Németh Miklós: 75

Ifi-válogatott csatárunk 1962 nyarán a Transvill csapatától még ifjúsági játékosként került az Üllői útra és gólerejével hí­vta fel magára a figyelmet.

A Fradi felnőtt csapatában is sikerrel debütált, a szurkolók is nagyon szerették. 1965-ben, a VVK győztes Fradiban (!) élete első három bajnoki meccsén két gólt is szerzett! Az ellenfelek az MTK, Újpest és a Vasas voltak …

Pályafutásának ebben a szakaszában 33 gólt szerzett 47 pályára lépése alkalmával, mégse tudott gyökeret ereszteni a csapatban, í­gy két évre Salgótarjánba került.

1969-került visszatért és, hogy nem felejtette el góllövő tudományát azonnal igazolta, hiszen a Haladás ellen két gólt is rúgott. Sőt 1969. április 30-án a Népstadionban az Eger elleni találkozón (a Fradi 6:2-re győzött) mesternégyest is szerzett bajnoki mérkőzésen.

Egy látványos mozdulat …

Nemzetközi porondon is egyszer alaposan belelendült a góllövésbe: 1971 augusztusában az elchei nemzetközi tornán rúgott egy négyest a Puskás féle, BEK döntős Panathinaikosz csapatának.

Kupagyőztesként búcsúzott az Üllői úttól, utolsó mérkőzését éppen leendő csapata, a Csepel ellen játszotta.

Hogy miért nem tudott gyökeret verni a Fradiban, arról í­gy nyilatkozott:

„Megvallom, rosszul esett, bántó volt, amikor közölték, hogy sok szükség nincs rám a mindig rajongott egyesületemben. De az is igaz, hogy akadt olyan hiányosságom, amely miatt nem tudtam gyökeret verni az Üllői úton. Ez pedig: gyenge voltam a futásban. Gyors mozgás, villám-kitörések, hirtelen ritmusváltások nélkül pedig nem igazi csatár a csatár, még akkor sem, ha sikerül annyi gólt lőni, mint annak idején nekem. Erényem volt, hogy nem válogattam, ha a helyzet úgy kí­vánta, jobbal vagy ballal céloztam meg a kaput és gyakran be is találtam a hálóba.”

Később visszatért és az öregfiúk között szerepelt.

(Kozák Mihály interjújának és Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)