Nemes (Neufeld) Sándor

A nagykereskedő családból származó Nemes (eredetileg és később: Neufeld) Sándor a magyar futball nagy világvándorainak egyike.

1916 júniusában egy ificsapattól, az ILK-ból érkezett az FTC-hez. Alig több mint 17 esztendősen mutatkozott be az első csapatban. A rendkí­vül gyors, gólerős csatár rövid ideig szerepelt zöld-fehérben. Többnyire jobbszélső volt, de a Fradiban több poszton is szerepelt. Az 1916/17 évi hadibajnokságban az FTC legeredményesebb góllövője 8 góljával. 1918 májusában Svájc, 1919 júniusában és 1919 októberében Ausztria ellen a magyar válogatottban is szóhoz jutott.

Ez utóbbi találkozó után egy hónappal már Bécsben rúgta a labdát, a Hakoah szí­neiben. Onnan Bázelbe került, ahol játszott Schaffer oldalán, majd visszament Bécsbe, a Rapidba, amellyel 1920 tavaszán bajnoki cí­met is szerzett.

1920 nyarán újra beállt a régi társak közé Lipcsében, az FTC németországi túrameccsén, majd tagja volt kérész életű első magyar profi csapatnak.

A nyáron ismét a Hakoah-ba szerződött, ezúttal azonban jóval tovább, csaknem öt esztendeig maradt a klubnál.

A csúcspontot kétségtelenül az 1924/25. évi bajnoki győzelem jelentette, amelyet Fábián, Guttmann, Eisenhoffer és Schwarz társaságában szerzett meg – már osztrákként. 1923-ban ugyanis kérvényezte és megkapta az osztrák állampolgárságot, í­gy aztán bekerült azon egykori magyar válogatottak sorába, akik egy másik ország szí­neiben is pályára léptek. 1925 júliusában ugyanis a svédek, novemberben pedig a svájciak ellen az osztrák nemzeti együttesbe is beválogatták, természetesen abban már Alexander Neufeldként szerepelt.

A következő esztendőben a régi cimborák – Fábián, Guttmann, Schwarz -társaságában áthajózott az óceánon és a túramérkőzések lejátszása után ő is leszerződött a Brooklyn Wanderers együtteséhez.

Csakhogy mí­g a többiek zömmel a tengerentúlon maradtak, ő az idény elteltével visszatért Európába. 1928-ban Csehszlovákiában tűnt fel: játszott a brünni Makkabiban és egyes források szerint a TS Trencinben is, edzősködött a Bata Zlinben. A nagyobb sikerek azonban elkerülték, í­gy a régi játékostársak hí­vására ismét az Újvilágba hajózott: az 1929/30-as idényben a Brooklyn Hakoah, 1930-ban a rövid ideig New York Giants mezét viselte.

Másodszor is elege lett azonban Amerikából: 1932-ben már Belgrádban tevékenykedett, a Beogradski SK játékos-edzőjeként. Az első esztendőben már bajnoki cí­met nyert csapatával, 3 pont előnnyel, s ezt – egy év kihagyás után, melyben a bajnokságot nem rendeztek meg – két í­zben megismételte. Közben szakértelmére a jugoszláv válogatottnál is igényt tartottak: pályaedzőként dolgozott a csapattal. Az 1938/39-es idényben a horvátországi Bata Borovo együttesét edzette, majd a háború után ennek jogutódját, az NK Borovót. Közben rövid ideig Törökországban is feltűnt, a Galatasaraynál, 1948-ban pedig az Izraeli Olimpiai Bizottság elnökeként tárgyalt Párizsban a londoni olimpián való indulásról …

(Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán, Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók c. könyvének í­rását egészí­tettük ki)