Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 28.
A kocsmárosok a kakasokkal kelnek…
Rudas Ferenc atlétikával való „összeszerelmesedése” okán hűtlenül elejtettük életének azt a szövetét, amelyet a futball szőtt át, igaz ő is megtett szinte mindent azért, hogy ettől a világtól (amely azért lássuk be, mégis csak sokkal inkább az ő világa volt, mint az atlétika és környéke) távol tartsa magát.
Azt már csak úgy találták ki az erre illetékesek, hogy az ember mindig a legnagyobb szerelmétől kapja élete legnagyobb pofonját, márpedig Ferit a futball tisztességesen a padlóra küldte.
Azt, hogy edzőként nem úgy jöttek össze a dolgai, ahogyan azt szerette volna (emlékezzünk csak a Láng Gépgyárnál és a Budafokon történtekre) sokkal könnyebben viselte, mint a Ferencváros vele szemben mutatott viselkedését, már amennyiben egy klub „viselkedni” tud… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bödedani – A példakép
2013.V.19. NB II, Cegléd – Ferencváros II.: 1-1
Második csapatunk 1-1-es döntetlent ért el a labdarúgó NB II Keleti csoport 27. fordulójában.
Feljegyzések a fotelból – Kényelmes győzelem
Nem így terveztem a szombat délutánomat. Bár a győri vereség nem esett túlzottan jól, de már hétfő délelőtt terveztük a szombati örökrangadóra a programot. Melyből végül is nem lett semmi, maradt a fotel és a skype. Jobb lett volna személyesen ott lenni, találkozni „élőben” a játékosokkal, a barátokkal, a szurkolótársakkal. Bárhogyan is alakulnak a dolgaink és bármennyire is messze kerültünk a dobogótól, azért a hazai mérkőzéseknél a szív akaratlanul is beindítja az autót, és 120 km ide-vagy oda, Laudetur barátommal fogjuk a batyut, melyben néha még hamuba sült pogácsa is landol, útközben végigverjük az egész NB I-et, és a megbeszélt időpontban, szinte óramű pontossággal parkírozunk le szerkesztőtársam otthona előtt. A legtöbb esetben még mobilon sem kell értesítenem az érkezésünkről, már ott toporog zöld-fehér mezben, sállal a nyakában és kezében a “beugró” dobozos sörrel. Irány a stadion ahol már órákkal a kezdés előtt összefutunk barátokkal, akik már évek óta bérlet és padtársaink, akik eredményektől és időtől függetlenül mindig ott vannak. Ahogy mi is – kivétel ma, amikor is csak képzeletben foghatunk kezet és csak a skype-n keresztül ölelhetjük át egymást. Nem lustaságból, nem csalódottságból. Az autó is rendben van, benzint is tudnánk venni és talán még pogácsát is kapnánk útravalónak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.V.18. Ferencváros – MTK: 2-0
Böde vezérletével a Fradi nyerte a győri örökrangadót
A Ferencváros 2–0-ra legyőzte az MTK-t az NB I 28. fordulójában, az örökrangadón. Az első félidőben még nem láthattak gólt a szurkolók, de a fordulást követően Somália és Böde Dániel is betalált, s erre nem volt válasza Garami József igen gyengén futballozó együttesének.
Emléked szeretettel megőrizzük
Karcsi bácsi fejfájára
“Nem lehet, hogy a győzelem elvakítson!”
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 27.
Egy tisztes, őszes halánték és az a drabális Penes…
Az 1964-es, tokiói olimpiára a „Pasaréti madonna” már, mint Rudasné Antal Márta utazott. Rudasné úgy lett, hogy Feri, a „nagy bevehetetlen” az első igazán alkalmas pillanatban megkérte Márta kezét, akinek pedig egy másodpercig sem jutott eszébe nemet mondani.
Ha már akkor lettek volna bulvárlapok, kimeríthetetlen témát szolgáltatott volna számukra a Rudas Ferenc-Antal Márta álompár, hiszen kettőjükben minden egyesült, amely a legszélesebb közönség érdeklődésére igényt tarthat.
A férj még futballistaként szerzett hihetetlen népszerűsége, a pasaréti villa, a balatoni ház, a márkás luxusautó(k), a jól menő presszó, a feleség hamvassága, szépsége, de mindenekelőtt éppen akkoriban induló nagy ívű, sportolói karrierje egyenként is olyan „bulvárfalat”, amelyekért 2013-ban ölre mennének egymásért a színes magazinok. 1963-ban viszont „nem ért többet”, mint egy néhány soros hírt: „Rudas Ferenc, a Ferencváros egykori válogatott futballistája és Antal Márta, a tokiói olimpiára készülő válogatott atléta házasságot kötött”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Ismét bajnokságot nyertünk a Győrnek
“Az elmúlt időszakban többször is hibáztunk, így elveszítettük annak a lehetőségét, hogy a sorsunk a saját kezünkben legyen.” – ezt a nagyon tanulságos mondatot Ricardo Moniz mondta a Győr elleni mérkőzésünk előtt. És ebben benne is van minden. Csak rá kell nézni a tabellára és fel kell idézni azokat az elhullajtott pontokat melyekért most nagy árat kell fizetnünk. Egerben, Siófokon és Kaposvárott elvesztett 5 pontot (és az utóbbit csak egy ponttal számoltam) nehéz magyarázni. Azokkal együtt sem lenne bérelt helyünk a dobogón, de legalább saját kezünkben lett volna a sorsunk. Ahhoz azonban győzni kellett volna egy olyan mérkőzésen ahol az előzmények ismeretében valójában nem is nyerhettünk. A győri lányok BL sikere, valamint a Videoton veresége után, végre telt ház volt Győrött, mely nem elsősorban a hazaiak eddigi játékának szólt, hanem a Fradinak és annak a történelmi ténynek, hogy mi már háromszor „odaajándékoztuk” a bajnoki címet az ETO-nak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK