Újpesti segédlettel került a Fradihoz a német csúcsvezető – interjú Theo Schneider igazgatóval

Igen sikeresen látott munkához a Ferencváros utánpótlásánál a német igazgató, Theo Schneider, eddig ugyanakkor nem nagyon állt a nyilvánosság elé. A szakember most a csakfoci.hu-nak adott hosszabb interjút. Elmondta, hogy tulajdonképpen véletlenül, egy Újpesten szerepelt barátjának köszönhetően került a zöld-fehérekhez, és azokat a módszereket szeretné alkalmazni Magyarországon, amelyek Dortmundban már beváltak. Schneider az FTC első csapatának is keres játékosokat, í­gy arról is beszélt, milyen posztokra igazolnának a nyáron. A fiatalok kapcsán úgy látja, hogy a legnagyobb gond idehaza az edzések intenzitásával van, sokan csak labdával szeretnek futni, az akadémiai rendszer pedig igenis működőképes, ha a megfelelő körülményeket megteremtik.

Utánpótlás-koordinátorként nem a nyilvánosság előtt éli a mindennapjait. Hogyan foglalná össze a Ferencvárosnál végzett munkáját? Mi mindenbe folyik bele a klubnál?
– Elsődlegesen az utánpótlás igazgatása a feladatom. Kezdésnek meg kellett ismerkednem a játékosokkal, a csapatokkal, az edzőkkel, és egy teljes képet kellett kialakí­tanom magamnak, ez pedig nagyjából megtörtént. Megbeszéljük az edzőkkel az edzések tartalmát, folyamatosan egyeztetünk egymással, és arra is koncentrálunk kell, hogy a kiemelkedően tehetséges játékosok megkapják a megfelelő munkát. Őket külön is kell fejleszteni. Valami olyan próbálunk megvalósí­tani, ami Németországban sikeres volt. 13 évig dolgoztam Dortmundban, szeretnék az ott bevált dolgokból bevezetni itt is ezt-azt. Minden korosztálynál van már például erőnléti edző nálunk, az ő munkájukat is össze kell hangolni a normál edzésmunkával. Szóval sokrétűek a feladatok. Szeretnénk egy saját filozófiát kialakí­tani, és az első hónapok alapján szerintem egész jó úton járunk. Ez látható az U21-es csapat teljesí­tményén is, amely igen magabiztosan tart a bajnoki cí­m felé a korosztályában – mondta Theo Schneider a csakfoci.hu-nak.

Az első csapatnak is szemelt már ki játékost Cristian Ramí­rez személyében, emellett Orosz Pállal Brazí­liában is járt tehetségekre vadászva. A jövőben is részt vesz ebben?
– Valóban, ez is hozzátartozik a feladataimhoz. Célunk, hogy hatékony megfigyelő-hálózatot épí­tsünk ki, és rajta vagyunk az ügyön. Célzottan kell a megfigyelői tevékenységet végeznünk, a legí­géretesebb budapesti gyerekek számára vonzóvá kell tenni a Fradit, az U17-es, U19-es korosztályban pedig már jó lenne az egész országot lefedni. Persze, a legfontosabb az, hogy a profi csapat számára jól kialakí­tsuk ezt a játékos-megfigyelő hálózatot. Magyarországon kí­vül is dolgozunk. Kapcsolatban vagyunk egy sor ügynökséggel, együttműködünk egy brazil klubbal, emellett azokat a kapcsolataimat is szeretném hasznosí­tani, amelyekre németországi munkám során tettem szert. Cristian Ramí­rezre például úgy figyeltem fel, hogy az akkori csapatom megkapta a Düsseldorfot a kupában, én pedig megnéztem négy meccsüket, és minden alkalommal jó benyomást tett rám. Amikor balbekket kerestünk, eszembe jutott, de nem hittem volna, hogy el tudjuk hozni…

Hogyan sikerült mégis megszerezni?
– Azt használtuk ki, hogy Nürnbergben gondjai voltak. Enélkül nem ment volna. Felvázoltuk neki a terveket, elmondtuk, hogy az Európa Ligában szeretnénk szerepelni, hogy jó a csapat, hogy itt fejlődhet, és a nemzetközi meccseken felhí­vhatja magára a figyelmet.

Orosz Pál nemrégiben arról beszélt, hogy szeretnének már a nyáron bejutni az Európa Liga csoportkörébe. Thomas Doll korábbi interjúnkban pedig elmondta, hogy a háttérben már zajlik a keret tervezése. Most milyen játékosokat keres a Fradi?
– Most nyáron nem kell nagy változásra számí­tani, hiszen a csapat egyben van. A három téli igazolásunk, Ramí­rez, Varga és Hajnal egyaránt bevált, és mindannyian gyorsan be is illeszkedtek. A kezdőcsapat harmadát lecseréltük ezzel. Hajnal Tamást egyébként ismertem Dortmundból, és mondtam Thomas Dollnak, hogy vakon leigazolhatja, mert vérprofi, szuper hozzáállással. Néha nálam kellett játszania a második csapatban, és mindig kifogástalanul viselkedett. Szóval most nem lesz szükség 6-7 új futballistára, hanem 3-4 igazán minőségi labdarúgóra koncentrálhatunk, mellettük pedig ott vannak a tehetséges fiataljaink. Kellene egy igazán kimagasló védő, és egy olyan középpályás is, aki a 6-os és a 8-as posztot is el tudja játszani. Elöl Bödének szerződése van, de kérdés például, hogy mi lesz Benny Lauthtal. A rá következő nyáron már több változásra lehet számí­tani, hiszen Hajnal és Gera sem lesz azért fiatalabb. Arra az időszakra pedig már most el kell kezdeni készülni.

Hogyan került a Fradihoz? Thomas Dollnak volt ebben szerepe?
– Ez egy furcsa sztori. 35 évvel ezelőtt a Dortmund ifivel játékosként részt vettem Szardí­nián egy utánpótlás tornán, amelyen az Újpest is szerepelt. Megismerkedtem egy magyar játékossal, akivel eleinte levélben tartottuk a kapcsolatot, aztán meg is látogattuk egymást. Ő nem dolgozik a futballban, de a barátság azóta is tart, és a múlt nyáron is felkerestem a Balatonnál, aztán feljöttünk Pestre is. Megnéztünk egy-két edzést, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem megnézni az egyik barátja fiát, aki a Fradi egyik korosztályos csapatában játszik. Kimentünk a meccsre is, és összefutottunk Thomas Dollal, akit még Dortmundból ismerek. Eléggé meglepődött, kérdezte is, hogy mit keresek itt. Váltottunk pár szót, és elmeséltem neki, hogy kaptam egy nagyon vonzó ajánlatot Kí­nából, a Guangzhou Evergrande-tól, de még gondolkodom rajta. Felvetette, hogy nincs-e kedvem inkább itt dolgozni, hiszen itt is nagy tervek vannak, épí­tkezés zajlik. így kezdődött az egész. Ő beszélgetett erről a vezetőkkel, én pedig elrepültem Kí­nába, hiszen döntenem kellett. Nemet mondtam, mert ugye már megvolt az alternatí­va a Ferencváros személyében. Tetszett a lehetőség, a várost is ismertem, minden klappolt. Szóval elég nagy szerepe volt a történetben a véletlennek.

Az utolsó pillanatban 4-5 FTC-játékos is bekerült az U20-as válogatott előzetes vb-keretébe azok után, hogy korábban nem vették számí­tásba őket a csapatnál. Thomas Doll szerint ebben Önnek is szerepe lehet. Milyen a munkakapcsolatuk Bernd Storckkal?
– Jó. Bernd Storck hihetetlenül elhivatott, végtelenül precí­z ember. Mivel nem volt sok ideje, nagy elánnal látott munkához, szerintem napi szinten 18-20 órát foglalkozott, foglalkozik a munkájával. Úgy dolgozik, mint egy őrült, persze jó értelemben véve. Rengeteg korosztályos meccset megnézett, és ezek alapján alakí­totta ki a képet magának. Ő lenne az utolsó ember, aki csak azért csinálna valamit, mert én azt tanácsolom. Fontos is, hogy a teljesí­tmény döntsön, ne pedig más… Ha azt látja, hogy a Ferencváros korosztályos együttesében szereplők jobbak, mint az utánpótlás-válogatottban szereplők, akkor válassza őket. Az U21-es csapatunk jól futballozik, a játékosok jó állapotban vannak, ezért kerültek oda. Nagy Dominik például a gárda legkiemelkedőbb futballistája, mégsem volt mindig a keretben. A teljesí­tményével viszont most kiérdemelte, hogy bekerüljön.

