Vaszil Gyula: 60
Szülővárosában, Siófokon kezdte a labdarúgást, 1982-ben igazolt a Videotonhoz.
Székesfehérváron négy idényt húzott le 1982 és 1986 között, ahol tagja volt két bajnoki bronzérmes valamint az UEFA kupa döntőéig menetelő nagyszerű csapatnak.
Félszáz NB I-es mérkőzéssel a háta mögött igazolt a Videotonból a Fradiba 1986 nyarán.
Mindössze hét meccsen lépett pályára, aztán rögtön elvitték katonának, így félévet csúszott a „zöld-fehér” bajnoki rajtja.
Egykori védőnk hét szezonon át szerepelt zöld-fehérben. Legtöbb meccsét (21) az 1989/90 évi bronzéremig jutott csapatban játszotta.
Az 1990/91 évi kupagyőztes csapatban két alkalommal, az 1991/92 évi bajnokcsapatban hatszor lépett pályára.
1993 őszén húzta magára utoljára a Fradi-címeres mezt, majd Budafokon szerepelt kölcsönben. Pályafutását egy osztrák kiscsapatban fejezte be.
Klubjai: Siófoki Bányász (-82), Videoton (1982-86: 51 bajnoki), FTC (1986-92: 86 bajnoki /1 gól), Budafoki MTE (1993), Pottenbrunn (1993-)
Egyetlen élvonalbeli gólját korábbi csapatának lőtte 1988 májusában:
Isten éltesse sokáig, nagyon sok boldog születésnapot kívánok neki … bocsásson meg nekem, de azon kevés (magyar) játékosunk közé tartozott, akit sosem tartottam igazi Fradistának … nem az Ő hibája, de tényleg aktív tagja volt annak a csodálatos, UEFA-Kupa döntős Vidinek, nálunk meg vagy 7 éven át volt peremember … magyarul, Róla inkább a Vidi ugrik be, nem a Fradi, gondolom, nemcsak nekem …
Isten éltesse, hasznos kiegészítő emberünk volt, kevés lehetőséggel és nagy momentummal, de nagyon jellegzetes fizimiskával. 😛