1938, az ezüstérem pompás ragyogása
Hioszi Tatiosz szerint „szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.” Örök igazság ez az ókori görög filozófustól, de felvetődik egy kérdés: vajon ezek a pillanatok hogyan kerülnek szívünk jegyzettömbjébe? És vajon van-e elegendő tárhelyünk, vagy ha lassan kezd túlcsordulni a memória, akkor akaratlanul elindítunk egy tisztítóprogramot, mely a kellemetlen emléket egyszerűen kitörli a rendszerből? Sokan úgy gondolják, a múlt valójában saját élettörténetünk értelmezése. Kiemelünk bizonyos meghatározónak vélt eseményeket, elfelejtünk másokat. De vajon miért is felejtünk? Miért is törlünk olyan eseményeket melyek nélkül a jelenünk is sokkal kevesebb lesz? Hiúság, hazugság vagy talán félelem a szembenézéssel? Nem tudom a választ, de azt igen, hogy 1938 júniusában megrendezésre kerülő III. Labdarúgó-világbajnokságon elért második helyünk az eltelt 75 év alatt a feledés homályába veszett. Az okát nem tudom, de azt igen, hogy azok számára akik a szívükbe zárták a Ferencvárosi labdarúgást, a megszerzett ezüstérem örökké pompásan fog ragyogni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tátrai Sándor fényképalbumából
1938, egy elfeledett ezüstérem: Egy kis ijedség után, irány a döntő!
1938. június 16-án csodaszép reggelre ébredt Párizs. Az előtte való napok változékony időjárását verőfényes napsütés váltotta, mintha a nap is a közelgő elődöntőt akarná beragyogni. Mivel az csak késő délután kezdődik, így a Szajnát vette célba, a sugarai szinte belekortyoltak a gyengéden hullámzó folyóba, arra csábítva a kávéházak teraszán bámészkodókat, hogy kövessék a sugarakat egészen a Tulieriák kertjéig. És ha még bírják a lábak, sétáljanak át a Champ-de-Marsra, ahol gyönyörködhetnek a szobrászat, a történelem és kertművészet különleges egyvelegében. De ne sokáig időzzenek, mert lassan már el kell indulni a Parc des Princesre ha nem akarják lekésni a Magyarország-Svédország elődöntőt. Mert ennek a nagyszerű napnak még Párizsban is a világbajnokságról kell szólnia. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ebedli Zoltán, a király
Tegnap reggel elgondolkodva, na jó, bambulva battyogtam a szerkesztőség felé, amelynek épülete szorosan tapad a Corvin-plázához, mondhatni, sziámi ikrek. Csendes még ilyenkor errefelé minden, üresen ásítozik a földszinti kávézó is, csupán egy sportosan elegáns, jólfésült úriember kortyolgatta a kávéját kecses üvegkehelyből.
Ebedli Zoltán, a király. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1938, egy elfeledett ezüstérem: Feltörtük a svájci reteszt
A Holland-India felett aratott fölényes győzelmünk után Sárosiék kényelmesen dőlhettek hátra a karosszékben, élvezhették a visszatért nyári napsugarakat, írhattak leveleket az itthoniaknak, de felfedezhették Franciaország szépségét is. Volt rá idő és volt is mit elraktározni az emlékek tárházában, hiszen ahol egyszerre található meg a történelem, a kultúra, a természeti szépségek, a divat és a szórakozás, ott nem lehet gond az idővel. Párizsban landoltunk, majd Reims városában győztünk Holland-India ellen, onnan meg irány Lille, a negyeddöntő helyszíne. Nincs nagy távolság a két város között, 200 km az út a belga határ közelében fekvő csodaszép városig. Aki már járt Lille-ben az tudja, hogy a flamand várost a “Napkirály” (XIV. Lajos) foglalta el és csatolta a királyságához. Ahhoz, hogy a város be is hódoljon az új királynak, Lajos komoly építkezésekbe fogott, melyek közül sok még akkor is állt, amikor a magyar válogatott 1938-ban Lille-be érkezett. A kor egyik leghíresebb hadmérnökéről és építészéről, Vauban-ról elnevezett Citadella-t (a gyönyörű bejárati kaput ő is tervezte) vagy a Párizsi-kaput mely a francia behódoltság jelképe, a csapat is megcsodálhatta, de valószínűleg a legtöbb szabad idejüket Lille főterén töltötték, ahová azokban az években már “belopódzott” Párizs hangulatából egy darab. Itt nyugodtan készülhettünk a negyeddöntőre, ahová papírforma szerint a németeknek kellett volna eljutnia, de velük szemben a “svájci retesz” olyan jól működött, hogy a megismételt nyolcaddöntőn 4:2-re kikaptak a Karl Rappan irányította svájci válogatottól. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2012/13 – Fradi gólok
A szezon legjobbjai
MLSZ-díjátadó: Böde Dániel a szezon legjobb játékosa
NS: Túlsúlyban: négy aranyérmes győri az NS álomcsapatában
NSO: Hat ferencvárosi Garami József csapatában
2012/13: Játékosrangsor
Szűcs Lajos (Lombard Pápa) a rangelső a kapusok közt
2012 ősz: A kapusok közt Szűcs Lajos (Lombard Pápa) a rangelső
2013.VI.6. Magyarország – Kuvait: 1-0
Vanczák Vilmos fejesből szerzett találatával a házigazda magyar labdarúgó-válogatott Győrben megérdemelt győzelmet aratott Kuvait ellen felkészülési mérkőzésen. Az első félidőben nem tudtuk érvényre juttatni fölényünket a szimpatikus vendégekkel szemben, aztán a szünet után más szerkezetben játszva, három cserével frissített csapatunk sorra alakította ki a helyzeteit, de abból csak egyet használt ki. A mezőny legjobbjának a kuvaiti kapus, Haled el-Rasidi bizonyult. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 30.
Mindhalálig Ferencváros…
Ülünk a Gábor Áron utcai villa teraszán, élvezzük az áprilisban ránk tört nyarat, s a manapság divatos szóhasználattal élve próbáljuk „elkötni a szálakat”.
A vállalkozás eleve kudarcra ítéltetett, hiszen egyetlen újságoldalnyi terjedelmen belül még Esterházy Péter sem tudna olyan csodát tenni, hogy néhány tucat mondatban összefoglal közel negyven esztendőt, pedig ő már Ottlik Géza „Iskola a határon” című remekét is rámásolta egyetlen papírlapra.
Feri életének társa, Mari (Soós Mária) angyali türelemmel hallgatja órák óta azokat a történeteket, amelyeket szerintem most hall legalább századszor, no de Feri mellett ehhez már réges-régen hozzászokott.
Azóta vannak együtt, amióta a Rudas Ferenc – Antal Márta „álompár” életre szólónak látszó szövetsége (1976-ban), mondhatni egyik pillanatról a másikra felbomlott.
Márta máshol, mással látta, képzelte el további életét, s a szívnek ugye, nem lehet parancsolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK