1964.X.28. VVK, Wiener SC – Ferencváros 1:0

VVK 1965-2015: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

Budapest és Bécs történelme az évszázadok folyamán többször is összefonódott. Bécset 1485-ben Mátyás király foglalta el és tette székhelyévé, majd néhány száz évvel később az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa lett. A labdarúgás történetében is több a kapcsolódási pont, az első nem hivatalos (1901) és az első hivatalos (1902) válogatott mérkőzésünket is Bécsben játszottuk, utána szinte menetrendszerűen találkozott egymással a két ország és már nem csak válogatott szinten, de klubszinten is. Sőt, először a Ferencváros lépte át a magyar-osztrák határt 1901. március 24-én, amikor Bécsben mérkőzött meg a Cricketer csapatával. A ’20-as évek végén a Közép-európai kupa keretében is számos nagy derbi helyszí­ne volt Bécs és Budapest, gondoljunk csak az 1928-as döntőre, ahol az osztrákok „zöld-fehér” csapatát, a Rapid Wien-t győztük le. Azokban az években már a magyar és az osztrák foci is „kitermelte” azon csapatokat, melyek a mai napig meghatározzák a két ország labdarúgását: Ferencváros, MTK, Újpest, Rapid, Austria. Az idők folyamán mindkét országban jöttek új „trónkövetelők”, de a feltűnésük számos esetben tiszavirág életűnek bizonyult.

Olyan csapatok is voltak szép számmal, akik már a jelenben tűntek el a süllyesztőben. A bécsi Wiener Sportklub, a Ferencváros 1964-s VVK ellenfele is ebbe a kategóriába tartozik. A klub 1883-ban alakult és bár mindig a két nagy árnyékában szerepelt, de í­gy is háromszor nyert osztrák bajnokságot (1922, 1958, 1959), a legnagyobb nemzetközi sikerét 1958-ban érte el, amikor a Juventust 7:0-ra legyőzte az akkori európai bajnoki kupasorozatban. A klub 1990-ben becsődölt, vissza is sorolták a legalacsonyabb osztályba. Azóta nem is sikerült feléleszteni a régmúlt sikereit, de amikor 1964. október 28-án, Bécsben fogadták a Ferencvárost, a VVK második fordulójának első mérkőzésén, a Fradi szurkolók tudták, nem lesz könnyű feladat túljutni a bécsi csapaton.

Harmadik sor, balról: Mészáros József edző, Havasi, Varga, Dalnoki, Albert, Mátrai, Páncsics. Középen: Friedmanszky, Rátkai L., Novák, Juhász, Vilezsál, Galambos. Elől: Fenyvesi II., Rákosi, Perecsi, Géczi, Orosz, Fenyvesi

Bár azokban az években a magyar foci és a Fradi is sokkal erősebb volt az osztrákoknál, de 1964 őszén voltak olyan jelek, melyek óva intették a zöld-fehér hí­veket. A szocialista országok tavasz/ősz lebonyolí­tási rendje miatt a magyar bajnokság 1964. szeptember 13-án befejeződött. Bár a vége egy kissé izgalmasra sikeredett, de a Fradi 19. bajnoki cí­me nem nagyon forgott veszélyben. 1964-ben a csapat közel 40 tétmérkőzést játszott, miközben játékosokat adtunk a válogatott csapatainknak. A „nagyválogatott” az Európa bajnokság sorozatán vett részt (akkor még egyenes kiesési rendszerben bonyolí­tották le) és kiváló teljesí­tménnyel a harmadik helyen végzett. A bronzmérkőzést a dánokkal ví­vtuk és a hosszabbí­tás 107. percében, Novák Dezső büntetőjével szereztük meg a harmadik helyet. Az EB mellett a tokiói olimpia részvételre is selejtezőket kellett játszania a válogatottnak, amit sikerrel teljesí­tett, í­gy október 10-24. között részt vehettünk a XVIII. nyári olimpia játékokon. És ha már ott voltunk, akkor meg is nyertük azt, a döntőben a csehek ellen diadalmaskodott Lakat tanár úr által dirigált magyar válogatott. A dobogó legfelső fokára Novák Dezső léphetett fel – elég mozgalmas és sikeres éve volt a kiváló jobbhátvédnek!

Mindezeket azért tartottam fontosnak leí­rni, hogy lássuk, milyen előzmények után utaztunk ki Bécsbe. Néhány napja ért végett az olimpia, í­gy Novák Dezső és Varga Zoltán nem is tartott a csapattal, akik közel egy hónapos „tétlenség” után léptek pályára a „harapós” és meglepetésre készülő bécsi csapat ellen. A két olimpiai aranyérmes hiányát meg is érezte a csapat és ha Géczi nem védi ki az osztrákok szemét, jelentős hátrányba kerülhettünk volna az első mérkőzésen. Ez még akkor is igaz, ha a Fradi „egyénileg nagyobb tudású játékosokból áll, technikailag képzettebb együttes, jobb a csapatjátéka, de ezek az erények mégsem vezettek eredményre, mert a zöld-fehérek ötösfogata ezen a mérkőzésen teljesen csődöt mondott.” (Népsport)

Lassúak és körülményesek voltunk, a csatárok állva várták a labdát mellyel időt adtak az osztrák védőknek a beavatkozásra. Nálunk volt többet a labda, mégis a Wiener SC szerzett gólt, az első félidő 35. percében. A vereség ellenére nem tört ki „pánik”, hiszen a Fradi sokkal jobb erőt képviselt és a csapat valamint a szurkolók is bí­ztak abban, hogy a visszavágón, már Novákkal és Vargával erősödve, simán kiharcoljuk a továbbjutást.

Bajnoki cí­m, EB harmadik hely, olimpiai elsőség. Sikeres év volt 1964, de ahhoz, hogy méltón zárjuk le az évet, a visszavágón ki kellett harcolni a továbbjutást.

Vajon sikerülni fog?

(lalolib)

1964.10.28., Bécs: Wiener SC – Ferencváros: 1-0, VVK 2. forduló 1. mérkőzés

Népsport, 1964. október 29.