Saját aranybányája van a Ferencvárosnak!

ÖT ESZTENDŐ A MÉRLEGEN

A kép sokáig emlékezetes marad. Nem sokkal a világbajnokság után, az első jelentősebb hazai labdarúgó eseményen, majd kétezer lelkes szurkoló köszöntötte a Ganz-MÁVAG pályán az országos ifjúsági hajnakságot nyert ferencvárosi fiatalokat. A Bp. Honvédot fektették kétvállra, Sas góljával.

Az ünneplők között sok volt a fiatal, de az idősebb szurkoló is. Tőlük kicsit távolabb Harót János, az FTC ügyvezető elnöke Hargitai Károly társaságában figyelte a boldogságtól kipirult arcokat. Az elnök jó kedve érthető volt, s nem is titkolta azt, amikor megkérdeztük.

— Most már másodszor nyerjük meg a bajnokságot zsinórban — mondta. — Ez azt jelenti, jó utat választottunk 1973-ban, amikor létrehoztuk az utánpótlás szekciót.

A folytatás júliusban, Fűzfőn volt.
Ekkor az országos ifjúsági kupa döntőjét játszotta az FTC. Az ellenfél a Haladás VSE ificsapata. És újabb győzelem. Ezúttal 2-1-re nyert a Fradi ifi.
Sikerült tehát a duplázás.

A Haladás elleni kupadöntő győztes csapata: Józsa — Balázs, Vigh, Pál, Sas, Ferenci, Koch (Tóth K.). Szlávik, Erdővégi, Horváth, Néder (Suszter). A gólokat Koch és Suszter szerezte.

BAJNOKI CÍMEK, MEGNYERT KUPÁK

Azóta már jó néhány hét eltelt. A Ferencváros ifjúsági együttese az átszervezett országos ifjúsági bajnokság Budapest-csoportjában szerepel. Az első fordulókat kitűnően vette. Szeptember végén az első helyen állt. százszázalékos teljesí­tménnyel, s igen imponáló gólkülönbséggel.
A folytatás tehát — kitűnő!
Az eddig megtett útról, a jövőről beszélgettünk a napokban Vincze Gézával. A szekció vezetője, aki már hosszú évek óta az ií­i I edzéseit is irányí­tja tele van tettvággyal. Lelkes, lelkiismeretes vezető, aki egyben az FTC pártszervezetének titkári teendőit is ellátja.
Először arra kértük, fogalmazza meg az 1973-ban lerakott célkitűzések főbb pontjait.

— Több dolgot határoztunk meg nagyon pontosan — mondja Vincze Géza. — Vegyük sorra ezeket. Az első a nevelés munkájának megjaví­tása, pontosan fogalmazva a fiatalok neveléscentrikus képzése. Döntőnek tartottuk, hogy az iskolát és a munkát összehangoljuk a nálunk folyó edzések menetével. Felmértük azt is. hogy nem tudunk mindent saját erőből megoldani, ezért eldöntöttük, hogy a hiányposztokra oldalról, illetve az alsóbb osztályokból már ifi, vagy serdülő korban igazolunk játékosokat. A fiúk fejlődését állandóan figyelemmel kí­sérjük, s a legtehetségesebbeket kiemeljük. Nem kell végigjárniuk az összes csapatot. í­gy az ifi III-ból a legjobbak az ifi I-be kerülhetnek, de volt eset, hogy a hozzánk igazolt ifista azonnal az ifi I-be játszott. Van még egy sarkalatos pontja e munkánknak: éspedig az, hogy a legügyesebbekkel külön is foglalkozunk.

— Mit értek el az elmúlt években? Ügy gondoljuk, a szurkolók az eredményekből, s a nevekből tudják legjobban szemmel követni a tényeket, s számukra talán a „végeredmény” mond legtöbbet.
— Igen, a szurkolót elsősorban a teljesí­tmények érdeklik. Ezek alapján dicsér, vagy marasztal el minket. Jó, hogy most szóba került az utánpótlás nevelés. Ugyanis van egy olyan hangulat, hogy nálunk stagnálnak a dolgok. Pedig koránt sincsen í­gy!
— Kétszer nyertünk országos ifjúsági bajnokságot, kétszer lett a mienk a kupa. A Budapesti-csoportban két alkalommal lettünk elsők a többi NB l-es ifi előtt. Nyertünk Budapest kupát is. Úgy gondolom, azért itt helye van a részletezésnek is.
— 1973—74-ben Rákosi Gyula vezetésével lett bajnok az ifi. Az 1974— 75-ös bajnokságtól az 1977—78-as idény befejezéséig, tehát négy esztendő alatt kétszer lettünk országos bajnokok, egyszer bronzérmet nyertünk. Kétszer nyertük meg az országos, egyszer a Budapest kupát. Az ifik különböző csoportokban 10 első, 3 második és 4 harmadik helyet szereztek. A kupákban hétszer voltunk védők, négy alkalommal másodikak, s ötször végeztünk a harmadik helyen. Számos nemzetközi tornán is bizonyí­tottunk.

— És a serdülők hogyan álltak helyt?
— Tizenkét bajnoki cí­met szereztek, öt 2. és három 3. ihelyük van öt esztendő alatt. A kupákban 8 első, 2 második helyet ví­vtak ki maguknak.

ŐK, HARMINCHÁRMÁN

Témát váltottunk. Azt összesí­tettük ezután, hogy a szekció létrejötte óta hány játékos került az első kerethez az FTC-ben? Meglepően magas a számuk.

— Kik is ők? — kérdeztük.
— Kezdem azokkal, akik bekerültek az első csapatba, Magyar, Takács, Nyilasi, Rab, Kelemen, Csider, Mészöly József, Mészöly Pál, Giron, Zsiborás, Tepszics, Kékesi, Dániel, Rubold, Erdővégi, Onhausz. De mondom a többieket is. Pécsi, Béress, Gulyás, Tóth, Palotai, Pirgel, Csomány Csima, Szokolay György, Sipos, Patay, Novák, Bősze, Pál, Sas, Peremezi, Szőke György. Közülük néhányan nem nálunk kezdtek, de még fiatalon kerültek hozzánk, éppen a posztra történő igazolások koncepciója alapján.

— Most az új vezető edző sok fiatalhoz nyúlt bátor kézzel. Elég hosszú szünet volt az előző nagy vérátömlesztés óta. Mi erről az ifjúsági edző véleménye?
— A Nyilasi, Rab, Magyar, Takács, Kelemen Orahausz, Csider korosztály, amely 1974-ben került az első csapat keretébe, úgy tűnt hosszú időre megoldja a felnőttek gondjait. Voltak bizonyos nehézségek, de éppen a fent emlí­tett fiatalok csúcsformája időszakában nyert bajnokságot a Fradi!
Miután ennyire megfiatalodott a felnőtt keret, bizonyos fokig megállt a felfelé áramlás. Ez természetes is. Kit tudott volna kiszorí­tani az akkor még tapasztalatlannak számí­tó Tepszics, Zsiborás, Mészöly és a többi srác. Nekünk akkor meg kellett magyarázni nekik: várjanak, eljön az idejük. Nem voltunk velük türelmetlenek, de ők is nyugodtan vártak a sorukra.

— Tehát öt év kellett az újabb generáció váltáshoz?
— Általában igen. Mészöly Pál, Zsiborás Gábor, Tepszics Ignác, Giron Zsolt, Rubold Péter. Dániel János, de mások is igazolták elképzeléseinket.

— Van sikerélményük a velük egykorúak között, gondoljuk, ez is fontos dolog!
— De még mennyire. Négy év alatt az ifink 202 mérkőzést ví­vott, s 81 százalékos teljesí­tményt ért el, a bajnoki találkozókon az arány még jobb: 83 századiékos.

ÚJ HULLÁM 1981-RE

A szakmai munka legfontosabb elemeiről is sok szó esett beszélgetésünkben.

– Fizikailag képzettek a felnőtt keretbe kerülők. Pszichés felkészí­tésük is elsőrendűnek mondható, de ezen a téren kell nekünk és a fogadójátékosoknak is a legtöbbet dolgozni. Ma nem kerül fel egyetlen olyan fiú sem a felnőttek közé, aki ne érettségizett volna, illetve ne rendelkezne szakmunkás bizonyí­tványnyal. Ez olyan biztos támaszt ad a fiataloknak, amely megszabja fellépésüket, növeli egzisztenciájukat. Ebben a sikerben benne van az iskola és az egyesület jó kapcsolata, a felfrissí­tett edzőgárda magasabb egyéni képzettsége, műveltségi foka. És természetesen az is döntő, hogy az utánpótlás szekció minden tagja ismeri a legújabb irodalmat, tisztában van az új módszerekkel, lépést tart a korral. Egyszóval mindig képes a megújulásra.

— Mit hoz a jövő?
— A jelen pillanatban bátran kijelenthetem, hogy 1981-ig, tehát három évig már most biztosí­tani tudjuk a közvetlen saját nevelésű utánpótlást az első keret számára! Azt hiszem ilyen előredolgozás, tervszerű munka kevés helyen tapasztalható. Már most meg tudnám nevezni azt a 4—5 fiatalt, aki 1980—81-ben, rövid időn belül, tagja lehet az első keretnek. És ezek a játékosok azoknak a helyére kerülhetnek, akik addigra kiöregednek, de nem jövünk zavarba, ha valamelyik mai középkorú, vagy huszonéves pótlására lenne szükség a közeljövőben.

— Ehhez a munkához elhivatottság, vagy türelem, a fiatalok ismerete szükséges. Hogyan tesznek szert ilyen tulajdonságokra a Ferencváros fiatal edzői?
— Bí­znak bennünk az egyesület vezetői, hagynak dolgozni, elismerik, amit csinálunk. Elhitték nekem 1974-ben, hogy Zsiborás kitűnő kapus lesz, s bí­znak abban, amit Koch, Józsa, Vigh, meg a többiek dolgában mondtam.

Vincze Géza szobájában két „friss” serleg áll egymás mellett. Az országos bajnokságért és az ifi kupa megnyeréséért kapták a zöld-fehérek. Úgy hisszük, jövőre odakerül majd a harmadik, talán a negyedik serleg is.

Varga Béla