1990.VIII.18. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-5

Öt Nyíl-vessző a lila céltáblában

A tanévnyitón szekundát kapott az osztályelső

Fiúk, hát van ilyen? – ezzel a költői kérdéssel indul a Nemzeti Sport beszámolója arról a már legendás rangadóról, ami a földbe döngölő győzelem mellett számos egyéb érdekességet is kínált. Egy olyan mérkőzésre emlékezünk most, mely sokunk számára Fradizmusunk legszebb pillanatait idézi.

Emlékszel 1990-re? Emlékszel a szabadság gyengéd fuvallatára? Emlékszel az áprilisi választásokra, Göncz Árpád gyermeki mosolyára köztársasági elnökké választása után, a parlament előtt? Nem is volt olyan rég, de már történelem.

Azt talán már kérdeznem sem kell, hogy emlékszel az augusztus 18.-i szombatra, amikor teljesült a Fradisták álma és „öt nyílvessző” csapódott a lilák szívébe? Erre a buta kérdésre mindenki igennel fog válaszolni. Még azok is, akik akkor meg sem születtek, vagy gyerekként még inkább a műanyag katonákkal játszottak és nem nagyon értették, hogy apu vajon miért olyan lelkes, hogy miért dobál csókokat az ég felé hálát mondva ennek a csodálatos estének. Pedig a derbi előtt ideges és feszült volt a zöld-fehér tábor. Senki nem tudta, hogy vajon a felkészülés hogyan sikerül az új, és fiatal trénerrel.

Akit úgy hívtak, hogy Nyilasi Tibor. A legenda, a zöld-fehér ikon, a sors drámaivá rendezett forgatókönyve szerint éppen a Megyeri úton kellett, hogy bemutatkozzon, mint a Ferencváros edzője. Egy másik legendától, Rákosi Gyulától vette át a csapat irányítását egy közepesen sikerült év után, amit ráadásul az Újpestiek nyertek meg. A csapat összetétele sem nagyon változott.

Két játékost kivéve. Az egyik alig múlt 18 éves, amikor nyáron a Fradihoz került Kazincbarcikáról. Vajon mit érezhetett, amikor először magára húzhatta a zöld-fehér mezt, ráadásul idegenben, ráadásul egy ellenséges területen? Vajon a szintén ideges és feszült Nyíl mennyi kockázatot vállalt a fiatal játékos beállításával?

Tudjuk jól, hogy nem sokat. Mert Nyilasi Tibor egyből meglátta a tehetséget, mert ezt a tehetséget úgy hívták, hogy Lipcsei Péter.

Bár Peti remekül mutatkozott be, de még sem róla szóltak az akkori újságok, hanem egy másik újoncról, az „erdélyi havasokat is megjárt” játékosról, aki két bombagóllal kergette az őrületbe Brockhausert, a lilák kapusát, aki a mérkőzés előtt egy kupát is kapott az előző szezon legjobb játékosaként. A kupa mellé öt nyí­lvesszőt is hazavihette, de azokat biztos, hogy nem őrizte meg az emlékezetében.

Szenesen kívül még Fonnyadt duplázott és Bánki is betalált az első félidőben. A Nemzeti Sport szerint a mérkőzés után örömmámorban úszott a Fradi öltöző, de csapaton és debütáló edzőn kívül a Fradista tábornak is maradandó élményt nyújtott az 1990-es mérkőzés.

Labdarúgásunk története számos örökké emlékezetes mérkőzéssel repít vissza minket dicsőséges múltunkba. Az „Öt Nyíl-vesszős” győzelem ezek közé tartozik.

Mindörökké.

NEMZETI SPORT 1990.08.19.

KÉPES SPORT 1990.08.22.

*

Ú. Dózsa – Ferencváros 0:5 (0:4)
Megyeri ut, 12.000 néző, V: Molnár

U. Dózsa: Brockhauser – Huszárik, Varga, Szabó Gy., Szlezák – Miovecz, Fitos, Rubold, Zsivótzky – Bácsi (Oroszki 46.), Eszenyi

Ferencváros: Józsa – Lipcsei, Pintér, Keller (Kereszturi 64.) – Simon, Limperger, Bánki, Szenes – Páling (Topor 46.), Fischer, Fonnyadt

Gól: Szenes (1., 37.), Fonnyadt (20., 75.), Bánki (33.)
Sárga lap: Lipcsei (21.), Keller (35.), Limperger (50.)
Jók: az U. Dózsából senkit nem lehet kiemelni, illetve Lipcsei, Bánki, Szenes, Fonnyadt

A vártnál kevesebben, csak 12 ezren – javarészt ferencvárosiak – látogattak ki a Megyeri utra, hogy megtekintsék a bajnokság nyitányának rangadóját, az U. Dózsa és a Ferencváros összecsapását. A legutóbbi bajnokság arany- és bronzérmesének mérkőzése kiélezett harcot, nagy csatát igért, de a csapatok igencsak rácáfoltak erre. Az ujpestiek jócskán elmaradtak a várakozástól, a ferencvárosiak viszont sziporkáztak. Legalábbis 45 percen keresztül, s ennyi idő bőven elegendő volt arra, hogy kiütéses vereséget mérjenek a vendéglátókra. A zöld-fehérek gólgyártása már az első percben megkezdődött: a Nagyszebenből érkezett romániai játékos, Szenes Sándor bemutatkozásként első labdaérintésre 18 m-ről nagy gólt lőtt a jobb alsó sarokba. A hazaiak védelme átjáróházhoz hasonlitott, s a sokkal gyorsabb, ötletesebb ferencvárosiak éltek is a kinálkozó lehetőségekkel. Az is igaz, hogy előbb Huszárik, majd Zsivótzky hibázott Fonnyadt és Bánki találata előtt, de aztán ismét az a Szenes következett, akinek csapatba állitásán a ferencvárosiak most debütáló edzője, Nyilasi Tibor az utolsó percig gondolkozott: 22 m-ről védhetetlenül bombázott a jobb felső sarokba.

Fordulás után a vendégek ,,visszakapcsoltak,,, s már nem hajtottak annyira, mint az első játékrészben. Ennek ellenére számos helyzetük adódott, de most a legnagyobb ziccereket is elhibázták. Egy alkalommal például Fischer 10 m-ről az üres kapu mellé guritott. Aztán a 75. percben ismét ,,megtört a jég,,, ezuttal Varga segitett be a Ferencvárosiaknak, s Fonnyadt a kapu közeléből nem hibázott.

A két együttes nem volt egy sulycsoportban, a rendkivül egységes csapat benyomását keltő Ferencváros még nagyobb arányban is nyerhetett volna.

Az NB I állása:

1. Ferencváros 1 1 – – 5-0 2
2. Bp. Honvéd 1 1 – – 3-0 2
3. Pécsi MSC 1 1 – – 2-0 2
4. Siófok 1 1 – – 2-1 2
Tatabánya 1 1 – – 2-1 2
Vasas 1 1 – – 2-1 2
7. Szeged SC 1 1 – – 1-0 2
8. Debreceni VSC 1 – 1 – 2-2 1
Veszprém 1 – 1 – 2-2 1
10. Békéscsaba 1 – – 1 1-2 0
MTK-VM 1 – – 1 1-2 0
Rába ETO 1 – – 1 1-2 0
13. Bp. Volán 1 – – 1 0-1 0
14. Videoton-Waltham 1 – – 1 0-2 0
15. Váci Izzó 1 – – 1 0-3 0
16. Ú. Dózsa 1 – – 1 0-5 0

Góllövőlista:

2 gólos: Szenes, Fonnyadt (Ferencváros), Marozsán (Siófok)