FENYVESI DOKTOR – 60 év a Fradiban
Zárszó helyett
Fenyvesi és Epiktétosz
Hogyan kerül egy lapra a villámléptű újkori magyar futballista és a fél lábára béna ókori görög sztoikus bölcs? Hát úgy, hogy szerintem a gondolkodásmódjuk nagyon hasonlít egymáshoz. Amikor azt kerestem, hogy lehetne igazán jellemezni ezt a szerény, befelé élő, minden külső hívságtól, modorosságtól, kivagyiságtól mentes, sosem nyomuló, mindig megbízható, életet, futballt egyaránt komolyan vevő férfiút, aki felnőtt életében jószerével semmit sem változott, a haja színén kívül. Aki az életben mindent a maga erejéből ért el: állatorvosi diplomát, 76-szoros válogatottságot, 550 tétmérkőzést az FTC-ben, s velük együtt alighanem osztatlan tiszteletet, megbecsülést. Kiállítva sohasem volt. Ellensége nincs. Irigye nincs. Haragra ritkán gerjed, haragot nem tart. Elérhetetlen vágyakat sosem kergetett, az elérhetőket nemcsak kergette, hanem el is érte. Íme, nyolc epiktétoszi mondat befejezésül, amiket akár ő is mondhatott volna.
2013.XI.3. NB III, DVSC-DEAC – Ferencváros II.: 5-0
Feljegyzések a fotelból – Nem három, hanem négy és nem oda, hanem ide
Nem szoktam az ellenfél edzőivel foglalkozni, de néhány napja Szivics mester olyan nyilatkozatokat tett, melyek feldühítettek. Valószínűleg a játékosokat is. Ezért talán még köszönet is járna neki, hiszen a mester legközelebb jobban teszi, ha nem foglalkozik az ellenféllel és főleg nem próbál Tippmix-et játszani, mert ha megteszi, annak bizony bukta lesz a vége. Gondolom a saját játékosait akarta feltüzelni, de helyette egy olyan csapdába került, melyből sokat fog meríteni a TrollFoci. Nagy-nagy örömömben én sem tudtam kihagyni a ziccert (ahogy a játékosaink sem tudták), de ez legyen a „verhetetlennek” titulált diósgyőriek gondja. Akik talán túl nagy mellénnyel jöttek ki a pályára és talán el is hitték, hogy sok gonddal küzdő Fradit most simán a földbe fogják döngölni. A döngölés megtörtént, csak éppen fordítva. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.XI.2. Diósgyőr – Ferencváros: 1-4
Zöld-fehér mécses
„Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él”. Szókratész, az ókori görög filozófus kb. 2500 éve már megfejtette a titkot. Azt, amelynek jöttétől mindenki fél, de egyben bízik is benne, hogy a lelke tovább fog élni a mindenkori jelenben és az emlékezés meghitt pillanataiban.
Mindenszentek napja egy ilyen pillanat. Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik a sírkerteket. Emlékezünk. Ez az ima és az elhunytak emlékének időszaka. A múltat nem feledhetjük – ez a visszatekintés és a jövő parancsa. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.X.29. MK, Szekszárd – Ferencváros: 0-10
Feljegyzések a fotelból – Amikor semmi sem sikerül
Rosszul aludtam az éjjel. Ahelyett, hogy kihasználtam volna a visszakapott egy órát, csak forgolódtam az ágyban. Most persze könnyű lenne ráfogni a tegnapi mérkőzés okozta stresszre, de a hazaút közel két órás ideje alatt volt időnk Laudetur barátommal kibeszélni a fájdalmunkat. Ráadásul az útfelügyelet is rá tett egy lapáttal, amikor úgy zárta le több száz akadállyal az M0 lehajtó sávját, hogy semmilyen tájékoztatást nem adott arról, hogy ezek után vajon melyik úton is találunk haza. Végül is egy kis barangolás után ráleltünk az 51-s útra, de ez közel félórával meghosszabbította a hazautat. Talán még köszönet is jár érte, hiszen egyrészt jó társaságban nem gond az idő múlása, másrészt mire este hazaértünk, már nem volt kedvem nekifogni semmilyen jegyzetírásnak. Annyira azért ismerem magam, ha győzünk, biztos éjfélig is verem a billentyűket, mert az öröm biztosan kikényszerítené belőlem az írást. De itt tegnap este nem volt öröm, de még bizakodás sem. Gyászjelentést sem készülök írni, hiszen bármennyire is fáj a elmaradt győzelem, a mérkőzésnek voltak biztató jelei is, amit jelen helyzetünkben nagyon meg kell becsülni. Ráadásul elég sok időt töltöttem már el eddig is a foci környékén, hogy tudjam, van olyan mérkőzés, amikor semmi sem sikerül. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.X.26. Ferencváros – Mezőkövesd: 1-1
2013.X.26. NB III, Hajdúböszörmény – Ferencváros II.: 3-3
Jön az újonc, akivel már bajnoki múltunk is van
Nem gondoltam volna, hogy rá leszek „fanyalodva” arra, hogy egyszer is megemlítsem a 2007/08-s bajnoki szezont. Még a gondolatától is irtózom az NB II-ben eltöltött éveknek. És nem csak a jogtalan kizárásunk miatt, de 2007 tavasza miatt is, amikor olyan játékosokkal felállva nem tudtunk egyből visszajutni a felső osztályba, mint Dragóner, Balog Z., Lipcsei, Laczkó, Lazic és Tököli. A fel nem jutás ráadásul a teljes bomlást is elhozta. Játékosok, edzők, klubvezetők jöttek-mentek, egy omladozó átjáróház volt az Üllői út 129. Jött Csank János, aki több fiatalt bevetve (Nagy testvérek, Rédei, Brettschneider, Horváth, Bartha) próbált visszajutni az NB I-be. Néhány „öreg” még maradt, visszatért Mátyus és Vincze Ottó is, sőt a távozó Tököli helyére még igazolni is tudtuk Ndjodo-t). Ezek után jogos elvárás volt a feljutás, melyről nagyon hamar kiderült, hogy naiv álom csupán. 8 forduló után csak 2 győzelmet arattunk, mellette 5 döntetlen és 1 vereség (Szolnok) mutatta a csapat „valódi” erejét (vagy talán mást, de ebbe most ne menjünk bele). Egy kattintás ide a folytatáshoz....






HOZZÁSZÓLÁSOK