Molnár György

Molnár György (1901. február 12., Budapest – 1977. január 23., Budapest), az MTK és a Hungária FC (1919-29: 180 bajnoki / 138 gól; hét bajnok-, és két kupagyőztes csapat tagja; 1x gólkirály; az év játékosa: 1921/22) jobbösszekötője, 1920 és 1927 között 27 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban és 11 gólt ért el. Az MTK örökös tagja.

A hajdani hí­res MTK-iskola egyik legkiválóbb hajtása volt. A legképzettebb magyar labdarúgók közé sorolható. Tökéletes technikája, nagy lövőereje, ragyogó kombinatí­v érzéke és pompás cselei Konrád II méltó utódjává avatták. Braun „Csibi”-vel Európa-hí­rű jobbszárnyat alkotott. Játékát könnyedség, szellemesség, ötletgazdagság jellemezte. A közelharcoktól azonban lehetőleg tartózkodott. Érzékenysége, könnyen változó hangulata miatt teljesí­tménye néha erősen hullámzott. Ilyenkor meglepő könnyen feladta a harcot. Pedig tudott fáradhatatlan szorgalommal is játszani — akár az egész pályán. A „Hangya” becenevet éppen ezért kapta társaitól. Kiváló teljesí­tményt nyújtott 1924. április 6-án, az olaszok elleni találkozón (7:1). Ekkor lankadatlan, pompás mezőnymunkája mellett még három góllal is hozzájárult a nagy győzelem megszületéséhez.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint az MTK kiadványainak és a magyarfutball.hu felhasználásával)