Nagy Tamás kemény melót í­gér a Fradinál

Nagy Tamás egyelőre még csak megbí­zott edző lesz

Nagy Tamás megkapta élete nagy lehetőségét. A mondat cseppet sem túlzó, a negyvennyolc esztendős szakember megbí­zott vezetőedzőként irá­nyí­thatja a Ferencvárost. Ha egy meccset kap a zöld-fehérek kis­padján, már azt is csodaként éli meg, és most minden erejével azon dolgozik, hogy bebizonyí­t­sa, a Fradi sokkal többre hivatott, és talán neki is több jut a beugró szerepénél…

– Milyen érzések kavarog­nak most önben?

Rendkí­vül elszánt vagyok – mondta Nagy Tamás. – Hihetet­len erő dolgozik bennem, és ezek most nem nagy szavak. Egyfoly­tában az jár a fejemben, hogy vasárnap bármi áron, de le kell győznünk a Szombathelyt. Nem a magam presztí­zse, sokkal inkább a Ferencváros miatt.

– Gyaní­tom, tisztában van vele, hogy a szurkolók már nagyon unják a hangzatos mondatokat, miközben a csapat mindössze két pontot szerzett a bajnok­ságban…

Ez a Fradi sokkal többre hi­vatott, mint ahogyan most áll. Nekem most az a legfontosabb feladatom, hogy leromboljam a játékosokban kialakult gátakat, mert ez az oka a kudarcoknak.

– Ennyire egyszerű a vá­lasz? Azért kapott ki a Fradi például Kispesten meglehe­tősen visszafogott játékkal, mert a játékosok lelkével nincs minden rendben?

Fel kell rázni őket, ez egyértel­mű. El kell hitetnem velük, hogy igenis többre képesek, ha ez si­kerül, s jön az első sikerélmény, akkor követi a többi is. Hihetet­len tartalékok vannak ebben a csapatban, és ezt nekem igenis ki kell aknáznom.

– Mennyi ideje lesz erre?

Megbí­zott vezetőedző va­gyok, megállapodásunk ér­telmében vasárnap a Haladás ellen, aztán a következő fordu­lóban a Vasas ellen is én irá­nyí­tom a Ferencvárost. Ennyi biztos.

– Eszébe sem jut, hogy ön lehet az igazi, hosszú távú megoldás?

Most nem. Ahogy az imént mondtam, csak az érdekel, hogy legyőzzük a Szombathelyt. Az­tán másnap elkezdhetek gon­dolkozni azon, mi lesz a további sorsom.

– Prukner László hí­vta a Fradihoz segí­tőnek. Ő távo­zott, ön pedig nem követte. Miért?

Azért, mert a Ferencváros vezetői számí­tanak rám, és ez számomra óriási megtisztelte­tés. Egyébként mindent megbe­széltünk és tisztáztunk Prukner Lászlóval. Kedden már én vezet­tem a két edzést, innentől enyém a felelősség.

– Nincs önben semmi félsz?

Miért lenne?

– A Ferencváros közönsége a mennybe emeli a csapa­tot és az edzőt, ugyanakkor a pokolba kí­vánja a kudar­coknál. Ráadásul mindez hatványozottan igaz egy nem ősfradista trénerre.

Azt szeretném, ha a munkám alapján í­télnének meg, s nem a múltam miatt. Különben iga­zi munkás edző vagyok a szó valódi és átvitt értelmében. Pécsett dolgoztam hat évig a helyi Munkásnál, ugyanakkor a kemény meló hí­ve vagyok. Az alapelvem pedig úgy szól: bár­mit csinálhatok, bárhogy cse­lekszem, a barátaimnak nem kell magyarázkodnom, ők nem igénylik, az ellenségeimnek pe­dig hiába is magyarázkodnék.

– Ki lesz a segí­tője?

Ez még a jövő zenéje, egyelőre nem tudom.

– Nem beleszólva a Ferenc­város életébe, szinte adja magát, hogy Lipcsei Péter segí­tségét kérje.

Még egyszer mondom, nincs döntés ebben a témában. Természe­tesen mindenkinek a segí­tségére számí­tok, Lipcsei Péterére is. Amit fontosnak tar­tok, az az, hogy nem kí­vülről jöttem, ismerem a csapa­tot, Prukner László munkáját vihetem tovább, í­gy megma­rad a folytonosság. Játé­kosként sohasem voltam fradista, rendre ellenfélként érkeztem az Üllői útra, de az elmúlt két év alatt fontos lett számomra a klub, s tapasztalhattam, hogy a Ferencváros itthon különleges világot képvisel. Itt az ember nem engedheti meg magának, hogy sokszor hi­bázzon. Ha egy meccset kapok, azt százszázalékos eredménnyel kell zárnom…

(2011.08.17. Sinkovics Gábor, Nemzeti Sport)