Tóth István távozik – utóda: Blum Zoltán

Tóth István távozik a Ferencváros tréneri tisztségéből

Utóda: Blum Zoltán — Potya külföld felé orientálódik

Gschwí­ndt elnök tegnap a Ferencváros öltözőjében tréneri tisztségébe iktatta Blum Zoltánt

Beszélgetés az új trénerrel, minden idők legjobb balhalfjával

— Saját tudósí­tónktól —

Amint a Nemzeti Sport vasárnapi számában elsőnek megí­rta, Tóth István szerződésének lejártával megválik a Ferencvárostól, ahol annyi sok dicsőségnek volt aktí­v részese. Hat esztendőn keresztül trení­rozta a zöld-fehér csapatot és már szinte összenőtt gömbölyű alakja a ferencvárosi együttessel. A Ferencváros ezidén meglehetősen tragikus körülmények között maradt le a bajnokságról és nyilván ez a körülmény is közrejátszott most abban, hogy Potya nem marad, a zöld-fehéreknél.

A Ferencváros vezetősége már döntött az utód személye kérdésében is és a választás, amint már szintén jeleztük, Blum Zoltánra, „minden idők legjobb balhalfjára”, a zöld-fehér szí­nek egyik legrégibb, de mindenesetre leglelkesebb harcosára esett, aki most már két év óta Somogy csapatát trení­rozta. Blum Zoli július végén veszi át hivatalát a Ferencvárosban.

(Egyesek szerint nem is olyan rossz kabala kieső csapat trénerét átvenni, hiszen az új bajnok, Újpest trénere azelőtt a tavaly kiesett Sabariát trení­rozta.)

Tóth István az eddigi hí­rek szerint külföldön készül elhelyezkedni, legalább is erre vall az a körülmény, hogy a FIFA-kongresszus alkalmával itt időzött Meisl Hugóval egy í­zben beható tárgyalásokat folytatott. Nagy kár lenne, ha egyik legképzettebb és legsikeresebb trénerünk külföldre kerülne és idegenben bányászná és nevelné a tehetségeket ahelyett, hogy ezt idehaza végezhetné.

(Nemzeti Sport, 1930. június 12.)

*

Gschwí­ndt elnök tegnap a Ferencváros öltözőjében tréneri tisztségébe iktatta Blum Zoltánt

Beszélgetés az új trénerrel, minden idők legjobb balhalfjával

— Saját tudósí­tónktól —

Tegnap megtörtént a Ferencváros trénercseréje. Potya, azaz Tóth István, a régi tréner hétfőn levelet kapott a Ferencváros igazgatóságától, amelyben közölték vele, hogy szerződésszerű illetményeinek augusztus 15-ig való folyósí­tása mellett a tréneri teendők ellátásától felmentik.

Délután az FTC-pályán ünnepélyes keretben történt meg az új tréner beiktatása. Megjelent a tréninget tartó ferencvárosi csapat öltözőjében maga az elnök, Gschwindt Ernő országgyűlési képviselő is s a teljes játékosgárda előtt beszédet mondott.

Beszédében tájékoztatta a játékosokat a tréneri szerepben beállott változásról s a legnagyobb melegséggel üdvözölte új szerepében Blum Zoltánt, a nagymultú ferencvárosi válogatottat, akinek érdemeit ő nem is tudná kellőképpen méltatni. Hangoztatta, hogy az igazgatóság teljes bizalommal ajándékozta meg Blum Zoltánt, bí­zik az ő fanatizmusában, klubhűségében és szakértelmében s hogy tréneri szerepkörében éppen olyan sikerrel fogja szolgálni a zöld-fehér szí­neket, mint egykor, játékos korában.

A játékosok nagy ovációja, éljenzése után Blum válaszolt meghatottan az üdvözlésre.

Elmondta, hogy örül a visszatérésnek, boldog, hogy újra a régi szí­neket szolgálhatja. Kérte a fiúkat, hogy szeressék, ő is szerető barátjuk lesz mindegyiküknek. Összetartásra, harmóniára hí­vta fel őket. Ez a siker titka. Ő minden lehetőt el fog követni, hogy a fiúk minden kí­vánsága teljesüljön, hogy jó kedéllyel, gond nélkül küzdhessenek a zöld-fehér szí­nekért.

A régi harcos, új tréner sorban kezet fogott a fiúkkal, átölelte őket s néhány könnyet törölt szét szemében.

Az üdvözlés után beszélgettünk Blum Zolival.

Kérdéseinkre a következőket mondta:

— Ki sem tudom mondani, milyen boldog vagyok, hogy visszakerülhettem a Fradihoz, amellyel én már lélekben összeforrtam. Váratlanul ért ez a fordulat, álmodni sem mertem róla, hiszen a Ferencváros vezetősége csak a múlt hónap utolsó napjaiban küldte el hozzám felszólí­tását. Tervem az volt, hogy kitartok a Somogy mellett rossz sorsában is. Ezt erkölcsi kötelességemnek tartottam, mert a somogyi vezetőség és a csapat olyan úri, olyan baráti módon viselkedett velem szemben mindig, hogy ezért örök hálával tartozom. Lemondtam a Somogynál félfizetésemről is s ott is maradtam volna, hiszen tréner, menedzser és minden voltam ott egy személyben, de persze a Ferencváros felszólí­tása elől nem térhettem ki, hiszen a Ferencváros trénerének lenni, az olyan nagy dolog ebben a szakmában, mint a bankszakmában a Hitelbank igazgatójának lenni. Örömöm csak azért nem teljes, mert én nem tudom megtagadni azokat a szálakat, amelyek a régi FTC-ben elődömhöz fűztek s sajnálom, hogy amikor én idejövök, akkor neki távoznia kell. Hangsúlyozni akarom azonban, hogy a Somogyot nem felejtem el, mint ahogy nem felejtettem el Somogyban a Ferencvárost sem. Ha a Ferencváros majd nyári pihenőre tér, akkor én le fogok menni Kaposvárra, nem hagyom őket cserben, szervezni fogom őket a II. ligára, amelyre mi már elkészültünk az év folyamán. A Somogy nem esik kétségbe, kereteit úgy alkotta meg már az elmúlt év folyamán, hogy azokon nem kell szűkí­teni, sőt erősí­teni fognak. A Ferencváros számára nem hozok új programot. Nagy csapatnál, ahol minden ment a maga útján, megvan a program, ezen nem kí­vánok változtani. Potyával keresni fogom a találkozást, mert azt akarom, hogy barátságos alapon történjék meg a válás, ne legyen benne semmi zavar. Pillanatnyilag nem tudom, milyen részleteiben a mai rendszer, de tudom, milyen volt régen. Viszont, ha olyan lesz ez is, mint a régi volt, ha alapja a lelkesedés, a szeretet és az összetartás lesz, akkor a zöld-fehér szí­n méltó lesz régi nagy nevéhez.

(Nemzeti Sport, 1930. június 18.)