1962
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 11.
Csak a döntőtől voltunk nagyon messze…
1962. június 10-én Chile Rancagua nevű városában Baróti Lajos soha nem látott közelségébe jutott annak, hogy edzői pályafutásának olyan csúcsára jusson, amely (ma már tudjuk) a vb-döntőt játszó Dietz Károly (1938) és Sebes Gusztáv (1954) kivételével egyetlen trénernek sem sikerült Magyarországon.
Tény: volt némi esélye arra, hogy a magyar válogatottal akár a fináléig meneteljen, ám a kopár tények ezzel szemben azt mutatják: a csoportkör megnyerése után, a negyeddöntőbeli vereség miatt az első adandó alkalommal már utaztunk is haza.
A magyar nép mégis katarzisként élte meg ezt a világbajnokságot és egyáltalán nem ok nélkül. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Barcs Sándor: Álmomban is előjön
1962 – Albert, a VB gólkirálya
1962. március 7. Linz, MAGYAR VÁLOGATOTT KERET – LINZER ASK 3:2
Góllövők: Tichy(2), Sándor
Magyarország: Ilku (Dorog) — Mátrai (FTC), Mészöly (Vasas), Sárosi (Vasas) — Solymosi (Ú. Dózsa), Sipos (MTK) — Sándor (MTK), Göröcs (Ú. Dózsa), Albert (FTC), Tichy (Bp. Honvéd), Fenyvesi (FTC)
Csere: Faragó (Bp. Honvéd), Sóvári (Ú. Dózsa), Szojka (SBTC), Farkas (Vasas) Egy kattintás ide a folytatáshoz....