Mi a véleménye Storck belépőjéről? A „tapogatózás” fázisát kihagyta az MLSZ-nél.
– Nem az én tisztem, hogy értékeljem. Ő í­gy dolgozik, ilyen a stí­lusa. Én máshogy fogtam neki a munkámnak itt, nem vagyunk egyformák.

Mire tartja képesnek őt és a csapatát az U20-as vb-n?
– Csak nyerhetnek. Nem esélyesként utazik a magyar csapat, az biztos, de ha szervezett lesz a gárda, akkor egy-két meglepetés biztos benne lehet a csapatban. Láttam a Mexikó elleni felkészülési meccset, vannak jó játékosok a keretben.

Az U19-es Eb miatt még inkább reflektorfénybe kerültek a magyar fiatalok, sok szó esett velük kapcsolatban a mentalitásról. Ön találkozott meglepő személyiségjegyekkel?
– Az is egy feladatunk, hogy ezt a részt fejlesszük. A minden áron való győzni akarást, az ehhez kapcsolódó mentalitást kell meghonosí­tani, de ez nyilván nem megy gyorsan. Minden edzést, minden egymás közti játékot komolyan kell venni. Nem lehet azt mondani, hogy mindegy, mi egy egymás közti meccs végeredménye, ott is hajtani kell. Magyarországnak kiváló futballja volt a magyar mentalitással is, de ezt ötvözni kell a külföldről hozott tapasztalatokkal. Sok utánpótlás-válogatott meccset láttam, és azt kell hogy mondjam, hogy a potenciál megvan a magyar fiatalokban. A szóban forgó korosztályokban kulcskérdés a fejlesztés. Az U17-eseknél egyébként láttam egy érdekes kettősséget. A felkészülési meccseket magabiztos játékkal húzta be a csapat, aztán amikor tétre mentek a dolgok, a játékosok nem tudták hozni azt, amit tudnak. Fontos, hogy agresszivitásban is előrelépjünk. Persze, nem kell a török focit követni, ahol sokszor átlépik a keménység határát. Az ottani agresszivitás a normális fölött van, itt pedig azért alatta. Azért is próbálunk sok meccset játszani külföldi csapatokkal, hogy ebben előrelépjünk. Nem csak Szlovénia, Szerbia felé kell nyitni, hanem nyugat felé is. Ez a cél.

Miben vannak a magyar fiatalok a leginkább lemaradva a németektől? Mi a legnagyobb különbség egy magyar és egy német 18 éves játékos között?
– Nem mindegy, hogy valaki tizenéves korában 6-8 évig edzeget, vagy célzottan, mindent annak alárendelve tréningezik, hogy helyt tudjon állni a profi futballban. Németországban is stagnált a futball egy időben, utána aztán Berti Vogts irányí­tásával bevezették a teljesí­tményközpontok rendszerét. Minden klub köteles volt egy ilyen utánpótlás-bázist létrehozni, és képzett futballszakembereket kellett alkalmazni. A szövetség mindent ellenőrzött, úgyhogy nem lehetett trükközni. Aki pedig nem a Dortmundnál, a Schalkénál, vagy Leverkusenben játszott, de í­géretes volt, azokat hetente 1-2 alkalommal ugyancsak összeszedték, és képzett edzők dolgoztak velük. Ennek lett az az eredménye, hogy szélesebb is lett a bázis, nem csak minőségben léptünk előre.

