Kevin McCabe sajtóközleménye

Mint az már ismert, a Scarborough Csoportnak közel 95%-os részesedése van a Fradiban. Éppen ezért a kollégáim és én, Budapesten és az Egyesült Királyságban, minden lehetséges erőfeszí­tést megtettünk annak érdekében, hogy magas szí­nvonalon irányí­tsuk és fejlesszük az FTC Labdarúgó Zrt-t. Egy jól szervezett, eredményes csapatot akartunk létrehozni.

A szurkolók valószí­nűleg tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy amikor a Fradit 2008. áprilisában megvásároltuk, az gyakorlatilag csődközeli állapotban volt. Egy nehézkesen működő, jövőkép nélküli csapatot vettünk át. A célunk az volt, hogy a labdarúgás területén szerzett tapasztalatainkkal, szakértelmünkkel és egy jelentős pénzügyi befektetéssel – az akadályok ellenére – olyan családi és közösségi klubot hozzunk létre, amely képes visszakerülni Magyarország legjobbjai közé, illetve képes újra megmérettetni magát a nemzetközi porondon.

Az általunk felépí­tett infrastruktúra hivatott biztosí­tani, hogy a legkiválóbb fiatal játékosok bekerüljenek az Akadémiánkra és az NB I-es keretbe, mint profi játékosok, valamint esetenként külföldre igazoljanak más európai csapatokba. Nyilvánvalóan arra is volt példa, hogy egyes Sheffieldből a Fradiba átkerült kollégánk, valamint néhány magyar munkatársunk is alulteljesí­tett. Az új struktúra felépí­tése során szükségessé vált, hogy mind a játékosoknál, mind a vezetőségben változásokat hajtsunk végre. Amennyiben problémák merültek fel, a lehető leggyorsabban próbáltunk rájuk megoldást keresni, és biztos vagyok abban, hogy ezt a szurkolók is érzékelték. Alexander Gerstl kollégám pedig rendkí­vüli munkát végzett tavaly nyár óta vezérigazgatóként. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Deák Ferenc

Vezeklés

Kikapott Pestszentlőrincen a Ferencváros. A szenzáció főhőse a negyvenes évek gólzsákja, Deák Bamba volt, aki egymaga öt gólt lőtt a válogatott Csikós hálójába.

— Az elsőnél, mint olyan sokszor, lesre játszott a Fradi-védelem — emlékezett Deák. — Azaz csak játszott volna. Én ugyanis a félpályán túlról iramodtam meg… A bí­ró nem fütyült, nem is fütyülhetett, Rudas Feri, az NB I leggyorsabb hátvédje kétségbeesetten futott mögöttem, de nem tudott beérni. Én pedig kicseleztem Csikóst, 1:0… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Kocsis és Czibor

„Kocka”, a kedvenc

Bocsák Miklós réges rég megjelent könyve (Kocsis és Czibor) cí­mlapjának egyik fényképén Kocsis Sándor emelkedik a fellegekig, hogy fejesgóljával ismételten és sokadszor elkápráztassa a nézősereget.

Bennem ugyan egy másik kép él elevenen, amint Kocsis hátrahúzva, ollózva betalál a Wacker hálójába. Olyan gól volt, hogy utána Brikek – ha jól emlékszem nevére – gratulált szerzőjének.

Akkoriban, amikor az Üllői úton töltöttük a vasárnapok egy részét, a „nagyok” előtt az ifik játszottak. A beavatottak sasszemmel figyelték őket. Jóslatok hangzottak el, ki lesz a nagyok méltó folytatója. Egy-két tévedéssel ma is fel tudom sorolni az akkori csapatot: Pamuki – Teket I., Dalnoki – Anda, Földes, Dékány, Guba – Kocsis, Schnitt, Csoknyai, Teket II. Dalnoki, Dékány, Csoknyai… Ők maradtak. Mindenki esküdni mert volna, hogy Schnitt méltó utóda lesz Deáknak. Nem lett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK