Nagy István

Nagy I. István (1939. április 14., Budapest – 1999. július 5.) a Kistext (1953-58), az MTK (1958-67: 222 bajnoki /27 gól; KEK döntős) majd a Bp. Spartacus (1968-74) jobbfedezete 1961 és 1967 között 22 alkalommal játszott a válogatott csapatban. Az 1962-es VB utazó keret, az 1964-es kontinensbajnokságon bronzérmet nyert és az 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar válogatott tagja. Az MTK örökös tagja.

„Paróka” fáradhatatlan, az egész pályán tevé­kenykedő fedezet, pontosabban: középpályás játékos. Határozottan szerelt fejjel és lábbal. Lankadatlan szor­galommal vitte fel a labdát. Ha lehetősége nyí­lt rá, maga is célba vette a kaput. Mozgása azonban nem volt elég gyors. Olykor túlságosan sokat vállalt magára, nehezen szabadult meg a labdától. A későbbi években az irányí­tásban sokat javult, csiszolódott a játéka. Formája ritkán mutatott jelentős ingadozást. Átlagtelje­sí­tménye igen jó volt. Nem okozott csalódást a leg­jobbak között. Kitűnő játékot nyújtott pl. 1965. május 5-én, az Anglia elleni mérkőzésen (0:1). Pedig csak az utolsó pillanatban került a csapatba…

A Fradiban az 1961. decemberi dél-amerikai túrán három mérkőzésen szerepelt.

Indulás Dél-Amerikába (fotó: Kocsis György gyűjteményéből)

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a Ki kicsoda a magyar sportéletben? és az MTK kiadványainak felhasználásával)