2012/13

2012 – „ZÖLD-FEHÉR A MI SZINÜNK” – egy kézzel í­rt történet

 

Hélisz József adománya

Három éve, amióta elkezdtük a Ferencvárosi labdarúgás történetének feldolgozását sokan „kopogtattak” be az ajtónkon, sokan adták át fényképeiket, több évtizeden át gyűjtött újságjaikat és még többen osztották meg velünk személyes emlékeiket annak érdekében, hogy minél közelebb kerülhessünk sokunk örök szerelméhez, a Ferencvároshoz. Azt persze az elején nem kalkuláltuk be, hogy a harmadik év közepén úgy fogunk járni mint Francis Bacon a XVII. század környékén aki a fejében vette, hogy összeállí­t egy olyan lexikont, vagyis helyesebben enciklopédiát, melyben összefoglalja korának tudományát, de nem vette figyelembe, Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Komikus gólok után döntetlen

Ha tegnap este a paksiak két gólját valamelyik paródia gyűjteménybe szánták volna, még utólag is órákig nevetünk rajta. A gond az, hogy ezeket általában stúdióban szokás felvenni és nem a Szentély zöld gyepén, ahol ráadásul a Fradi volt a szenvedő alanya, mely két pontunkba került és még lehetőséget is adtunk az „ellentábornak” (tudják azok akik állandóan imádnak a szakmára hivatkozva bekiabálni az ablakon) arra, hogy tovább fényezze saját szakmai tudását, vagyis inkább irigységét. Szerettem volna még a jegyzetí­rás előtt újra megnézni azokat a szerencsétlen gólokat, de ahhoz még túlságosan szombat reggel van, í­gy csupán azokat az „élményeket” oszthatom meg, melyeket azokban a pillanatokban éreztünk a Szentély lelátóján. Bár lehet, hogy inkább várnom kéne, mert ott „fent a hegyen ülve”, majd hazafelé az autóban Levente gólokról beszéltünk, mellyel még el is lehetett ironizálni, hiszen a „levente” nem csak keresztnevet takar, hanem (és most nem a szó valódi, keserű történelmi megfelelőjére gondolok) botladozó, tanuló ifjonc szinonimája is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Muzeális helyetti beharangozó

Mivel a Kecskemét mellett a Paks együttesével játszottuk eddig a legkevesebb NB I-s mérkőzést, í­gy igazán muzeális bajnoki beharangozóról nem nagyon í­rhatunk. Ráadásul a Pakssal (ahogy a Kecskeméttel is) először a „nagy visszatérésünk” évében, 2009-ben találkoztunk először. Hogy mégis csak valamiféle visszaemlékezésre vállalkozok, annak az előbb emlí­tett ok mellett személyes indí­ttatása is van. Először azonban maradjunk a „száraz” tényeknél. Három évvel ezelőtt a nagy médiakampánnyal elindí­tott „ComeBack – Visszatértünk” szlogen még nagyon is lelkesí­tőleg hatott. Két fordulón voltunk túl, egy sokáig emlékezetes nyitómeccsen vertük a ZTE-t, majd egy kicsit váratlanul beleszaladtunk egy pofonba Nyí­regyházán, í­gy elég felfokozott hangulatban készültünk a Paks elleni első bajnoki találkozóra. Akkor még a szurkolók lelkesedése is töretlen volt, hiszen közel 8 ezren voltunk az Albert stadionban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

„Ha tehetném, napi négy edzést tartanék”

pepsifoci.hu

Egyik játékosa a világ legjobb edzőjének nevezte, de a Ferencváros vezetőedzője csak mosolyog ezen. Ricardo Moniz azt sem érti, miért tulajdoní­tanak olyan nagy jelentőséget az edzőknek, amikor nem ők nyerik meg a meccseket. Akadt olyan játékosa, akit azért nem küldött legutóbb pályára, mert azzal „megölte” volna, aki pedig soknak érzi a napi két edzést, annak más szakmát javasol. Ha tehetné, ő napi négy gyakorlással tenne azért, hogy a Fradi ne negyven perces csapat legyen, mint amikor átvette. Vallja, ő az utca embereként érkezett, és az is akar maradni, mert nem ő a fontos, hanem a klub. A pepsifoci.hu interjúja Ricardo Monizzal.

 

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK