Rövid, de pörgős volt a téli szünet. December elején nem csak a kezdődő hideg volt a levegőben, de a Leverkusen elleni gyógyírnak számító győzelem után nem gondoltam arra, hogy Peter Stögernek már kifelé áll a szénája…vagy a rúdja…vagy a köldöke – lehet választani a népi mondókák közül. A debreceni kudarc után már nem volt visszaút (egy győzelem esetén sem lett volna), de végül is kapóra jött, mégis csak „kellemesebb” egy vereség után útilaput kötni az edző lábára, úgy legalább nem sérül meg a talpa. A lelke biztosan, bár egy vaskos végkielégítés azt a fájdalmat is tudja csillapítani. A gyors kitessékelést még gyorsabb új edzőt hozott, felülve a nosztalgia vonatra, Rebrov után újra kelet felé kacsingattunk, hátha a kemény kéz és az orosz fegyelem rendet tud tenni, bár én sokkal jobban örülnék egy olyan rendrakásnak, mely a játék minőségén csiszolgatna. Sajna erre volt legkevesebb idő. Ráadásul a covid sem akar elhagyni bennünket, most éppen omikronként álcázva magát söpör végig a világon és bár nem okoz annyi fájdalmat mint az elődök, de arra volt és van ereje, hogy napokra/hetekre ki vonjon játékosokat a felkészülés alól. Az edzőtáborunk is elmaradt, hivatalosan egyetlen felkészülési mérkőzést játszottunk (volt még egy, de az úgy eltűnt a ködbe mint ha szürke szamár lett volna), és még ha ennyi nem lett volna elég, januárban zajlanak az Afrika-kupa küzdelmei, mely most Rejtő Jenőt idézik a Láthatatlan légióval, hárman is szerepelnek, így őket nem csak a felkészülés során nem láttuk, de a tegnap Felcsút elleni és a vasárnapi derbin sem léphetnek pályára zöld-fehérben. Mindezek együtt, plusz az elmúlt évek felcsúti mérkőzései, okoztak egy kis aggódást. Ami a mérleg másik, kiegyenlítő oldalát illeti, ott meg az új edző jól seper refrén, valamint a játékosok bizonyítási vágya szerepelt. Ezek közül melyik lett a nyerő a 2022-s év első bajnoki mérkőzésén? Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →