1993.VI.23. MK Döntő, Ferencváros – Haladás 1-1

Dráma két felvonásban. Tegnap ezzel a mondattal kezdtük az 1992/93-as magyar kupadöntő első mérkőzésének felvezetését. Rövid emlékeztetőnek talán csak annyit, hogy az oda-visszavágós rendszerű döntő szombathelyi nyitányán 1:1-es döntetlennel ért véget a mérkőzés, í­gy az Üllői úti visszavágó előtt még nem dőlt el semmi, de ahogy a Nemzeti Sport is í­rta, száz megkérdezett Fradistából 100, már a mérkőzés előtt „ivott a medve” bőrére.

Mielőtt bárki is egy „alkoholmámoros” mérkőzésre gondolna, a medve itt csak az erőviszonyokat jelképezte. A Haladás a döntő idején már NB I-es csapatnak számí­tott, de a szezont még az NB II-ben harcolta végig, és bár Glázer Róbert remek kis csapatot hozott össze, a döntő esélyese egyértelműen a Fradi volt. Az a Fradi, akinek nem sikerült a bajnoki cí­mvédés, mert egy végig nagyon kiegyensúlyozott és változatos küzdelem után a Honvéd és a Vác mögött a harmadik helyezést szereztük meg. Csalódottak voltunk? Egy kicsit igen, és ezért volt számunkra nagyon fontos a magyar kupa, hogy ősszel indulhassunk a nemzetközi porondon, a KEK-ben.

Ehhez azonban egy drámát kellett lejátszanunk, annak minden szerkezeti egységével. Akik ott voltak a lelátón, azok tudják, hogy a görög dráma „atyja”, Szophoklész is megirigyelhette volna azt a majdnem tragédiába hajló drámaiságot, ami a mérkőzést jellemezte. De ne fussunk annyira előre, jó diákként tartsuk be a görög drámák szerkezetét, és azon keresztül jussunk el a boldog végkifejletig.

1. Expozició – „A szereplők, a helyszí­n, az időpont bemutatása; az alapvető konfliktus érzékeltetése.”

Üllői út, 1993. június 23. Felfokozott várakozás, ünnep előtti hangulat. Órákkal a kezdés előtt már zöld-fehérbe öltözött a Szentély környéke. Közel telt ház, 16.427 ezer néző. Zeng a Fradi induló, zúg a „Hajrá Fradi!”, a lelkekből eltűnt az elmaradt bajnoki cí­m okozta keserűség, újra eggyé válik a csapat, a szurkoló, és a három E betű. Ejtőernyősök röpködnek (ketten talán még mindig nem találták meg a kezdőkört, mert valahol a parkoló környékén landoltak a szurkolók nagy-nagy kacagása közepette), és amikor kifut a két csapat a pályára, a Fradi szurkolókban a kétség legkisebb jele sem fedezhető fel. Felcsattan néhány „kupagyőztes” kiáltás is, de a többség azért érzi, hogy hátra van még 90 perc, és nem szabad engedni, hogy Szophoklész drámai igazsága érvényesüljön, miszerint az expozició után következik a bonyodalom.

2. Bonyodalom – „Teljes egészében feltárul a szereplők közötti konfliktusrendszer, a szereplők egymáshoz való viszonya, a képviselt eszmék és elvek mibenléte.”

Egy jó görög drámához igazodva, a mérkőzés legnagyobb részében csak apró összecsapások voltak, végig mi irányí­tottuk a mérkőzést. Keller és Simon remekül csatlakozik a támadásokhoz, Lipcsei Peti ügyesen kihúzódik a balszélre, ezzel helyet ad Fodor Imrének, miközben a szurkolók énekelnek, és közben azon izgulnak, nehogy időközben megérkezzen a két eltévedt ejtőernyős a pálya közepére megzavarva a folyamatos játékot. Az ejtőernyősök helyett a gól érkezik meg a 23. percben Fodor Imre által (egy nagyszerű Keller szóló után) és pillanat alatt felrobban a stadion. A nagy ölelkezések közepette talán észre sem vettük, hogy néhány perc múlva majdnem egyenlí­t a Haladás, de Horváth a helyén volt, í­gy előnnyel fordultunk a második félidőre. Az igazat megvallva, a második félidőt, az utolsó percekig teljes homály fedi. Nem emlékszem egyetlen jelenetre sem, csak a vidámságra, a jókedvre, hogy teljesen elment a hangom. Pedig tartogatnom kellett volna a folytatásra is. Mert Szophoklész úgy gondolta, ha már görög drámát í­runk, akkor a „bonyodalmat” a „tetőpontnak” kell követnie.

3. Tetőpont – „A konfliktus legteljesebb mértékben kibontakozik.”

Egy görög drámában szükség van rá, de ezen a kupadöntőn nem akartuk, hogy bekövetkezzen. Talán el sem hittük, amikor az ünneplés közepette (már az egész stadion „kupagyőztes” rigmusokkal várta a hármas bí­rói sí­pszót), a 89.percben egyenlí­tett a Haladás. Mintha kés döftek volna a szí­vünkbe, néhány pillanatig néha csend, majd felocsúdás a kábulatból és 16 ezer torokból egyszerre zúgott fel a „Hajra Fradi!”. Szükség is volt rá, mert következett a hosszabbí­tás, és akkor már rádöbbentünk, hogy egy igazi kupadöntőt látunk, ahol nincs papí­rforma, ahol már az idegek játsszák a legnagyobb szerepet, ahol egyetlen apró hiba elég ahhoz, hogy végleg tragédiába forduljon a kezdődő fieszta. Ami majdnem be is következett, de Telek Manci jókor érkezett és a gólvonalról még ki tudta vágni a Horváthon már túljutott labdát. Idegőrlő pillanatok voltak, két fáradt és meggyötört csapat birkózott a pályán és a hosszabbí­tás második felében már a végső katarzisra készült.

4. Katarzis – „Végérvényessé válik, hogy a tragikus összeütközés elkerülhetetlen.”

Büntetőpárbaj. 5-5 gladiátor feszül neki, hogy végleg eldöntse az 1992/93-as magyar kupa sorsát. Igazságtalan, lutri, nem szabad hibázni – ezekkel a szavakkal próbáltuk egymás idegességét csillapí­tani, de nem lehetett. Bár nincs róla orvosi papí­ron, de lehet, hogy a magas vérnyomásproblémáim is innen erednek. Lipcsei, Gregor, és Telek magabiztosan értékesí­ti a rábí­zott feladatot, ahogy Kenesei és Jagodics is. 3:2 ide és következik a Haladás középpályása Neudl, aki ha előre tudja az eseményeket, talán el sem utazik a csapattal. Horváth kifogja, Neudl a földre rogy, a Fradi közönség mintha a Colosseumban lenne, diadalittasan úgy ugrik egy emberként a magasba. Némi kis szerencsével Keller is belövi (egy jó játékosnak az is kell), és amikor Fodor Imre leteszi a labdát az utolsó, mindent eldöntő büntetőre, sokan becsukják a szemüket, nem is akarják nézni, csak érezni akarják a Fradi közönség erejét, mellyel segí­tik Imrét abban, hogy „bevigye a győztes találatot”. Góóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóól – 16 ezer torokból szakad ki egyszerre a megkönnyebbülés, már egymás nyakába csimpaszkodik játékos, edző és szurkoló.

A görög dráma véget ért. A közönség ünnepel, tapsol és énekel. A „szí­nészek” egyik fele a földre rogy, van aki elterül, van aki egyből az öltözőbe fut mert a sí­rás kerülgeti. A zöld-fehér cí­mert a szí­vükön viselők boldogan ölelkeznek, és együtt kiáltják a közönséggel:

KUPAGYŐZTES! KUPAGYŐZTES!

– lalolib –

NEMZETI SPORT 1993.06.24.

MTI

A Ferencváros eddig 15 alkalommal nyerte el a labdarugó Magyar Kupát, ugyanez a bravúr még egyszer sem sikerült döntőbeli ellenfelének, a Haladás VSÉ-nek. Így a szerdai kupafinálé egyik kérdése, hogy új név kerül-e a trófeára vagy egy régit ismételnek meg.

Ennél sokkal komolyabb tétje is van a találkozónak, hiszen ezúttal dől el, hogy a fővárosiak vagy a vasiak szereznek jogot a részvételre a Kupagyőztesek Európa Kupájában. Az FTC egyébként mindenképpen szerepelhet az ősszel kezdődő, új európai kupasorozatban, hiszen bajnoki bronzérmesként az UEFA Kupáért akkor is harcba indulhat, ha a mostani párharcot elbukja.

A papí­rforma a ferencvárosiak mellett szól, miután a három hete lejátszott első mérkőzésen 1:1-es döntetlent értek el idegenben. Így aztán most ők várhatják nyugodtabban az újabb 90 percet, amelyre szerdán 19 órától az Üllői úti stadionban kerül sor. (A játékvezető Vágner lesz.)

– Nálunk Cigan és Balogh Gábor sérült, a többiek játékra készek – nyilatkozta Mucha József, a fővárosi zöld-fehérek egyik edzője. – Vasárnapra pihenőt kaptak a játékosok, hétfőn és kedden egy-egy edzést tartottunk. Ami az esélyeket illeti: kupagyőztesek szeretnénk lenni, méghozzá olyan produkcióval, ami szurkolóinkat is kárpótolja valamelyest a bajnokságban nyújtott gyengébb teljesí­tményünkért.

– Csapatunkból Tóth Gyula nem tud játszani sérülés miatt, a többiek viszont egészségesek. Sem kiállí­tás, sem összegyűjtött sárga lapok miatt nem kell változtatni a megszokott összeállí­táson – mondta Kajári Viktor, az élvonalba feljutott Haladás VSE egyik edzője. – Kétségtelenül az FTC az esélyesebb, de a sportban születtek már máskor is meglepetések, s addig nem adjuk fel, amí­g a játékvezető véget nem vet a találkozónak. Nagyon szeretnénk kikerülni az európai kupaporondra, ezért mindent megteszünk a siker érdekében. Az sem titok: a klub vezetése külön célprémiumot ajánlott fel a játékosoknak.

Szerda este az Üllői uti stadionban csaknem telt ház előtt játszották le az 53. labdarugó Magyar Kupa-döntő visszavágóját. Ismert, a junius 2-iki, szombathelyi első összecsapáson az NB II. Nyugati csoportjának bajnoka, az élvonalba frissen felkerült Haladás 1:1-et ért el otthonában az NB I-es bronzérmes Ferencvárossal szemben.

A Magyar Kupa-döntő visszavágója:

Ferencváros – Haladás 1:1 (1:0, 1:1, 1:1)
Üllői ut, 18 000 néző, v: Vágner

Ferencváros: Horváth – Telek – Simon, Keller – Páling (Gregor 79.), Albert (Szűcs 46.), Kuznyecov, Fodor, Lipcsei – Nagy Zs., Wukovics

Haladás VSE: Derdák – Szekér, Jagodics, Nagy M., Kovács – Neudl, Kenesei, Sánta – Hidvégi, Morozov (Berbás 84.), Farkas S. (Tóth N. 64.)

Gól: Fodor (22.) illetve Kovács (90.)
Sárga lap: Nagy Zs. (94.) illetve Kovács (56.), Kenesei (71.), Sánta (93.)
Jók: Lipcsei, Fodor, Wukovics illetve Hidvégi, Kovács, Kenesei

A kezdés előtt játékosok és nézők egyperces gyászszünettel adóztak a napokban elhunyt két kiváló ferencvárosi válogatott labdarugó, dr. Sárosi György és Sárosi III Béla emlékének.

A várt jelentős hazai rohamok jellemezték az első öt percet, de mivel a hőség meglehetősen ,,emberkinzó,, volt, másrészt a vidékiek is szervezetten védekeztek, hamar alábbhagyott a ferencvárosi lendület. Nyilasi Tibor, a ferencvárosiak vezetőedzője érthetően tartott a szombathelyiek légiós gólzsákjától, Szergej Morozovtól, akit egy másik Szergej, az Üllői uti Kuznyecov kisért árnyékként. Kezdett kicsit szétesővé válni a Ferencváros támadójátéka, amikor a 22. percben Keller a bal oldalon ügyes, finom, egyszerű cselekkel áttört négy Haladás-védő élőfalán, még arra is volt idege, hogy a beadásnál visszafelé guritson (vigyázott a lesre), és a kapu előtt egyszál magában tanyázó Fodor tiz méterről bevette a vendégek hálóját (1:0). Megjegyzendő, Keller valódi Haladás-specialista, hiszen a junius 2-iki első összecsapáson ő lőtte a ferencvárosiak egyenlitő gólját. A 24. percben Kuznyecov merészen otthagyta Morozovot, lendületesen előretört. Nagyszerű ütemben futatta Wukovicsot, akinek a jobbösszekötő helyéről leadott lapos lövését a meglehetősen riadtan toporgó Derdák kapus lábbal szögletre csusszantotta. A 27. percben Kovács a jobb oldalon okozott riadalmat, nagyszerűen sikerült cselek után a lövésnél kis gondja adódott az összpontositással, mintegy hét méterről a bal kapufa mellé „tekerte” a bőrgolyót. Még mindig nem nyugodhatott meg a ferencvárosi védelem, mert 30 másodperccel később Jagodics 10 méteres fejese két méterrel kerülte el a ferencvárosi kapu bal alsó sarkát.

Az 51. percben Nagy Zs. harcosan szerzett egy labdát a 16-os csücskénél, középre araszolt, majd ballábas lövését Derdák megfogta. Egy perc múlva ismét ügyes volt a vendégek kapusa, amikor Szűcs 18 m-es veszélyes lövését hatástalaní­totta. Jelentős iramot diktált a Ferencváros, a másik oldalon viszont Kovács és Hidvégi ügyeskedett. Utóbbi többször is veszélyesen robogott fel a jobboldalon, de beadásaira nem érkeztek időben a társak. A 67. percben Lipcsei legszebb napjaira emlékeztető cselsorozattal csapott be két szombathelyi védőt is, de a lövéssel nem volt szerencséje, Derdák ezuttal is a helyén volt. A hajrában válaszul Morozov 17 m-es jó lövése csuszott fölé. A fővárosiak javában lopták az időt, amikor a 90. percben Kovács 15 m-ről nagy góllal egyenlí­tett (1:1).

A két csapat az első 90 percet is ezzel az eredménnyel zárta, í­gy a lelkes Haladás kiharcolta a 2×15 perces hosszabbí­tás lehetőségét.

A 93. percben Fodor ravaszul megcsavart szabadrugása a bal felső saroknál landolt – kivülről. Rá tí­z percre Hidvégi emelt át Horváth kapuson, de a gólba tartó labdát Telek tisztázta.

A hosszabbí­tás második negyedórájában feltünő módon higgadtan kombinált a Haladás, úgy festett, erővel is jobban bí­rta. Kenesei és Kovács lövései okoztak meleg pillanatokat. A 117. percben Lipcsei 18 m-es bombája alig kerülte el a jobb alsó sarkot.

120 perces csata után is maradt az 1:1, í­gy következtek a büntetők.

A szombathelyi 90, illetve az Üllői uti 120 perc után az összesí­tésben a két együttes 2:2-vel zárt. A büntetőpárbajt a ferencvárosiak bí­rták jobban idegekkel, Lipcsei, Gregor, Telek, Keller és Fodor értékesí­tette a 11-est, a vasi csapatból Kenesei és Jagodics betalált, a harmadik emberként végrehajtó Neudl jobb alsó sarokra tartó lapos lövését Horváth hárí­totta. Negyedik emberként még Nagy M. is a hálóba talált, az ötödik szombathelyi labdarugónak már nem kellett 11-est lőnie, mert a büntetőkben a Ferencváros 5:3 arányban jobbnak bizonyult a Haladásnál.

Ezen a 120 percen a Ferencváros 89 percig azt csinálta, amit egy idegenben elért 1:1-es döntetlen után a visszavágón hazai környezetben tenni szokás. Viszonylag gyorsan vezetést szerzett, a továbbiakban is akadtak lehetőségei. Azok kihasználását a Haladás védelme és Derdák kapus megakadályozta, és mivel a szombathelyiek egy pillanatra sem adták fel a küzdelmet, erővel is jól bí­rták, egyáltalán nem meglepő, hogy a bajnoki bronzérmes fővárosi csapat hosszabbí­tásra kényszerült. Az idegek harcát azután a rutinosabb legénység állta, de le a kalappal a sportszerűen, önfeláldozóan küzdő vidéki gárda előtt, mert jószerével az utolsó pillanatokig kétségessé tudta tenni a jóval esélyesebb Ferencváros kupagyőzelmét.

Nyilasi Tibor vezetőedző gárdája 16. alkalommal hódí­totta el a Magyar Kupát, legutoljára 1991-ben.

A Ferencváros kupaelsőségével most már tisztázódott, hogy a BEK-ben a Kispest-Honvéd fC, a KEK-ben a szerdai győztes, az UEFA Kupában pedig a Vác FC-Samsung és az MTK képviseli a magyar szí­neket a soros európai kupaidényben.

*

A Ferencváros labdarugó csapata az 1985/86-os idény után szerda este újfent 11-es drámát élt át. Akkor a Vasas elleni 0:0-ás kupadöntőt követően veszí­tett az Üllői úti gárda. Ezúttal viszont 5:3 arányban jobban lőtték a büntetőket, a Haladás elleni 210 perces, két mérkőzéses csatát követően elhódí­tották a trófeát. Neudl hibázott a harmadik „körben”, és ez elég volt Nyilasi Tibor vezetőedző csapatának ahhoz, hogy kikaparja a gesztenyét.

Nem vitás, a jobb és esélyesebb csapaté a kupa, az Üllői úton jogos hát a nagy öröm. A drukkerek még a gyepen megszabadí­tották szerelésüktől Simonékat, és a szerda éjfélhez közeli percekben is éltették a székház előtt kedvenceiket. A sajtóértekezleten Nyilasi Tibor, a Magyar Kupa 16. megszerzése okán szertelenül boldog szakvezető udvariasan dicsérte a szombathelyieket, megemlí­tve, hogy azok még NB II-esként harcolták ki a két döntő mérkőzés jogát, de már élvonalbeliként csatázhattak, lévén, hogy a vasiak felkerültek az első osztályba.

– Az az igazság, és ezzel nem akarom leértékelni a Haladást utólag, hogy már a június 2-i szombathelyi 90 perc során nyernünk kellett volna, ehelyett 1:1 lett – mondta Nyilasi. – A visszavágón Fodor gólja után sem adta fel a Haladás, és mivel mi a rendes játékidő utolsó negyedórájában kicsit korán „éltettük magunkat”, az ifjú Kovács az utolsó percben egyenlí­tett. Harcedzettebb csapat a mienk, ezért rugtuk jobban a büntetőket. Talán könnyebb a helyzetünk, ha Albert 38 fokos lázzal nem „könyörög” azért, hogy játszhasson. Betegen nem lehet kupadöntőt ví­vni, ezért cseréltem le őt a szünetben.

Nyilasi még nem gondolkodik azon, melyik ország kupagyőztesével szeretnének mérkőzni a KEK-ben, de legalább a második fordulóba jó lenne belépni. Igaz, manapság talán már csak a Feröer-szigetek ellen mehet biztosra a magyar futball – emlí­tette félmosollyal, nem kevés iróniával Nyilasi. Nagyon szeretne erősí­teni, nagy bánata, hogy Sallói Istvánt nem a Ferencváros, hanem a Kispest-Honvéd FC szerezte meg. Lipcseit kötelezi egy korábbi, egy játékosügynöknek adott aláí­rása, amelynek értelmében a napokban próbajátékra kell utaznia a belga Genkhez. Óriási vérveszteség lenne, ha Lipcsei távozna, Nyilasinak fogalma sincs, nélküle miként tudnak nekivágni az új bajnoki idénynek, illetve a KEK-csatáknak.

Glázer Róbert, a Haladás mestere szerint a vasi csapat aligha tudta volna elviselni a kettős próbatételt, azaz helyt állni az NB I-ben és a KEK-ben is.

– Szombathelyen visszaszereztem önbizalmamat, játékosaim visszaadták saját edzői tudományomba vetett hitemet – mondta Glázer. – Tudják, Győrből, kedves városomból nem éppen olyan körülmények között jöttem el, ahogyan terveztem. Győr az igazi hazám, edzőként ott nem sikerült bizonyí­tani, most a Haladással az élvonalba „ugrottunk”, kupadöntőt játszhattunk. Fiatal játékosokkal értem el mindezt, remélem, folytathatom a munkát.

Glázernek a jövőt illető kétségeit az okozza, hogy MLSZ-alkalmazott, szövetségi edző, kikérővel dolgozott Szombathelyen. Pillanatnyilag nem tudja, mit hoz a jövő, milyen eredményekkel zárul a szombati elnökválasztás az MLSZ közgyűlésén, a tisztújí­tás pedig miféle kifejletet í­gér a sportágban. Az utánpótlás válogatott munkáját is irányí­totta, mint mondta, nem sok sikerélményhez jutott ott, az elmúlt hónapok során nem vidult fel a 21 évesek eredményei miatt.

– Bizonyos vagyok abban, hogy a Haladás fiataljai tovább fejlődnek, a csapat nem esik ki az NB I-ből – zárta Glázer, és sportszerűen sok sikert kí­vánt a ferencvárosiaknak KEK-útjukon.

Zárszó? Talán nem sportszerűtlen megjegyezni, de jobb, hogy a fővárosiak indulnak az európai kupaporondra. Vélhetően eredményesebben szerepelnek, mint ami feltételezhető lenne a Haladás részéről. A vidéki csapat bravúrját fémjelzi ugyanakkor, hogy egyik találkozóját sem veszí­tette el a nagyhí­rű Ferencváros ellen, pusztán egy rosszul meglőtt büntető miatt vehette át történetének második Magyar Kupa-ezüstérmét.