Lakat T. Károly
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 47.
A Bozsik családnak a kapitánysággal nem volt szerencséje…
A magyar szurkolók által futballistaként gigásznak kezelt Lothar Matthäus távozása a szövetségi kapitányi posztról inkább megkönnyebbülést, mint hiányérzetet váltott ki az emberekből.
Lothar nem feltétlenül akart rosszat a magyar futballnak (sőt…), ő azonban egy, a miénknél már évtizedek óta fejlettebb, szabadabb gondolkozású, az egyéni, akár az extrém megoldásokat inkább támogató, mint elgáncsoló világból jött, és miután nem tudott (erős a gyanúm: nem akart) alkalmazkodni a magyar viszonyokhoz, az itteni futballközeghez, szinte prognosztizálható volt a bukása. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 46.
A „kis Cucuból” majdnem óriás lett…
Sok van, ami bizonytalan a magyar futballban, a majdhogynem garantáltnak mondható igazodási pontot (már túl azon, hogy 1972 óta Európa-bajnokságra, 1986-ot követően világbajnokságra egy idő múltán szinte borítékolhatóan nem jutott ki a magyar válogatott) az jelentette, hogy a mindenkori új MLSZ-elnök előre borítékolhatóan új szövetségi kapitányt választott (választatott) a nemzeti tizenegy élére. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 45.
A királynak szép volt a palástja, de kiderült, hogy alatta meztelen…
Lothar Matthäus 2005. december 18-án, Miamiban, Antigua és Barbuda válogatottja ellen ült utoljára a magyar válogatott kispadján.
Egyszerűen nem mulaszthatom el, hogy le ne írjam annak az együttesnek az összeállítását, amely a végül 3-0-s győzelmünkkel végződött mérkőzésen a piros-fehér-zöld színeket reprezentálta, mert talán mindennél jobban jellemzi azt a korszakot, amelyet a világ egyik valaha volt leghíresebb futballistája szövetségi kapitányként a kispadunkon eltöltött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 44.
Világsztárt igazolunk egy „amatőr” válogatott kispadjára…
1901 óta íródó történelme során sokszor sodródott totálisan letargikus állapotba a magyar labdarúgás, ám a mélységnek azon fokára, ahová 2003. november 19-ének estéjén eljutott, soha korábban nem volt példa.
457 néző előtt, az Üllői úton Észtországtól kikapni a legvéresebb shakespeare-i királydrámával felér, azt a futballnemzetet, amelyet két vb-döntőt is játszó válogatottja fémjelzett, ennél jobban nem nagyon lehet megalázni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 43.
Úriemberként csak megbukni lehet…
Mészöly Kálmán munkásságának elemzésekor már említettem: a magyar válogatott szövetségi kapitányainak sorsa (leginkább a Vasas egykori, világklasszisnak mondható középhátvédjéé) többször is a vesztes mérkőzésekről hazatérőben, a repülőgép fedélzetén dőlt el.
Gellei Imre is gyakorlatilag a felhők felett lett kapitány, holott amikor személye megfogalmazódott az MLSZ illetékeseinek fejében, ő még javában az U21-es válogatott vezetőedzőjeként, a kecskeméti edzőtáborban készült a néhány nappal később sorra kerülő, románok elleni Eb-selejtezőjére. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 42.
Az ózdi vadász saját sikerébe bukott bele…
Ha 1997. október 11-én Helsinkiben egy Heynemann nevű német játékvezető csak egy perccel előbb fújja le a Finnország-Magyarország vb-selejtezőt (nem szólhatott volna ezért senki egy árva szót sem, hiszen már bőven a hosszabbításban jártunk), akkor minden valószínűség szerint sok minden egészen másként alakul a magyar futballban, mint ahogy történt, csak és kizárólag azért, mert ez a derék német úr intett: a magyar válogatott a szögletet még elvégezheti… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 41.
Csank Jánoson az „egri kölykök” sem segítettek…
Csank János, az Ózdi Kohász, a Debreceni Universitas SE, és az Eger egykori kapusa, a későbbi egri, békéscsabai és váci edző úgy lett szövetségi kapitány, hogy kinevezése pillanatában éppen nem volt csapata Magyarországon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések „A FOTELSZURKOLÓNAK” III. – Lakat T. Károly tollából
lalolib: 200/200
Írni nehéz.
És csak a kiváltságosok nagy adománya.
Ennél már csak jól írni nehezebb, hiszen gondoljuk csak végig: az írástudás értékes adományaival meg nem áldott sors – és kortársaink hányszor fordultak hozzánk kétségbeesve, hogy ugyan, írjuk már meg helyettük a tábori üdvözlőlapot Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 40.
Verebest először a kempingnadrágja, másodszor az 2-10 buktatta meg…
Verebes József, akit a köznyelv egy időben és trénerségének egy meghatározott szakasza után nemes egyszerűséggel már csak úgy emlegetett: „a Mágus”, kétszer is volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
Esetében több mint érdekes amúgy, miszerint ezt a bizonyos (azt hiszem, most már egy életre) ráragadt jelzőt, hogy „Mágus”, nagyon sokféleképpen lehet gondolni, kimondani, és kiejteni.
A kimondás szándéka lehet a legmélyebb elismeréstől vezérelt, ám lehet maróan gúnyos, már-már megalázó is, minden attól függ, hogy aki mondja, hogyan viszonyul Verebes egyéniségéhez, személyiségéhez, habitusához, teljes klubedzői és szövetségi kapitányi ténykedéséhez.
Verebes Józsefnek bőven kijutott mindkét „hangsúlyból”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 39.
Puskás gigászi nimbuszán még a szövetségi kapitányság sem volt képes rontani…
Minden idők legnagyobb magyar futballistájának, Puskás Ferencnek élete során biztosan sokszor kellett volna igen helyett nemet mondania, de egyszer garantáltan: amikor felkérték arra, hogy legyen a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
