Szűcs Balázs galériája
Egy szerkesztőség munkájának a legnagyobb elismerése az, ha egyre többen érzik úgy, hogy féltve őrzött ereklyéiket felajánlják azzal a nemes céllal, hogy ezzel is segítsék honlapunk munkáját és bővítsék annak kép és videó állományát. Az elmúlt hetekben egyre többen jelentkeztek: naplókat, régi, megfakult képeket, dedikált képeslapokat, műsorfüzeteket és VHS kazettákat küldtek el.
Sokan, sokféleképpen szokták értelmezni és érezni a Fradizmust és sokan úgy is gondolják, a tábor egyre csökken, hogy egyre kevesebben vagyunk. Pedig nem így van, és erre az egyik legjobb példa az, amit ezen felajánlások kapcsán tapasztaltunk. Önzetlenül, egy-két levélváltás, vagy telefonon való egyeztetés után bízták ránk az eredeti dokumentumokat, hogy a kor technikai lehetőségeit felhasználva digitalizáljuk őket és a nyilvánosság számára elérhetővé tegyük.
A kérdés talán önkéntelenül vetődik fel: vajon miért az elmúlt hetekben, hónapokban erősödött fel az igény arra, hogy felajánlják ezeket a dokumentumokat? Természetesen van erre egy egyszerű válasz, miszerint mostanság találtak rá a honlapunkra. Van azonban egy másik olvasata is a dolognak. Az pedig nem más, mint az elveszni látszó Fradizmus védelme. Talán egyre többen érzik úgy, most kell igazán összefogni, most kell megmutatni azt, hogy valójában mit is jelentett az elmúlt több mint száz alatt a Ferencváros, a három „E” betű. És nem csak szavakkal, elkoptatott mondatokkal, mert abból már lassan tele a padlás. Igenis, néha ki kell tárnunk a szívünket, és meg kell osztani féltve őrzött kincseinket, és meg kell mutatni a nagyvilágnak, hogy nekünk mit is jelent a Ferencváros.
Amit ma átnyújtunk, az Szűcs Balázs gyűjteményéből való, aki már több évtizede gyűjti és rendszerezi a Ferencvárossal kapcsolatos relikviákat.
Szerkesztőségünk, az olvasóink nevében is köszöni a megküldött anyagot, mely egy olyan kor dokumentumait tárja elénk, mely történelmünk egyik legkomorabb időszakából való, ami a kommunista rezsim elvette a nevünket, a címerünket, a zászlónkat. A „tárgyi eszközöket” el tudta venni, de a Fradizmust nem. Olyannyira nem, hogy a kor dokumentumai is fennmaradtak, mert bár akkor Bp. Kinizsi néven szerepeltünk, de ahogy akkor, így most is mindenki tudja, a név lehetett más, de a szív megmaradt Ferencvárosnak.
minden ami értéket jelent, az igenis meg kell őrizni. az meg tényleg dicséretes, hogy vannak olyanok akik fel is ajánlják kincseiket a nagy nyilvánosság számára.
Csak gratulálni lehet, mindenkinek aki megőrzi multunk emlékeit. Sokan nem is gondolják mennyi minden összeköt bennünket.