Tihanyi András
Tihanyi András
1942-ben a Szegedi VSE-ből volt válogatott a középcsatár. Az első válogatott találkozóján kapuba talált a németek ellen, de több fellépés nem adatott meg neki címeres mezben.
Az alacsony termetű Szegedről származó csatár gyors, robbanékony játékos volt. Pompásan kezelte a labdát, ügyesen cselezett, ötletesen játszott, ésszerűen osztogatott. Fejjátéka is megfelelő volt, a kapura is állandó veszélyt jelentett. Korszerűen, ötletesen játszott.
„A sudár Jegenyéből lett mai terebélyes TÖLGYFA” – levele
„Én írok levelet magának – Kell több? Nem mond ez eleget?” – írja Anyeginnek Tatjana Puskin levelében, mely inkább egy vers, de mégis csak egy olyan személyes vallomás mely idővel a világirodalom egyik legszebb leveleként tartanak számon. Rajta kívül természetesen számos irodalmi levél maradt fent az utókor számára, melyeket Puskinhoz hasonlóan az írók nem a nagy nyilvánosságnak szántak, hanem szerelmüknek, barátjuknak, vagy éppenséggel az ellenségüknek. Karinthy Frigyes, Gelléri Andor Endre, Füst Milán, Ady Endre, Madách Imre…és sorolhatnánk azokat az írókat, költőket, gondolkodókat, akik rendszeresen írtak leveleket, melyeket a címzettek meg is őriztek az útókor számára. Amikor néhány hónappal ezelőtt Pethő Zoltán a TempóFradinak adományozta azt a számunkra felbecsülhetetlen értéket képviselő „dossziét”, melyben 70 éven át gyűjtötte a Ferencvárossal kapcsolatos képeket, leveleket, relikviákat, már akkor sejtettük, hogy lesznek olyan levelek melyek közlését még akkor is „vállalnunk” kell, ha az egy baráti és bensőséges levelet takar. A vállalás oka meg nagyon prózai és nagyon egyszerű: mert benne van a Ferencváros, mert minden mondatából a három E betű eszméje árad. Egy kattintás ide a folytatáshoz....