Fontos állomás
Július 19. és 31. között Magyarország ad otthont a kontinens elitjét felvonultató U19-es labdarúgó Európa-bajnokságnak. Hazánk utoljára 1990-ben rendezett hasonlóan nagyszabású tornát, akkor a Lipcsei Péter fémjelezte 1972-es generációt a későbbi ezüstérmes Portugália állította meg az Eb-negyeddöntőben. Huszonnégy esztendővel később korosztályos nemzeti csapatunk hétmeccses győzelmi sorozatban fordult a felkészülés célegyenesébe, a sikerszériában pedig a Ferencvárosi Torna Club középpályása, Nagy Dominik is komoly szerepet vállalt.
Klubunk és a hétmeccses győzelmi sorozatban lévő U19-es labdarúgó-válogatott játékosával, Nagy Dominikkal a közelgő Európa-bajnokságról beszélgettünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bérlet- és jegyinformációk – 2014/15 (módosított)
„15 perc csend a fanatizmus mellett!”
Ferencvárosi szurkolói csoportok felhívása:
Tisztelt Szurkolótársunk!
Nem mehetünk el szó nélkül az elmúlt hetekben meglebegtetett beléptetési eljárás, illetve a múlthéten nyilvánosságra hozott drámaian magas jegyárak mellett! Klubunk vezetésével még nem sikerült érdemben tárgyalnunk, ez remélhetőleg a jövő hét folyamán megtörténik. Addig viszont muszáj nyomatékot adni a véleményünknek, a jogos felháborodásnak és ki kell állnunk együtt közösen minden Ferencváros szurkolóért a legfiatalabbaktól kezdve a legidősebbekig, a kapu mögöttiektől az oldallelátón helyet foglalókig!
A vasárnapi napon nem áldozzuk be ezt a mindennél fontosabb mérkőzést, de szeretnénk megmutatni, hogy tudunk újra egységesek lenni létfontosságú kérdésekben és megmutatjuk, hogy mit jelenthet az érzelem nélküli színházi hangulat. Az első 15 percet néma csendben a lelátón ülve fogjuk eltölteni és a következő kiírás lesz látható a tábor előtt:
„15 perc csend a fanatizmus mellett!”
A 15 perc letelte után pedig arra kérnénk MINDENKIT, hogy egy olyan szurkolás vegye kezdetét, amely előtt mindenki fejet hajt, és megérti, hogy a futball az érzelmeké és nem holmi sablonos színházi darab!Meg kell érteni végre mindenkinek, hogy a magyarországi táborok nem fan clubok, hanem igenis fanatikus és mindenre elszánt szurkolók, akik nem szeretnék átadni a lelátót az elitnek, nem szeretnének olyan ellenőrzéseken átmenni, amelyek sehol máshol nem tapasztalhatóak, tehát nem kérünk a drasztikus jegyáremelésből és a tenyérleolvasós beléptetési rendszerből!
A múltban többször bizonyítottuk, hogy tudunk együtt eredményeket elérni, de csak EGYÜTT! Sokan a határokon túlról, esetleg vidékről jöttök fel súlyos pénzeket kifizetve ezért a meccsért, de kérünk Titeket is és mindenkit, ez esetben legyen fontosabb a jövő, legyen fontosabb a saját szurkolótársad, legyen fontosabb a Ferencváros hagyománya, eszmeisége, legyen fontosabb, hogy jövőre úgy lépjünk be az új Szentélybe, úgy fogadjuk Európát, hogy ott lehet Melletted mindenki, aki ma is itt van!
15 perc csendet kérünk mindössze, hogy aztán 75 perc poklot varázsolhassunk, érzékeltetve a kontrasztot játékossal, edzővel, vezetővel, a magyar futball minden szereplőjével. A fradizmusunk, a fanatizmusunk, a létszámunk és a közösségünk ereje tett minket naggyá, ne akarják ezt megölni, mert azzal a Ferencvárost is megölik! Magunkért, a Jövőért, a Ferencvárosért – Együtt!
Hajrá Ferencváros!
Ferencvárosi szurkolói csoportok
Vad István néha még belefúj a sípjába
A volt FIFA-játékvezetőt kétszer menekítették ki rendőrautóban a stadionból, de komolyabb balhéi nem voltak
Neves futballistákból ritkán szokott játékvezető lenni, Vad István ezen kevés kivételek egyike. A korábbi Fradi-csatárból elismert FIFA-bíró lett. Ráadásul családon belül is vannak követői, hiszen a lánya, annak élettársa és a 2012-es Eb-n nagyot hibázó fia is játékvezető. Az „öreg” Vad egyébként nyugdíjasként, jószerivel hobbiból, még mindig vezet, kispályás meccseken bíráskodik. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Mennyit is ér a bronz?