A legnagyobb problémát tehát az edzéseken kell keresni?
– Az edzések tartalma rendben van, de nem mindegy, hogy milyen intenzitással végzik a gyakorlatokat. Figyelni kell arra, hogy folyamatosan nagy tempóban végezzék a játékosok a feladatokat, ne csak í­mmel-ámmal. Ha valaki hetente négyszer 90 percen át nagy tempóban dolgozik, az a hétvégén is úgy fog, szinte magától. Ha 15 és 19 éves kora között valaki lazán edz, nyilván lemarad azokhoz képest, akik célzottan, teljes erőből készülnek. A fizikum is fontos. Jó példa erre egy volt németországi játékosom, Julian Koch. Igen vékonyka volt, amikor a második csapathoz felkerült Dortmundban. Az erőnléti edző kezelésbe vette, és egy évvel később már komoly változás látszott rajta. Nem dagadtak az izmai, de stabil volt a felépí­tése. Simán megállta a helyét a profik között, és meggyőződésem, hogyha nem sérül meg súlyosan, a válogatottságig vihette volna.

Ami Németországban a „teljesí­tményközpont”, az nálunk az „akadémia”. Önnek mi a véleménye a sokat bí­rált akadémiai rendszerről?
– Mint mondtam, Németországban minden klubbal szemben alapkövetelmény, hogy legyen egy ilyen teljesí­tményközpontja. Mindegy, hogy akadémiának hí­vjuk, vagy bárminek. Sok múlik azon, mi mindenre van egy akadémián lehetőség, és csak abból tudok kiindulni, amit Németországban láttam, hiszen az itteni akadémiákat nem ismerem, csak a magunkét. A klubnak hatalmas a felelőssége ebben a rendszerben, nagyon oda kell figyelni a játékosokra. Ott is 200-300 kilométerre viszik el a játékosokat a szüleiktől. Fontos, hogy a játékosok jó oktatást kapjanak, jól érezzék magukat az új környezetben. Nem lehet elhozni valakit otthonról, letenni valahol, és várni, hogy mire megy. A személyes fejlődésben is segí­teni kell. Németországban a korosztályos csapatoknál is alkalmaznak pszichológusokat, speciális pedagógusokat, akik a futballképzéssel párhuzamosan segí­tik a fiatalokat. Emellett nem szabad túl korán kiszakí­tani őket otthonról, akár 12 vagy 13 évesen. 15-16-17 éves korban elkerülve mindez már pozití­v lehet, ha a tehetségek élvezik a fejlődést. A szövetség Németországban anyagilag támogatja ezeket a centrumokat, a pénzt pedig a klubok csak erre a célra használhatják. Ezekből minden megvalósí­tható, amit az imént emlí­tettem. Ha ez mind megvan, akkor ez a rendszer pozití­v.

A Ferencváros utánpótlásképző rendszere Németországban milyen szintet ütne meg?
– Ha az ottani topklubok, a Dortmund vagy a Schalke utánpótlás csapatait nézzük, ott kiegyenlí­tett, erős a keret. A 16-18 játékos közül 13-14 hasonlóan magas szintet képvisel, és 3-4 kiemelkedő is akad. Itt a 16 játékos közül 5-6 az igazán jó futballista, de nagyobb a szórás, nagyobbak a különbségek a csapaton belül. Ezért kell nagyon arra figyelni, hogy egy bizonyos kor után szigorú elvek szerint menjen a munka.

A Fradi utánpótláscsapatai az elmúlt években nem sok eredményt mutattak fel, most viszont az U21 magabiztosan menetel a bajnoki cí­m felé. Mi történt? Mit lehetett ilyen rövid idő alatt megváltoztatni?
– Olyan sok mindent azért nem, de valamit nyilván igen. Sokat beszélünk Lipcsei Péterrel, nagyon szoros az együttműködés köztünk. A csapat szervezetten játszik, ez pedig nagy előrelépés az első benyomásaimhoz képest. Amikor idejöttem Magyarországra, azt láttam, hogy akinél a labda van, azzal nincsen gond, de a labda nélkül nem nagyon dolgoznak a játékosok a pályán. A labda közvetlen közelében még volt némi mozgás, munka, de nem volt 2-3 lehetőség passzolni. Nyilván csak egy kaphatja meg a labdát, de nem volt meg az az elengedhetetlen labda nélküli mozgás, ami előkészí­ti az összjátékot. Sokat kell futni, hogy területek nyí­ljanak. Ezt a második csapat már egész jól csinálja, jól fejlődik a gárda, és egyénileg is sok a tehetség.

