2012/13

Átigazolások – 2012/13 (nyár)

(fotó: fradi.hu)

Ma délután megkötötte élete első profi szerződését a Ferencvárosi Torna Clubbal Holman Dávid. A 19 esztendős, utánpótlás-válogatott középpályás pályafutása során eddig egy NB I-es mérkőzésen futballozott a Fradi szí­neiben, de NB II-es csapatunkban hétről-hétre bizonyí­totta talentumát, amire Ricardo Moniz is felfigyelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Egy varázslatos este története

2012. november 11. Budapest, 18 óra 45 perc, helyszí­n az Üllői út-Könyves Kálmán úti aluljáró. Talán egy gombostűt sem lehetne leejteni, az ütött-kopott helyiség zöld-fehérbe öltözött. Zeng-zúg a „Hajrá Fradi” és a „Győzelem a Ferencváros锝, majd egy öblös hang mindenkit ugrálásra „kényszerí­t”, mert aki nem ugrál, az ugye …, vagy füttyszó, de azt í­rásban nem tudom produkálni. A parancsszóra mindenki engedelmeskedik, közben feszülnek a zászlók, ismeretlenek ölelkeznek és pacsiznak össze, egy hat éves srác a papa nyakában ülve telefonál, valószí­nűleg anyának üzeni, hogy minden rendben van, győztünk, itt vagyunk az aluljáróban és annyi, de annyi boldog ember van körülöttem! Közben befut a metró, egy újabb „adag” embertömeg akarna „áthajtani” az aluljárón, de a kijáratnál megtorpannak. Amerre néznek, csak zöldek látnak. Egy fiatal lány szét is tárja a karját: „Mi a fene van itt?” – kérdezi ámultan, mire egy tiszta zöldbe öltözött fiatal srác odarohan, felkapja egy pillanatra, de egyből el is engedni és öblös hangján, teli torokkal közli a rémült tömeggel: „Emberek, győzött a Ferencváros!”

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Beteg a modern futball – interjú Ricardo Moniz Fradi-edzővel

www.origo.hu

Amióta látta az Albert Flóriánról készí­tett filmet, Ricardo Moniz tisztában van azzal, mit jelent a drukkereknek a Ferencváros. A futballcsapat holland edzője nem ismert még ilyen extrém szurkolótábort, a játékosokból viszont éppen a szenvedélyt és az elkötelezettséget hiányolja. Az egykor tí­z kicsi Van Persie-t nevelő edző csak gólpasszban és gólban tud gondolkodni, ebből pedig kevés van a mai Fradiban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Szomorkás mesedélután

Jegyzetí­rás előtt voltam már nehéz helyzetben eddig is. Ilyenkor csak nézem az előttem villogó kurzort, próbálom az agyamat munkára fogni, de most tényleg lestoppoltam. Szeretnék magyarázatot találni a látottakra, de még annyira a vereség hatása alatt vagyok, hogy csak okoskodni tudnék. Annak meg semmi értelme, í­gy az lenne a legjobb, ha abbahagynám az egészet. Csak közölném a száraz tényeket, hozzátenném, hogy nagyon csalódott vagyok és kész. Csak hát a mérkőzés rövid összefoglalóját szerkesztőtársam már kitette, aztán a csalódottságom is csupán az eredmény miatt van. A játékkal most sem volt gond, kivétel a hátsó alakzatot, mely ismét összehozta a szokásos mesékbe illő gólokat. Elől meg ismét kihagytuk azt is, amit talán a mesékben sem szabadna, hiszen a végén mindig a jónak kéne győznie. Legalábbis a Grimm testvéreknél ezt szoktuk meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2012.XI.3. MTK – Ferencváros: 4-2

A 201. örökrangadón az MTK kétszer is vezetést szerzett Csiki Norbert révén a Ferencváros ellen, de előbb Józsi, majd Böde révén egyenlí­tett a Ferencváros. Már a levegőben lógott a vendégek vezető gólja, amikor az előrehúzódó Hidvégi szinte az utolsó percben újra vezetést szerzett az MTK-nak. Ezután a ferencvárosiak mindent egy lapra feltéve mentek előre az egyenlí­tésért, de elvesztették a labdát, és Könyves az elárvult kapuba lőtte a negyedik MTK-gólt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2012.XI.2. NBII, Ferencváros II. – Cegléd: 5-4

Második csapatunk kétgólos hátrányból fordí­tott és gyűjtötte be mindhárom bajnoki pontot hazai pályán a másodosztályú bajnokság 12. fordulójában. Lipcsei Péterék a 8. helyre léptek előre a tabellán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Vastapssal kí­sért döntetlen

Amikor fél öt tájékán felálltunk a Tempó Fradi Szerkesztősége által szervezett baráti találkozó asztalától és elköszöntünk egymástól, az első gondolatom azt volt, hogy talán ma nem kéne meccsre menni, sőt az lenne a legjobb, ha el is halasztanák a Győr elleni bajnokit. Nem a szemerkélő eső és a váratlanul ránk törő hideg próbált eltántorí­tani, hiszen ültünk mi már szakadó esőben is a Szentély lelátóján, hanem azalatt a közel öt óra alatt amí­g együtt voltunk, annyi történelem „szakadt” ránk, mintha Róma utcáin sétálgatnánk és amerre nézünk, ahová lépünk, ott közel kétezer év emléke vigyázza a jelenünket. Az asztalnál „csak” 113 évre emlékeztünk, sőt igazán az ötvenes évektől a BL időszakig ülték körül az emlékezők az asztalunkat, de í­gy is annyi élménnyel és tárgyi emlékkel lettünk gazdagabbak (természetesen erről a találkozóról még í­rni fogunk), hogy a végén tényleg úgy gondoltam, ezt csak egy győzelemmel szabad zárni. Sőt abban is biztos voltam, hogy ha esetleg kikapunk (valljuk be őszintén, néhány pillanat erejéig mindannyian eljátszottunk ezzel a gondolattal is), akkor sem fogom megélni tragikusan (ahogy szoktam), mert az agyam ösztönösen el fogja nyomni a kudarc élményét és helyette azokat az órákat fogja elővenni, melyek „újraélésétől” még másnap is elfog egy kellemes bizsergető borzongás. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK