Azt nem állítom, hogy sajnálom a lilákat, de mégis csak kínos lehet zsinórban elvesztett 11 derbi után felülni a buszra és útnak indulni a mérkőzésre. Bármennyire is fogadkoztak a játékosok, a szurkolók meg utolsó kis inflációs forintjukból megvették a csillagszórókat, de belül tudták, a kissé váratlanul ránk törő téli hideg valószínűleg a “nulla-érzést” is befagyasztotta, így vasárnap este már 12 vereség fog a zsinóron csüggeni. Ettől még lelkesen próbálták felvenni a versenyt, de amíg a stadion 90 %-a Dolby Digitálban zengett, addig a dózsás “áléáléálé” olyan hatást keltett, mint egy eltévedt méhecske zümmögése a pesti forgatagban. A csípős hideg nem csak a lilák győzelmi esélyeit tette a mélyhűtőbe, hanem a zsúfolásig megtelt lelátókat, amit nem csak az égieknek kell “megköszönni”, hanem a menetrendet fűtött, nem rezsicsökkentett szobákban ücsörgő kitalálóinak is. Február elején, vasárnap, vajon miért nem lehet már 13 órakor elkezdeni a focidélutánt? Zsörtölődésből és a lilák befagyasztott győzelmi esélyei után rá is térhetnénk a 237. derbire, mely mélyhűtő ide vagy oda, mégis csak a magyar labdarúgás legnagyobb összecsapása. Természetesen a Fradi mindig is győzelmi “kényszerben” van, de az őszi 6-0-s nemes bosszú óta, csak a hagyomány tartja életben a zöld-lila párharcot. Ha így folytatódik, már az sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →