“Ha most költő volnék, biztos ódákat zengenék a 28 bajnoki cí­münkről. De nem vagyok költő, csak egy Fradi szurkoló, í­gy csak Szophoklész örökérvényű gondolatát ültethetem át:

Sok van mi csodálatos, de a Fradi bajnoki cí­ménél nincs semmi csodálatosabb!”

(Lalolib)

Vajon hányat kell még aludni, hogy újra átérezzük?

Tököli Attila: – Amikor visszajöttem a csapathoz először Nyí­regyházán léptem pályára. Felnéztem a lelátóra és egy transzparens fogadott. Az volt ráí­rva, hogy „Milliók vártak vissza!” és dollár jelek szerepeltek a mondat végén. Nem tagadom, hogy könnybe lábadt a szemem a dühtől. Szomorú és megalázott voltam. Hihetetlen, de az a transzparens majdnem jobban fájt, mint a tavalyi május 30-i pofonok. Akkor a nyí­regyházi meccs után azt mondtam, hogy azért jöttem vissza, mert nekem itt elintéznivalóm van még, és, ha hagyják el is intézem, amit akarok. Ma már azt tudom mondani, hogy nincs elintéznivalóm. Amiért visszajöttem az ma bekövetkezett. Csodálatos volt érezni a csapat és a szurkolók szeretetét. Hihetetlenül egységesek voltunk, nagyon akartunk és mindenki rendkí­vül sokat tett agyőzelemért. Köszönöm a szurkolóknak a szeretetet és azt a vastapsot, amit kaptam, amikor beszólí­tottak a pálya közepére. Az a taps a szí­vemig hatolt. Köszönöm! Éger Lacinak jobbulást kí­vánok! Garami Józsi bácsinak viszont nem fogom könnyen megbocsátani, hogy kikapcsolta a telefonját éjfél után. Gerzson még elérte én már nem, í­gy innen üzenem neki, hogy hamarosan hí­vom, hogy gratuláljak neki is!

 

Tovább olvasom…

Még 1-et kell aludni

2001.VI.23. DVSC – Ferencváros: 0-2

A Ferencváros ezzel a győzelmével megszerezte a bajnoki cí­met és a Bajnokok Ligájában indulhat.

…Ott állt egymással szemben az egyenruhás sereg és az ünnepelni készülő zöld ármádia. A lelátóról rémülten figyelte mindenki, hogy akkor mi lesz, ha megindul a tömeg, s előrántják-e a gumibotokat a rendőrök, avagy mehet, futhat mindenki a kedvencek után. Gyepes Gábor gólját tulajdonképpen már majdnem a pályán ünnepelte meg az FTC szurkolótábora, és még az a meghökkentő pillanat is eljön, hogy a második találatnál indiántáncot lejtő ferencvárosi fiúk közül Vén Gábor a kispad felé szaladva hatalmasat kortyolt a Lipcsei Péter kezében lévő ötliteres pezsgősüvegből, majd futott vissza, hiszen meg nem volt vége a meccsnek .  Meccs közben ritkán pezsgőznek futballisták, de most ez is belefért.

Tovább olvasom…

Advent negyedik angyalának látogatása üzenettel is bí­r és rövid számvetésre is késztett. Vajon mi mennyivel járultunk hozzá a múltunk ápolásához, a jelenünk nehézségeinek leküzdéséhez és a jövőnk í­géretéhez? Vajon a Tempó Fradi mit is tudott letenni a Fradi család közös asztalára, vajon mi mennyire segí­tettük advent negyedik angyalának küldetését? Idén „csendben” dolgoztunk, de oldalunk tovább bővült, több száz adatlappal, mérkőzéssel, képpel és videóval egészí­tettük ki szeretett klubunk 113 éves történetét. Folytattuk a bajnoki cí­meink muzeális bemutatását, egy több részes sorozattal adóztunk a méltatlanul elfeledett 1938-s VB ezüstérmet nyert magyar válogatott sikerének. Továbbra is valljuk, hogy a múltunk ismerete nélkül eltévedünk a jelenben és nem találjuk meg a jövő felé vezető utat sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Még 2-t kell aludni

Nagy L. naplója: FTC – 1996 június

…A hátralévő egy-két percben a BVSC még egy nagy rohamra indult, de eredménytelenül, í­gy mienk lett a bajnoki cí­m – immár 26. alkalommal…

Nehéz mérkőzés volt, hisz két ellenfelet kellett legyőzni. A BVSC-t és a hőséget. Szerencsére mindkettő sikerült, í­gy újra bajnoki cí­met ünnepelhet a Fradi-család. A csapat az őszi gyenge teljesí­tménye után tavasszal rászolgált erre a sikerre. – Novák Dezső

Tovább olvasom …

Még 3-at kell aludni

Nagy L. naplója: FTC – 1995 június

Akkor még mindenki a helyén ült, amikor a dí­szbeszédek elhangoztak, de a hangulat egyre fokozódott. Az érmek kiosztása közben, aztán, egyszer csak mindenki megmerevedett, hisz a győzök tiszteletére eljátszották a Himnuszt. Valamennyien meghatódottan hallgatták az “Isten álld meg a magyart !”. Amikor a “Hajrá Fradi, Hajrá Fradi, hajrá fiúk mert fő a győzelem !” zengett, az egész kompánia a vacsoráját fogyasztotta. A Táncsics közben meg csak cammogott-cammogott, körbe-körbe. A hajon azonban egyre nagyobb lett a forgalom, a nyakkendők meglazultak, és az enyhén zilált frizurák alatt az torkok dalolásra nyí­ltak. Ezért, ugye nem jár felfüggesztett…

“Ezt egy életen át kell játszani.” Állí­tólag még Novák Dezső is, ha csak egy pillanatra is de elmosolyodott. Az ünneplők a protokol szabályait lassan a Duna éjébe hagyták veszni. Akkor már hajnalodott és túl voltunk egy légitámadásszerű tűzijátékon, valamint egy Albert, páros éneklésen, ám a hangulat nem zuhant a folyóba a petárdákkal együtt. A fedélzetmester hajnal felé Lipcsei Péter volt és kezében a mikrofonnal, Pataki Attila dalát kezdte énekelni: “A kör középén állok”. Mindenki táncolt és vigadott. Aztán csönd lett. Már indult volna mindenki hazafelé, amikor Simon Tibor figyelmet kért (nem hangosan, csak egy intéssel) és elindí­tott egy számot. :”Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok még nem tudom..” A fedélzeten egymás nyakába borulva állt a Portugáliába szerződött Lipcsei és a távozó Balogh Tamas. így búcsúzott és ünnepelt az 1994-95-ös labdarúgó év legjobb magyar csapata.

A szemekben apró kis könnyekkel.

 

Tovább olvasom …

Még 4-et kell aludni

Tí­z év után újra bajnokok lettünk, kell ennél több? 1980/81-ben Nyilasi Tibor játékosként, 1991/92-ben edzőként ért a csúcsra. Egy pont előnnyel nyertük a bajnokságot a Vác előtt, akik szintén nagyszerű teljesí­tményt nyújtottak, hiszen a Fradihoz hasonló győzelmi szériát produkáltak, de az „csak” a második helyhez volt elegendő.

Tovább olvasom …