Ma ünnepli 50. születésnapját Wukovics László

A 39. percben M. Tamás egy bedobást harcolt ki az ellenfél térfelének felénél, a bedobás Sz. Zsolthoz került, aki egy szép befordulás és pontos passz után Wukovicshoz játszott, aki közelről nem hibázott. – Ha most a kedves olvasó egy kicsit értetlenül olvassa a fenti sorokat, akkor nem kell rajta csodálkozni, hiszen az nem okoz meglepetést, hogy a támadás végén Wuko gólt szerez, de az már igen, hogy ki ellen és mikor szerezte ezt a találatot. Az időpont, 2008. május 15, és a Pest megyei bajnokságban, a Viadukt SE csatáraként szerezte Wukovics László azt a gólt. Harmincnyolc évesen.

Hogy milyen utat járt be Wukovics László, a Fradi többszörös „házi gólkirálya” addig, amí­g eljutott a levezetésnek szánt Viadukt SE-ig?

A Ferencvárosban az előkészí­tő csoporttól a korosztályos együtteseken keresztül vezetett az útja. Volt kitől tanulnia, az édesapja is aktí­v játékos volt. Fiát nyolc éves korában már edzésekre vitte. Jóbarátja, Perlaky István hamar felfedezte Wuko tehetségét, ő mondta róla, hogy azokban az időben csakis Koch Robiban látott ilyen tehetséget. Az ifjúsági csapatban leginkább jobbszélsőt, vagy középcsatárt játszott, s az ellenfelek védői hosszasan mesélhetnének Wukovics tudásáról, hiszen nem kevesebb, mint harminc alkalommal lőtt vagy fejelt gólt. A legemlékezetesebb serdülő mérkőzésén, az MTK-t egymaga verte meg, a 6:1-s mérkőzés mindegyik gólját ő szerezte.

1988-ban már az első csapat keretével készülhetett és a bemutatkozás sem váratott magára sokáig. 1988.03.27.-i, Kongsvinger elleni nemzetközi barátságos mérkőzésen lépett először pályára a felnőtt csapat tagjaként, amit 3:0-ra nyertünk. Tétmérkőzésen 1988.05.14.-én, a Videoton ellen mutatkozott be csereként. A fiatal csatárnak nem volt könnyű dolga bekerülni a kezdőbe, hiszen olyan csatárokkal kellett felvenni a „versenyt”, mint Fischer és Dzurják.

„Egy fiatal játékos számára nagyon nehéz feladat csereként beállva a legjobb formát mutatni. De én megpróbálom. Ha tí­z percem van, akkor tí­z perc alatt, ha negyed órám, akkor negyed óra alatt kell sziporkáznom és gólokat lőnöm. Ez nagyon nehéz feladat. Remélem, előbb-utóbb kijön a lépés, végre tartósan megmutathatom a publikumnak, mire vagyok képes.”

Kitartása, szorgalma azonban meghozta a sikert. Összesen 173 alkalommal lépett pályára zöld-fehér mezben és 74 gólt szerzett. Az egyik legemlékezetesebb mérkőzésén, 1993. október 30-án, a Csepel ellen mesterhármasával nyertünk 3:0-ra.

Tagja volt az 1991/92-es, „Nyilasi álomcsapatnak”, és 11 góljával járult hozzá a végső győzelemhez, pedig nehézkesen indult számára a bajnoki szezon. Szeptembert egy laktanyában töltötte, majd a Bréma elleni visszavágón (1991.11.06) megsérült és négyhetes „pihenő” várt rá. 1992 tavasza sem indult biztatóan, néhány gyengébb szereplés után kikerült a kezdőből, de nem adta fel, néhány hét után a ZTE ellen újra kezdőként lépett a pályára és gólt is szerzett a gólparádéval végződő mérkőzésen (7:0). Ezután fontos gólok sorát szerezte (Videoton, MTK), majd jött az utolsó, mindent eldöntő diósgyőri mérkőzés, ahol Wuko duplájával győztünk és szereztük meg a Vác előtt a bajnoki serleget.

Háromszor nyert Magyar Kupát és kétszer a Szuper Kupát. A kilencvenes évek eleje hozta számára a legtöbb sikert, hiszen az előbb emlí­tett győzelmek mellett, 1991-től, háromszor egymás után nyerte el a Toldi vándordí­jat, mely 1986-tól már a legtöbb gólt szerző Ferencvárosi játékos kapott.

Ferencvárosi pályafutásából zárásként egy anekdota, amit Nyilasi Tibor a következőképpen elevení­tett fel:

„Szoros találkozó volt, s végül az újpesti Milisits öngóljával nyertünk három kettőre. Wukovics László, a mi csatárunk odaszólt a védőnek, nézd meg, milyen szép a neved az eredményjelző táblán, te döntötted el a meccset. A szintén újpesti Aczél Zoltán ezt meghallotta, és végigkergette a pályán Wukót.”

Nem véletlenül zártam egy Újpesti mérkőzéssel, hiszen Wukovics László 1994-től két éven át az ősi rivális csapatához szerződött, amit nagyon sok Fradista a mai napig nem tud megbocsájtani Wukonak, főleg az 1994. augusztus 29.-i, Üllői úti mérkőzést, ahol lila-fehér mezben lőtt két gólt volt csapatának. Pedig soha nem akarta elhagyni a Fradit. Egy évvel a távozása előtt még azt nyilatkozta, hogy más magyar csapatban soha nem tudná elképzelni a játékot.

Az idő azért megszépí­t mindent és a sebeket is begyógyí­tja. Wukovics László fontos szereplője a kilencvenes évek eleji Ferencvárosának.

Boldog születésnapot Wuko!