NB1
1949.IV.24. Ferencváros – Goldberger 2:0
Nagyszerűen harcolt a GSE a mérkőzés túlnyomó részében a sérült Deák nélkül játszó Ferencváros ellen
1949.IV.3. Ferencváros – SBTC 7:1
A SalBTC a nagyarányú vereség ellenére is jól játszott
1949.III.26. Ferencváros – KISTEXT 8:0
Kitűnően játszott a Ferencváros támadósora a II. félidőben
1949.III.20. Ferencváros – SZAC 2:1
Nem ment jól a játék a Ferencváros támadósorának
1949.III.12. Ferencváros – Szeged 9:2
Ragyogóan kezdett a Ferencváros, később visszaesett, de végül biztosan győzött
1949.III.6. Szombathelyi Lokomotív – Ferencváros 0:4
1949.II.27. Ferencváros – Soroksár 3:0
Közepes formában is biztosan győztek a zöld-fehérek
1949.II.20. MATEOSZ – Ferencváros 1:5
1948.XII.26. Újpest – Ferencváros 3:5
A nagyobb akarás és a nagyobb gólratörés döntött
Néhány nap és elérkezünk ahhoz a mérkőzéshez, amit évek óta várnak a Fradista szurkolók. Minden bizonnyal a lila-fehér tábor is izgatott, de mivel belém ivódott a több évtizedes „ellenségkép”, így velük még a sportszerűség keretein belül sem vagyok hajlandó foglalkozni. Ezzel felejtsük is el a lila szót, mert a hétköznapi életben szitok színnek számít a Fradisták számára. Ha gonoszkodni akarnék, akkor megemlíteném az ellenfél nevének „zöld-fehér változatait”, de mivel a mérkőzés előtt illik sportszerűnek lenni, ezt meghagyom a Megyeri útra kilátogató több ezres zöld-fehérbe öltözött fanatikus számára.
Azt nem tudom, hogy 1948-ban ebből az ősi ellenségképből mennyi volt érezhető, de gyanítom, az akkori társadalmi viszonyok között, egy történelmi katarzis után, a focit kedvelők nem egymás között keresték az ellenséget. Ezekben az években a béke fuvallata még képes volt arra, hogy elsöpörje a két tábor ősi ellenséges viselkedését. Pedig 1948-ban már elkezdődtek azok a folyamatok, melyek végül is eljuttatta hazánkat a kommunista diktatúra évtizedeibe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....





