Kutasi Zsolt: 29
2004 nyarán került a Fradiba, majd 2008 májusában mutatkozott be az akkor másodosztályban szereplő gárdában Tóth Bencével együtt.
Mindössze két meccsen lépett pályára a támadó. Később a megyei osztályban szereplő Gyálra igazolt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
IV. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna – Versenykiírás
Kékesi Rezső: 60
A ferencvárosi nevelésű középpályás pályafutásnak legsikeresebb éveit a Hungária körúton töltötte. Kék-fehér színekben nyert magyar bajnokságot és innen lett válogatott is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Asbóth Endre
Az Ácsi Kinizsitől érkezett középcsatár jól kezdett a Kinizsiben: első bajnokiján rögtön gólt szerzett egy győztes bajnokin.
A folytatásban már csak vesztes találkozón léphetett pályára. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Gerson: 26
A védőként és védekező középpályásként is bevethető brazil játékosunk a Botafogo utánpótlásában sajátította el a labdarúgás alapjait, majd honfitársaihoz hasonlóan nagyon hamar Európába került, ahol a PSV Eindhoven ificsapatában pallérozhatta tovább képességeit. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bokányi Richárd: 24
2009 őszén, 15 és fél évesen került a Népligetbe Ásotthalomról. Végigjárta a korosztályos csapatokat, majd 2013 telén az első csapatban is játéklehetőséget kapott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2017 ősz – Harmincadik felé, félúton
Minden jó, ha vége jó – ezt az örök érvényű mondást már Shakespeare is „tollba mondta” egy igazán keserédes komédiában, de vidámabb vizekre evezve ezt a néha közhelynek tetsző megállapítást egy magyar nóta is megénekli, tetézve azzal az igazán optimista kifejlettel, hogy egyszer az ég is kiderül. Ez a kijelentés meg ránk, Fradistákra 2017 nyarán és őszén hatványozottan érvényesült is. Sőt, ha a szívünk mélyén kezdtünk el kapiskálni, akkor a nyári hónapok inkább csalódottságot és keserűséget hoztak. Ezen meg túl kell esni, nem lehet a szőnyeg alá söpörni mert egy idő után a kidudorodó kupacon hanyatt esünk és vérző orral nézünk körbe, reménykedve, hogy senki sem látta a maflaságunkat. Még jó, hogy mindezen a kellemetlen perceken az elején túl tudunk esni és bár nem éppen olvasmányos a kezdet (őszintén nehezen is esik ezekre a hetekre visszaemlékezni), de a történetünk, ami a szemünk előtt pereg jobban fog hasonlítani egy Hollywoodi filmre, mint Shakespeare tragikomédiájára. Shakespeare-től még elfogadjuk a keserédes befejezést, de ha egy film végén nincs happy end, vagy nem csordulnak ki az öröm könnyei, akkor bizony a vetítés végén újra beállunk a sorba a pénztárnál és visszakérjük a pénzünket. 2017 decemberében nem kellett a pénztárosnak újra munkába állnia, a tél is hiába tette próbára a tűrőképességünket, a csapat teljesítette a bajnoki elvárásokat és bár ez nem annullálta a nyár keserveit, de „ha a vége jó”, akkor az ég is kiderül és bizakodva várhatjuk a tavaszt. De mielőtt elrévednénk az ünnepi hangulatba, ugorjunk vissza ahhoz az időszakhoz, mely nem csak nehézségeket hozott, de csalódottságot is…Nem is keveset. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mennyből a Flóri
Családi tusrajz
Feljegyzések a fotelból – Élen zárjuk az évet!
Mivel a kereskedelemben dolgozom, vasárnap meg bronzos nap, így ahhoz, hogy időben teljesíteni tudjam a „kötelező” penzumot, reggel már öt órakor kibújtam az ágyból. Ahogy kissé bágyadtan ácsorogtam a kávéfőzőt szuggerálva az járt a fejembe, hogy vajon a játékosok milyen lelkiállapotban léphettek pályára a számunkra oly „kedves” Dózsa stadionban, a Vasas ellen. Vajon mennyi plusz adhatott a Videoton elleni győzelem, és főleg az a tudat, hogy a Haladás megtette azt a szívességet, hogy nem csak minket vert meg, hanem a fő riválisunkat is, ezzel a győzelem azt jelentette volna, hogy három pont előnnyel telelhetünk a tabella élén. Ezt néhány hónappal ezelőtt, amikor 7 ponttal kullogtunk a Videoton mögött, talán a legvérmesebb Fradi szurkolók sem hitték. Köztük voltam én is, hiszen a szezon eleje a legrosszabb rémálmainkat hozta elő, de szerencsére augusztusban olyan játékosok kerültek a keretbe akikkel egy szinte tökéletes 10 meccses szériát produkáltunk. Ez még akkor is igaz, ha több olyan győztes meccsünk is volt, amikor szenvedtünk, küszködtünk, daráltunk, de nyertünk. A hazai meccsekkel általában nem volt gond, de mikor kimozdultunk a Szentélyből és felhúztuk azt a kissé „furcsa” színű idegenbeli mezt, többnyire szenvedtünk…és nyertünk. Ahogy tegnap este is, ezzel igazán széppé téve az évzárást. Egy kattintás ide a folytatáshoz....








HOZZÁSZÓLÁSOK