Sárosi György dr.
Magyar Kupa beharangozó
A Nagyecsed RSE elleni mérkőzéssel kezdünk az első számú hazai kupasorozatban. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó: Kiegyenlített mérleg a 2000-es években
A két csapat 196. (az Üllői úton a 80.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó: A 215. Derby következik
A magyar labdarúgás legtöbb bajnoki összecsapását hozta a Ferencváros és az Újpest 110 éves rivalizálása. A két csapat 215. bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó: Zsinórban tizenegyedszer győzhetjük le az MTK-t!
Az FTC díjai, díjazottjai: Radványi-díj
Radványi Pál a B-közép 1928-as megalakulását követően évekig a szurkolói gárda hivatalos zászlótartója, a fradisták szószólója volt.
Később az amatőr FTC titkáraként, majd 1933 nyarától az FTC igazgatójaként tevékenykedett.
Emlékére a szurkolók Radványi-díjat alapítottak, amelyet minden évben a legeredményesebb ferencvárosi sportoló kapott. A díjat öt éven keresztül adták át. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó: Ritka vendég a döntetlen a Bozsik stadionban
A két csapat 194. (Kispesten az 50.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban.
Közel 100 éve, 1914. december 5-én találkozott egymással a két klub először. Az Auguszta serlegért vívott találkozót 7:0 arányban a zöld-fehérek nyerték. Az I. világháború alatt még további két alkalommal (az Amatőr Ligabajnokság és a Hadikupa ugyancsak bajnokságpótló mérkőzések keretében) mérkőzött meg a két egylet 1915-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Sárosi család emléktáblájának avatása
1912 és 1939 között Budán, a Budafoki út 10/b alatti házban élt a családjával Stefancsics Bálint szabómester. Feleségével három igen eleven fiúgyermeket neveltek, Györgyöt, Lászlót és Bélát. A három fiú – már Sárosira magyarosított néven – lett a magyar sport, a Ferencvárosi Torna Club büszkesége. Dr. Sárosi György és Sárosi III Béla labdarúgóként, Sárosi László pedig vízilabdázóként emelkedett válogatott szintre. A Sárosi (Stefancsics) család emlékét a ház falán a mai napig nem őrizte semmilyen jel.
Újbuda Önkormányzata, a Ferencvárosi Torna Club és az FTC Baráti Kör támogatásával, dr. Sárosi György születésének 102. évfordulóján, emléktábla avatására került sor a Budafoki út 10/b ház bejáratánál. Az Önkormányzat részéről dr. Hoffmann Tamás polgármester emlékezett meg a Sárosi családról. Orosz Pál, az FTC labdarúgó Zrt. vezérigazgatója méltatta a Sárosi fiúk sporteredményeit, s hangsúlyozta, hogy nagy szükség van az emlékek ápolására. Rudas Ferenc, az FTC Baráti Kör elnöke, a legidősebb élő válogatott labdarúgó büszkén emlékezett vissza arra, hogy ő még együtt játszhatott Sárosi Gyurkával és Bélával a Fradiban, sőt Bélával a válogatottban is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sárosi (Stefancsics) család emléktáblájának ünnepélyes avatása
Adventi naptár, „Száz év az örökkévalóságnak” : dec. 22.
Még 2-t kell aludni
Sárosi 100
Tavaly ilyenkor Toldi Géza sírjának felújításáról számoltunk be, pontosabban tekintettünk vissza. Az idén dr. Sárosi György sírjának a megkoszorúzására tekintünk vissza adventi naptárunk utolsó részében, mely vállalásunk és utunk melegséggel tölti el szívünket. Holnap már meggyújtjuk a negyedik gyertyát, majd hétfőre még egy meglepetést tartogatunk minden Fradistának.
A Tempó Fradi Alapítvány gondozásában készített oldalunk szerkesztősége az idén is segítséget nyújtott újsághoz, könyvhöz, filmhez, szerkesztettünk, utaztunk. Emelt fővel tekinthetünk vissza egy újabb évre, hisz nem csak kaptunk, adtunk is.
Sárosi György doktor: száz év az örökkévalóságnak (videóklippel)
2012. augusztus 25. Genova. Tétován állunk meg a Cimitero Monumentale di Staglieno temető monumentális bejárata előtt. Tudjuk a célunk, hiszen ezért utaztunk több mint ezer kilométert. Mégis megállunk a bejáratnál. Csend és nyugalom lengi át a több évszázados temetőt. Sírok, emlékművek, virágok amerre csak a szem ellát. Lopva egymásra nézünk, keressük a másik tekintetét és ugyanazt látjuk visszatükröződni, amit mi is érzünk. Hosszú út vezetett ideáig, de itt most nem a kilométerek határozzák meg az érzéseinket. Bár kaptunk útbaigazítást és a háromárkádos kapunál is azonnal segítségünkre sietnek, de a bizonytalanságunkat az elénk táruló látvány okozza. Mintha Itália minden múzeumát és emlékházát ide helyezték volna át. Néhány pillanat alatt olyan érzésünk támadt, hogy a reneszánsz zseniális művészei, Donatello, Michelangelo, Cellini, és Leonardo szobrai díszítenék az emlékhelyeket. Sírok között sétálunk és óhatatlanul az elmúlás lengi be lépteinket. Pedig tudjuk, hogy soha semmi sem múlik el egészen, mert nem igaz, hogy az idő eljár felettünk és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a múlt történéseit. Azok bennünk élnek tovább, de csak akkor, ha nem felejtünk, ha ápoljuk és óvjuk a múltunkat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....