Kik lehetnek azok a ferencvárosi fiatalok, akik a legrövidebb idő alatt helyet követelnek maguknak az első csapatban?
– Haris Attila, Csilus Ádám vagy éppen Popov Patrik már megmutathatta magát, a középpályán Nagy Ádám személyében egy komoly munkabí­rású játékosunk is van, aki feltűnésmentesen teszi a dolgát. Nagy Dominik a teljesí­tményével ismét magára irányí­totta Thomas Doll figyelmét, és a hétvégén megint játszhatott is a felnőttek között. Fontos cél, hogy saját nevelésű játékosok kerülhessenek fel az első keretbe, és vannak í­géretes embereink. Igazából csak a következő szezonban indul majd be a munka, hiszen eddig még elsősorban a helyzet felmérése, az alapok letétele zajlott. Nagy hangsúlyt fogunk fektetni a legkiemelkedőbb játékosok képzésére, és arra, hogy eltűnjön az a szakadék, ami korábban atletikusságban az első csapat és az utánpótlás között megvolt. Ezért nem volt esélyük a fiataloknak arra, hogy helytálljanak a felnőttek között.

Mi a helyzet az edzővel? Milyen karriert jósol a kispadon Lipcsei Péternek?
– Nagyon elszánt, elhivatott ember, és a segí­tőjével, Dejan Milovanovic-csal kiváló csapatot alkotnak. Minden edzést komolyan vesznek, és szerintem ez nem csak az eredményeken látszik, hanem a fejlődésen is, ami végbement. Megvan benne a tudás, és már nem csak játékosként szerzett hasznos tapasztalatokat, hanem edzőként is. Biztosra veszem, hogy előbb utóbb az első osztályban lesz edző. Legalábbis a képességei alkalmassá teszik erre.

Azt kapta Magyarországtól, amire számí­tott? Milyen kellemes és kellemetlen meglepetések érték?
– Őszintén mondom, csak pozití­v meglepetésekről tudok beszámolni. Nem hittem volna, hogy ilyen profin mennek a dolgok a klubnál. Ugyanolyan szervezett minden, mint egy német profi csapatnál. Lehet, hogy ez egy kivételes hely Magyarországon, nem tudom, de tényleg minden működik. Kubatov Gáborral és Orosz Pállal is könnyű együttműködni, és az edzők is vevők a közös munkára. Persze, nem úgy állok én sem hozzájuk, hogy majd én megmondom, hogy működik a foci. Ők ismerik a magyar labdarúgást, én hozom a tapasztalatomat, a kettőből pedig kijöhet valami nagyon hasznos. Negatí­v meglepetés még nem ért, ezt le is kopogom…

(Szabó Miklós, csakfoci.hu)

*

A Fradinál tudják, hogy kell Götzéket nevelni – mi lesz a csányi gólzsákokkal?

A múlt héten a döntővel és a helyosztókkal befejeződött a Ferencváros által rendezett, még az ősszel kezdődő Future Talents Cup elnevezésű nemzetközi ifjúsági labdarúgótorna. A sorozat tapasztalatairól, illetve ezzel összefüggésben a magyar utánpótlásképzés problémáiról és a Ferencvárosnál folyó nevelőmunkáról Kovács Bálint menedzserrel beszélgettünk, aki megfigyelőként vett részt az eseményen.

– A több hónapon át tartó, tizenkét csapatos tornán a két magyar szereplő, a Ferencváros U17-es és U16-os együttese végzett az utolsó két helyen. Milyen tapasztalatokat szűrhetünk le ebből?
– Először is a Fradi két különböző korosztályáról van szó, és ebben a korban egy év korkülönbség még sokat számí­t, ezért sem érdemes abból következtetéseket levonni, hogy a Fradi U16-os gárdája az utolsó helyen zárt. Az ellenfeleknél – beszéljünk akár a tornát megnyerő belga FC Bruges-ről, a szerb Partizanról vagy például a bosnyák FK Sarajevóról – korosztályos válogatottak sora szerepelt, olyan játékosok, akik egy-két éven belül a felnőttcsapatoknál is megkaphatják a lehetőséget. Továbbá, korosztályos együttesekről lévén szó, amúgy sem az eredményesség számí­t, hanem inkább a mutatott játék, az, hogy a teljesí­tményre lehet-e támaszkodni a jövőben.

– Ezen a téren hogy állunk? Korábban sokszor hangsúlyozták magyar utánpótlásedzők, hogy ifjúsági korban még versenyképesek vagyunk, ám látva az utánpótlás-válogatottak közelmúltbeli vergődéseit, egyre nehezebb ezt elhinni.
– A Fradit is hasonló jellemezte, mint amit más korosztályos magyar csapatoknál is tapasztaltam már rangos nemzetközi megmérettetéseken. A meccsek bizonyos szakaszaiban egyenlő partnernek tudunk lenni még az erősebb riválisokkal szemben is, vagy akár föléjük is tudunk kerekedni, de úgy általában hatvan perc után a mi játékosaink már nem tudnak ugyanúgy gondolkodni, mint előtte. Kapkodóvá válnak, egyre több rossz döntést hoznak, és ekkor mutatkozik meg az ellenfelek fizikai és képességbeli fölénye.

– Hogyan lehet ezen változtatni?
– Rendszerbe helyezett képzéssel, és mindennapos, jól felépí­tett munkával. A Future Talents Cup mellett a Fradinál folyó utánpótlásképzést is feltérképeztem az elmúlt időben. Theo Schneider irányí­tásának és az FTC mellett elkötelezett edzők – amilyen a klubnál korábban futballozó Dragóner Attila, Keller József, Zsivoczky Gyula, de emlí­thetem Fekete Tivadart és a brazil Felipe Matost is – munkájának köszönhetően elkezdődött egy olyan folyamat, amelynek hosszú távon meglesz az eredménye. Lesznek olyan saját nevelésű fiataljai a klubnak, akikre az NB I-ben is épí­teni lehet. Erre garanciát jelenthet az emlí­tett stáb, a szakmaiságuk, az őket jellemző alázat és gyerekközpontú szemlélet.

A FUTURE TALENTS CUPRÓL

A Future Talents Cup egy több állomásból álló nemzetközi torna, amelyre az egyes országok legjobb utánpótláscsapatai közül hí­vott meg együtteseket az 1998-as korosztályból a rendező Ferencváros. A megméretés 2014 szeptemberében kezdődött a csoportmeccsekkel, múlt héten pedig a helyosztókkal zárult. A tornát a belga FC Bruges nyerte meg. A Ferencváros két együttese közül az U17-es gárda egy győzelemmel (az FTC U16 ellen), két döntetlennel (a holland PSV és a bosnyák FK Sarajevo ellen) és négy vereséggel zárt. Az 1999-es születésűek alkotta FTC U16 hét vereséggel 12. lett.

A torna végeredménye: 1. FC Bruges (belga) 2. Partizan (szerb), 3. Sturm Graz (osztrák), 4. FK Senica (Szenice, szlovák), 5. FK Sarajevo (bosnyák), 6. Galatasaray (török), 7. Dinamo Bucuresti (román), 8. PSV (holland), 9. Wisla Kraków (lengyel), 10. NK Maribor (szlovén), 11. FTC (U17), 12. FTC (U16)

– Elég régóta várják már a szurkolók az új Lipcseiket és Liszteseket, de csak nem akarnak jönni…
– Tervszerű munka nélkül hiába is várnák. Ez magától nem megy. Ne várjunk eredményeket a magyar utánpótlástól, amikor nem egy klubnál hétfőn nem tudják megmondani, hogy a szerdai edzés mikor kezdődik… A Fradinál most hetekre előre mindent elterveznek, és az edzők reggel nyolctól este nyolcig kint vannak a pályán, csapatban dolgoznak, folyamatosan egyeztetnek a különböző korosztályokról, terveznek, szerveznek, elemeznek. A munka nem elszigetelten folyik, az edzői csapat közösen foglalkozik az összes utánpótláscsapattal.

– Ősszel, még a Hertha utánpótlásában dolgozva Dárdai Pál is arról beszélt, hogy reggeltől estig a pályán van.
– Mert ez Németországban és Nyugat-Európában mindenhol í­gy szokás. Ezért fontos Theo Schneider szerepe, aki Dortmundból érkezve tökéletesen tisztában van azzal, hogyan kell képezni például egy Mario Götze szintű tehetséget.  Ehhez speciális eszközöket is használ. Ilyen például a katapultrendszer. Ez egy mellkasra rögzí­thető szalag, amin keresztül meccsek közben is mérni lehet a futballisták futómennyiségét, a pulzusszámot, a futás minőségét. Az adatokra hivatkozva pedig számon lehet kérni a játékosokat, ha például a mérkőzések egy részét ellazsálják, ha nem egyenletes a teljesí­tményük.

– Igen, de ha már itt tartunk, megkerülhetetlen a kiválasztás kérdése. A Future Talents Cupon tűnt fel a Fradiban a csányi Kovács Gergő, akit a megyei bajnokságban szerzett 232 gólja ellenére nem találtak a korához képest elég képzettnek, amit többek között a kevés edzéslehetőséggel magyaráztak.
– Ügyeskedő játékosok mindenhol vannak, de a gólérzékenység önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy valakiből profi labdarúgó legyen. Azt kell felmérnie egy klubnak, hogy mire tudja használni hosszú távon az adott játékost, mit tud kihozni belőle. Általánosságban mondom, hogy Magyarországon – Ausztriában ez például elképzelhetetlen lenne még a legalacsonyabb osztályban is – sok megyei csapatnál olyan pályákon akarnak tehetségeket nevelni, ahol még a tehén is elbotlik a göröngyökben. Ilyen körülmények között pedig nehéz elsajátí­tani a labdarúgás legfontosabb alapjait, legyen szó passzról, lövésről, mozgáskoordinációról, azokról az alapokról, melyekre később egy profi karriert is épí­teni lehetne. Egy megfelelő alapok nélküli tizenévessel a Ferencvárosnál már nem tudnak mit kezdeni.

– Különböző véleményeket hallani arról, a kiválasztást hány éves korban és milyen formában kellene elkezdeni. Ön mit gondol, hogyan érhetnénk el, hogy egy valóban tehetséges gyerek a csányi pályától indulva se vesszen el, és eljuthasson profi szintre, például a Ferencvárosba?
– Már az óvodákban be kellene vezetni, hogy rendszeresen, szervezett formában focizzanak a gyerekek, hogy megszeressék a sportágat, majd az iskolában testnevelésórák helyett is lehetne labdarúgást oktatni, de fontos, hogy olyanok taní­tsák a gyerekeket, akik maguk is voltak futballisták. Egy olyan testnevelőtől ugyanis, aki nem volt, nem is lehet elvárni, hogy a sportág alapjait tökéletesen átadja a fiataloknak. Az iskolai labdarúgás oktatása elindí­thatna egy önszelekciós folyamatot, a gyerekek önmaguk is felismerhetnék, hogy hol tartanak a társaikhoz képest, érdemes-e komolyabban is foglalkozniuk ezzel a sporttal. Másrészt a legtehetségesebbek az edzők, illetve az erre kiképzett megfigyelők ajánlásával eljuthatnának a profi klubokhoz, akadémiákhoz, ahol pedig elkezdődhetne a posztspecifikus képzés, a professzionális labdarúgásra való felkészí­tés.

– Szépen hangzik, már-már álomszerű…
– A nemzetközi futballpiac ugyanúgy működik, mint bármelyik másik piac. Legyen szó sportszergyártásról vagy éppen autóiparról. Egyetlen dolog számí­t, milyen minőségű terméket tudsz előállí­tani. A magyar labdarúgás ma legjobb esetben is C osztályú futballistákat képez. Ezt kell megváltoztatni, de ezt muszáj az alapoknál kezdeni. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az elkényelmesedésre hajlamos gyerekeket ki kell mozdí­tani a komfortzónájukból, reális célokat kell kitűzni eléjük. Egy ferencvárosi ifista például legyen tisztában azzal, hogy milyen elődök viselték ő előtte azt a mezt, és igenis akarjon közéjük tartozni, tűzze ki célul például, hogy két éven belül ő lesz a Fradiban a tí­zes, és ezért dolgozzon mindennap, minden edzésen, minden meccsen. Küzdjön a saját álmaiért, a magyar labdarúgásért.

(Pór Károly, nso.hu)