Azt még álmunkban felverve is tudjuk, hogy a Ferencváros története során hány bajnoki címet szerzett. A „jobbak” még az évszámokat is feltudnák sorolni, az igazán „elvakultaknak” a gólarány megadása sem jelent akadályt. De vajon azt tudjuk, hogy a 28 bajnoki cím mellé mennyi bajnoki ezüstöt és bronzot gyűjtöttünk össze? Erre már valószínűleg kevesen tudnák a választ, pedig nagyon sok klub örülhetne annak, ha története során összesen 82 bajnoki érmet gyűjtött volna össze. Tudom, a megoszlás sokat számít, hiszen „sírni csak a győztesnek szabad”, ráadásul a második hely megszerzése soha nem ünnep, hiszen általános sportnyelven szólva, a második helyet csak elveszteni lehet. Aki második, az vajon miért nem lett bajnok? És ha megnézzük a történelmünket számos olyan második helyet szereztünk, mely során elvesztettük az első helyet. Erre meg tényleg nem jó emlékezni, mi is felelevenítettünk már néhány olyan bajnoki szezont amikor az utolsó meccsen dőlt el, hogy végül is nem lettünk bajnokok. És vajon mi van a „háttérben” megbújó harmadik helyekkel? Vajon a történelmünk során megszerzett 21 bronzérem tényleg a feledés homályába vész? És vajon voltak olyan évek amikor az utolsó fordulóban dőlt el, hogy bajnokok leszünk vagy harmadikok? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.VI.1. NB II, Ferencváros II. – Mezőkövesd: 1-4
A labdarúgó NB II Keleti csoport 29. (záró)fordulójában második csapatunk 4-1-es vereséget szenvedett a bajnoktól.
Feljegyzések a fotelból – Vége van, a függöny legördült
Kedvenc Ady versem első sorával kezdeni a jegyzetet, talán nem volt a legszerencsésebb választás, de mivel minden áron utalni akartam a bajnokság végére, így felvállaltam, bár egyből tudtam, hogy az esetleges félreértések elkerülése végett néhány mondattal a „helyére kell raknom”. Ami ráadásul nem is esik nehezemre, hiszen biztos vagyok abban, hogy bár nem értük el, amit reményeink diktáltak, de ettől még senki sem bukott meg, senki sem játszott velünk komisz játékot és senki sem csapta be a szurkolókat. Ezt meg annyi hányatott év után jó leírni még akkor is, ha egy „butuska” cím magyarázatának szánom. Ráadásul itt most nem is készül egy végső értékelés, arra még aludni kell néhányat, ízelgetni a 2012/13-s bajnoki szezon történéseit, melyre visszagondolva, azért hozott néhány váratlant, melyek többsége a mérleg jobbik oldalára kerültek. Ezektől függetlenül ahhoz, hogy a búcsú igazán szépre sikeredjen, nyernünk kellett ezen a furcsa időpontban és még furcsább helyszínen megrendezett hazai mérkőzésen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.V.31. Ferencváros – Kaposvár: 2-2
A labdarúgó NB I utolsó, azaz 30. fordulójában a Ferencváros Győrben fogadta a Kaposvárt, és a két zöld-fehér csapat mérkőzése egy fordulatos, végig izgalmas mérkőzésen 2–2-re végződött.
Záróra előtt – 2012/13
Számunkra péntek este 9 óra körül végett ér a 2012/13-s bajnoki szezon. Túl sok izgalom nem marad a végére, legfeljebb a szép búcsú idillje vár a csapatra Győrött. A negyedik hely még összejöhet, sőt pontszámban még harmadikok is lehetünk, de ez csak szépségfolt lehet, hiszen a célunkat, a nemzetközi szereplést nem tudtuk elérni. Arról lehetne vitát nyitni, hogy vajon érdemes lenne egy nem kész csapattal kilépni Európába, de én kezdettől fogva úgy vélekedtem, hogy egy Ferencvárosnak mindig készen kell állnia arra, hogy folytassa a több évtizedes hagyományokat. Az utolsó forduló előtt természetesen nem akarom még értékelni az egész évet, de annyit azért megjegyzek, hogy bár nem érhetünk oda a dobogóra, de egy győzelemmel annyit elérhetünk, hogy az újbóli NB I-es tagságunk (leírni is méltatlan volt az „újbóli” szót) legjobb bajnoki eredményét érjük el. Ez persze egy kicsit csalfa, hiszen 2010/11-ben a harmadik helyen végeztünk, sőt egy fordulót túl is éltünk az Európa-ligában, de abban a szezonban 50 pontot értünk el, idén meg egyet többet szerezhetünk, ha pénteken legyőzzük a Kaposvárt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 29.
A Fény utcai piac királya már Albertékről mesél…
Rudas Feri olyan magától értetődő természetességgel illeszkedett bele új munkahelyének, a Fény utcai piacnak semmi mással össze nem hasonlítható miliőjébe, hogy arról még a helyi őskofák is regéket meséltek.
Egy piac évtizedek alatt kialakult kemény magjába előkelő helyet kapni legalább olyan nehéz feladat volt, mint a Fradi védelmébe bekerülni 1942 táján, amikor ez neki fényesen sikerült, ám Feri részint a budai piacok „fejedelemasszonyát” is azonnal meghódította, mindenekelőtt azért, mert attól a perctől kezdve, ahogy a két deci bort kimérte és „felszolgálta” első vendégének, semmiben sem akart különbözni a piac többi árusától.
Itt már nem a sokszoros válogatott, világot látott, a Fradinak köszönhetően országos népszerűségnek örvendő, az újságok címlapjain azokban az időkben is szinte napi rendszerséggel megjelenő, egykori menő futballista volt, hanem egy kocsmáros, aki a kor üzleti viszonyait remekül kihasználva, az igazán nagy lehetőséget megszimatolva, azonnal ráérzett: ha most néhány évig le tud mondani az elegáns vendéglátóipari környezetről (a pasaréti Sport presszó minden ízében úgy különbözött Feri Fény utcai „Büfé”-jétől, mint a Fások tréningpályája a Maracanától), akkor amúgy sem csekély vagyonát néhány esztendő alatt minimum megháromszorozhatja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
