Kerekes György: 65

Egykori csatárunk 1984 telén már 2-szeres válogatott játékosként igazolt az Üllői útra Debrecenből. ’84 tavaszán tizennégy tétmeccsen öltötte magára a zöld-fehér mezt és tí­zszer talált a kapuba. A gólvágó azonban nem csak a Fradiban volt ennyire gólerős, hanem a Fradi ellen is. Ellenfélként minden csapatával betalált a zöld-fehérek kapujába. Sőt, a DVSC, az Újpest (Ebedlivel verték meg a Fradit) és a Videoton szí­neiben is aktí­v részese volt a két bajnoki pont sorsának eldöntésében.

Sándor Mihály: A Loki c. könyvében í­gy í­r róla:

A kitűnő csatár nem tartozik a szeszélyes Fortuna kegyeltjei közé, rengeteg sérülése megakadályozta abban, hogy adottságait maximálisan ki tudja aknázni. Hétszer műtötték, az is kisebb csoda, hogy felépülve az operációkból, futballozni tudott az osztrák harmadik ligában.

A népszerű Guriga sorsa úgy alakult hogy az élvonalban mindössze 84 mérkőzésen viselhette a Loki mezét, pedig a családja tősgyökeres debreceni. Nem tétlenkedett a bajnokikon, mintha érezte volna, neki nem adatik meg több száz találkozó a bizonyí­tásra a Nagyerdei-stadion igényes publikuma előtt. Igyekezetét a három NB I-es szezonban lőtt 54 gólja pregnánsan támasztja alá. Ha 1975-ben összeállhatott volna a Kerekes György, Bodonyi Béla alkotta támadó duó, nem kellett volna még négy esztendőt a második vonalban rostokolnia a DVSC-nek. Az akkori politikai elit úgy centralizált hogy megosztotta a város labdarúgást szerető rétegeit mikor összeverbuválta a DMTE gárdáját Kerekest nem engedték át a rivális Vasutashoz, elment hát Újpestre, mert el kellett mennie. Később Debrecenből lett válogatott a sérülések üldözte, nyughatatlan center.

Kerekes ferencvárosi éveiről ezt mondta:

– Azt nyilatkozta rólam Vincze Géza, nála nem fogok szóhoz jutni, hiába szerződtettek a Ferencváros vezetői. Végül mégis betett a csapatba, tizenegy mérkőzésen lőttem hat gólt, az FTC pedig bent maradt az NB I-ben. Azt hiszem segí­tettem ebben.

Névjegy:

Született: 1956. augusztus 8., Debrecen
Posztja: csatár
Klubjai: Titász-Elektromos (1970-73), Debreceni MTE (1973-75), Újpesti Dózsa (1975-79: 21 bajnoki / 2 gól), Pécsi MSC (1979-80: 24 bajnoki / 7 gól), Debreceni MVSC (1980-83: 84 bajnoki / 54 gól), Ferencváros (1984: 11 bajnoki / 6 gól), Újpesti Dózsa (1984-85: 20 bajnoki / 5 gól), Videoton (1985-86: 26 bajnoki / 6 gól), SV Union Wilhemsburg (1988-96: 168 bajnoki / 172 gól)
Sikerei: kétszeres válogatott (1981, DMVSC), kétszeres magyar bajnok (Újpesti Dózsa, 1978, 1979), kétszeres magyar „bronzcipős” (DMVSC, 1981 és 1982), kétszer válogatták be az „Év csapatába”

(Sándor Mihály í­rásának felhasználásával)