Csütörtök késő este óta az álmok szekerén utazunk, bár még számos megálló előtt fog csengetni a szán, egyelőre ezt nem nagyon akarjuk figyelembe venni. Természetesen itt ránk, szurkolókra gondoltam, hiszen olyan élménnyel lettünk gazdagabbak, mely minden bizonnyal sokunk emlékezetébe örökre beivódott. Mégis csak egy nálunk „pénzügyileg” magasabb jegyzet csapat ellen, közel 80 perces emberhátrányban sikerült nyernünk úgy, hogy az első nemzetközi mérkőzését vezető olasz bíró nagyon „délire” vette a figurát. Utólag persze már ennek sincs jelentősége, és csak azért hoztam fel, mert a hétvégén a spanyol és a német bajnokin is láttam hasonló esetet (az egyik még durvább is volt mint Civicé) és mindkét esetben csak sárga volt a „jutalom”. De tényleg lapozzunk tovább, megőrizve a csütörtöki diadal mámorát, a szekerünk robog tovább és november közepéig meg sem fog állni. Tegnap délután a Szentély előtt parkolt le, mert jött hozzánk az egyik ügyeletes „trónkövetelő”. A várdai legényeket nem fogom cikizni (róluk nem vetetik le a mezt a szurkolók), jó kis csapatot hoztak össze, akik minden bizonnyal harcban lesznek a dobogóért. Nem a legfelső szintért, mert az már évek óta foglalt, amit valószínűleg ők is tudnak, bár a nyilatkozatok szintjén egy kicsit azért többet képzelnek magukról. Az előbb megfogadtam, hogy nem leszek pikírt a várdaiakkal, de Ötvös legény szombaton még úgy érezte, hogy győzelmi esélyekkel léphetnek pályára a Groupama Arénában. Erre meg kaptak egy sima hármast, mely lehetett volna több is, de Ötvös Csöpi ahogy a filmjeiben szokta, ad néhány pofont, de vér nem folyik, mégis csak játékról van szó. A nevek „játékát” nem lehetett kihagyni (ezzel még tisztelgek is Bujtor István emléke előtt, akinek az ereiben is zöld-fehér vér csordogált), mely olyan csibészes mosolyt csal az arcunkra, mint a mérkőzés vége felé Laidouni, aki miután befűzött két várdait, kikacsintott a lelátóra. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →