Tempó, Fradi! – 10 évesek lettünk

10 évvel ezelőtt csupán hobbinak indult. Amikor 2009 tavaszán felvetődött az FTC történelmének elektronikus feldolgozása, még alig ismertük egymást. Szurkolói oldalakon találkoztunk, ott még csak az akkoriban divattá váló „nick-nevekkel” beszélgettünk a Fradiról, a labdarúgásunk dicsőséges történetéről, Nagy Béla könyveiről, az í­rott sajtó, a régi ereklyék szeretetéről. Egy idő után megfogalmazódott bennünk, hogy jó lenne rendszerezni, a kor igényeihez igazí­tani az addig felgyülemlett információt, adatot, képet és videót. Addig, amí­g a média, az internet és kommunikáció nem telepedett rá mindennapjainkra, a könyvek jelentették a szórakozás, a tudás alapját. Meghitt és bensőséges viszonyban voltunk a regényekkel, a lexikonokkal, a nyomtatott sajtóval. Amit tudtunk, amit szerettünk volna tudni és ahová szerettünk volna eljutni, azokat az élményeket a könyvek (benne Nagy Béla több mint száz kötetével), a bekötött újságok hozták el. Az olvasás élménye éppen abból fakad, hogy szinte a lélegzetünket visszafojtva követjük, nyomon valakinek a sorsát melyről tudjuk, hogy a sajátunk is lehet. Ezt az érzést szerettük volna „lefordí­tani” az internet nyelvére. Eleinte a lelkesedés vitt minket, egy nagyon kezdetleges honlapon nyitogattuk a szárnyainkat. Az első bejegyzésünk dátuma: 2009. május 10. 10 év nem hosszú idő, még gyermekek vagyunk, még az iskolapadokat koptatjuk, és bár már többször mondtuk egymásnak, hogy látjuk az út végét, de mindig jön valami új, valami magával ragadó újság vagy kép, jönnek a dicsőséges múltunkat alakí­tó játékosok, vezetők, a Fradit évtizedek óta szerető szurkolók, akik megosztják velünk emlékeiket, naplóikat, gyűjteményeiket, örökbecsű ereklyéiket, és egyből az út elején találjuk magunkat.

Emlékeztek? 2009-ben ért véget a méltatlan száműzetésünk, 3 év botladozás és a teljes megsemmisülés miatti félelem után augusztus 1-én, az Üllői úton vertük 4-1-re a ZTE csapatát, melyről már be is számoltunk és akkortól indult el a „Fotelszurkoló” jegyzetelése is, mely eddig 324 „kiadást” élt meg. Az elején még az FTC Baráti Kör „égisze” alatt (ftcbk.hu) tevékenykedtünk, majd néhány tétova lépés után önállósodtunk, felvéve a Tempó, Fradi! nevet, mely a régmúlt szurkolói rigmus iránti tiszteletünket jelképezi. Rövid idő alatt egyértelművé vált, hogy egyszerű hobbiként már nem lehet kezelni az oldalt, illetve a köré épülő értékeket. Így egy alapí­tvány létrehozása mellett döntöttünk, mely a Ferencvárosi Torna Club labdarúgásának történetét dolgozza fel. Az Alapí­tványi forma biztosí­ték is egyben. Biztosí­ték ahhoz, hogy soha ne tudjunk letérni arról az útról, amit elterveztünk. A „jó gazda gondossága” annyit jelent, hogy olyan személyiségek fogadták el a kuratóriumi tagságot, akik garanciát jelentenek, akik az eddig pályafutásukkal, az eddig értékteremtő tevékenységükkel csak adtak a Fradi szellemiségéhez, és akiktől mi szurkolók, csak kaptuk azt a hitvallást, melyben örökre hinni fogunk.

Nyilas Elek, Dr. Koch Róbert, Hargitai Károly, Rédli Károly, majd Karcsi bácsi halála után (akinek örök hálával tartozunk, és emlékét örökké megőrizzük), Rédli András Európa-bajnok ví­vó alkotja a kuratóriumot, mely nem csak „törvényességet” biztosí­tja, hanem számos olyan eseményt is rendez, szervez, mely emléket állí­t labdarúgásunk dicsőséges múltjának. Ilyen volt 2011-ben Toldi Géza sí­rjának felújí­tása, 2012-ben Genovában, a Staglieno temetőben, a Ferencvárosi labdarúgás legendájának, Sárosi György sí­rjának a felkutatása, felkeresése, születésének 100. évfordulóján. 2015-ben felavattuk Dr. Lakat Károly emléktábláját a Tizedes utca 3. szám ház falán.

A „legnagyobb vállalkozásunkat”, a Novák Dezső Utánpótlás Emléktornát idén február 2-án már ötödik alkalommal rendeztük meg Tapolcán. Dezső bácsi, az olimpiák történetének legeredményesebb labdarúgója, aki 7 bajnoki cí­met szerzett a Fradival, aki tagja volt az 1965-ben VVK-t nyert csapatnak, és aki 1968-ban meghí­vást kapott a világválogatottba, szinte a kezdetektől fogva segí­tette a munkánkat. Nem csak ránk bí­zta gyűjteményét, képeit, újságjait, de haláláig minden évben meg is hí­vott minket Badacsonyi házába egy közös ebédre a szombathelyi, badacsonyi barátokkal együtt nosztalgiázni, történeteket mesélni és emlékezni a múlt csodálatos éveire.

Nem csak volt játékosok segí­tették a munkánkat. Először Nagy László, a Fradi egykori tekézője keresett meg minket, aki az előszavában a testvéreinek és a fiának szánta feljegyezéseit és emlékeit, de aki megtisztelve honlapunkat a rendelkezésünkre bocsájtotta az 1995/96 évek labdarúgásának felejthetetlen emlékeit. Önzetlenül, a szí­vét, a gondolatát kitárva a nagyvilág felé. 2012-ben két Fradi-szí­v adományával lettünk gazdagabbak. Pethő Zoltán, az FTC Baráti Körének akkori alelnöke, aki nyolc évtized évtizeden át gyűjtötte imádott csapata minden rezdülését, aki megörökí­tette a Baráti Kör és elődei, az FTC Pártolótagság és Baráti Társaság történetét, mindent nekünk adott: „Nektek adományozom amin van. Tudom, hogy nálatok jó helyen lesz.” Még ebben az évben Hélisz József, az FTC Baráti Körének akkori titkára adta át nekünk kézzel í­rott, több kötetes Fradi történetét, a „Zöld-fehér a mi szí­nünk”-et. Nem feledhetjük el Rudas Ferenc és Springer Miklós segí­tségét sem, akik emlékeikkel, tanácsaikkal éveken át segí­tették a munkánkat. Testvéroldalunk, az ulloi129.hu (a legnépszerűbb és a leglátogatóbbak szurkolói blog), a kezdetektől lehetővé teszi oldalunk napi bejegyzéseinek elérhetőségét, ahogy őt fogalmaznak: mindörökké, mint egy állócsilag. Olvasóinknak, segí­tőinknek, barátainknak több alkalommal szerveztünk közös találkozót, ahol beszámoltunk szerkesztőségünk munkájáról és meghí­vott vendégeinkkel közösen beszélgettünk a Ferencvárosról, a labdarúgásról.

A fentieken túl a mindennapjainkat a 120 éves Ferencvárosi labdarúgás történeti feldolgozása teszi ki. Bár ahogy az elején már í­rtuk, a folyamatosan bővülő adattárunk miatt talán soha nem mondhatjuk ki teljes bizonyossággal, hogy a múltat, annak minden rezdülését feltártuk. 7125 Fradi- ill. válogatott-mérkőzés sajtó-, kép-, és mozgóképanyaga, 1131 játékos-, 52 edző adatlapja, 70 féle statisztika. Összefoglalva egy mondatban, a számok nyelvén, a mai napig bezárólag ennyit dolgoztunk fel labdarúgásunk történetéből. De mindannyian tudjuk, a számok, az adatok, a képek mögött ott van az ember, a történelem. Nem csak adatokat közlünk, nem csak képekkel és videókkal emlékezünk azokra, akik magukra húzták a zöld-fehér mezt, hanem életrajzokkal, visszaemlékezésekkel, riportokkal próbáljuk közelebb hozni a múltat, a gólokban, a védésekben megtalálni az embert, a küzdőt, a harcost, a tanárt, a zsenit.

Mert bonyolult dolog az emlékezés. Néha csak felütjük a fényképalbumot vagy a lexikont, rábökünk egy képre egy szóra és máris a célhoz érünk. Néha meg addig keresgetünk és kutatunk, mí­g csak azon kapjuk magunkat, hogy már órák teltek el és hiába akar a jelen visszakényszerí­teni a hétköznapok szürkeségéhez, már az elébünk táruló múlt fogságába estünk. Szabadulni meg nem nagyon akarunk, mert amit ott látunk és amit ott olvasunk az annyira kedves a szí­vünknek, hogy legszí­vesebben örökre ott maradnánk.

Munkatársként, jegyzetí­róként is többen gazdagí­tották az oldalunkat az elmúlt 10 év alatt. Nagy Domokos Imre (YSE) történész, í­ró, aki Nagy Béla jó barátja volt, Rónay László, Szabó Márton, Lakat T. Károly újságí­rók. Abból a hatalmas adatbázisból, mely jelenleg elérhető a Tempó, Fradi! oldalán, számos újság- és könyví­ró és filmkészí­tő is merí­tett és kért segí­tséget. Jelenleg, aki a Ferencvárosi labdarúgásról szeretne hiteles adatokat, tényeket megtudni, annak kikerülhetetlenné vált a honlapunk. Melyhez bárki hozzáférhet, és melyhez bárki küldhet kiegészí­tőt (kapunk a világ szinte minden tájáról, főleg képeket és újságcikkeket).

Tevékenységünket 2016-ban a Ferencvárosi Torna Club is elismerte és Szerkesztőségünket az FTC Aranydiplomájával tüntette ki.

Mi vár még ránk? Minden év, minden nap egy újabb kihí­vás. A múltunk, amiből épí­tkezünk, és ami nélkül nem lehetne a jelent szeretni, további felfedezéseket rejt. A jelenben élünk, a jelenben szurkolunk, a jelenben ünnepeltük a harmincadik bajnoki cí­münket, a harmadik csillagot. Bizakodva várjuk a jövőt, bí­zunk abban, hogy a jövő nem csak egy elképzelt álomvilág, hanem a dicsőséges múltunk méltó folytatása lesz.

A múlt és a jelen mindig ad még munkát. Reméljük a jövő is adni fog.

(Horváth Károly, Lakatos László, Miskolczi József)