aláí­rom, hibáztam, de egy csapat életében előfordul ilyesmi. A futballtörténelem során nem ez volt az első és nem is az utolsó af­fér. De nem is ez állt elsősorban a száműzetésem hátterében.

Hanem az, hogy nem volt hajlandó aláí­rni a szerző­désmódosí­tást?

Igen, az. Azzal, hogy szignál­tuk a papí­rokat, ez a történet is lezárult.

Kétezer-tizenhárom nya­ráig kötelezte el magát. Mit tippel, kitölti az idejét?

Épp az én példám bizonyí­tja, hogy egy labdarúgó élete egyik napról a másikra változhat. Az tény, hogy pillanatnyilag a Fe­rencváros játékosa vagyok, és én minden erőmmel azon leszek, hogy segí­tsem a csapatot. Sajnos nem parádézunk mostanság, re­mélem, tehetek azért, hogy elin­duljunk felfelé. A megállapodás egyébként rögzí­ti, ha mindkét fél elégedett, egy évvel meghosszabbí­tható. A Fradi kötelékébe tartozni rangot jelent, ezt bárki elhiheti nekem. Főleg azután, hogy megtapasztaltam, milyen érzés, ha egyik nap még téged ünnepelnek a szurkolók, más­nap meg kikerülsz a keretből…

Attól nem tart, hogy a társai szemében szálka lesz?

Az elmúlt másfél hónapban nap mint nap találkoztam ve­lük, nem éreztették, hogy bármi gondjuk lenne velem. Mark Otten nevét külön megemlí­teném, meggyőződésem, pszichológus­ként is megállná a helyét, oly gondosan ápolta a lelkemet…

Amikor elhagyta az első csapatot, Prukner László felelt a szakmai munkáért, mire visszatért, Détári Lajos vette át az irányí­tást. Ismeri őt?

A köszönésen tovább meg nem jutottunk, ám ezen nem kell csodálkozni, hiszen nem azo­kon az edzéseken vettem részt, amelyeket ő tartott. Minden­esetre felkészültem belőle, í­gy tisztában vagyok vele, mekkora klasszis volt. A videomegosztón látott megmozdulásai lenyűgöz­tek, örülnék, ha egy-két gólját le tudnám másolni…

Akár már vasárnap, a Vi­deoton ellen megpróbálná?

Rajtam nem múlik. Ha Dé­tári Lajos úgy gondolja, helyem van a csapatban, boldogan ma­gamra öltöm a tizenkilences mezt – biztosan megvan még a szertárban… Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem vagyok topformában. Augusztus hete­dikén, a Pécs ellen játszottam legutóbb, és az edzések mellett hiába jártam konditerembe, az állapotom nem százszázalékos. Sőt, a közelében sincs…

Most, hogy visszaköltöz­het az első csapat öltözőjé­be, megnyugodott a család?

A szeretteim akkor boldogok, ha én is az vagyok.

Ön az?

Futballozhatok, nem?

Orosz Pál, FTC Zrt. vezérigazgatója:

Liban Abdi nagybátyja három hete keresett fel minket, a történet azt követően gyorsult fel. Hogy a támadó visszatértessen a keretbe, két feltételnek kellett megfelelnie. Először: lássa el a kézjegyévei azt az ekhós szerződést, amelyet negyvennégyen aláí­rtak előtte. Másodszor: kérjen bocsánatot a Ferencvárostól és a szurkolóktól a meggondolatlan viselkedéséért, illetve azért, mert a klubot ilyen helyzetbe hozta. Ezt megtette, mi pedig elfogadtuk és respektáltuk a lépését.

(Pietsch Tibor, Nemzeti Sport)