„Bajnokok akarunk lenni!” – riport Détári Lajossal
A nyaralást télre halasztotta, mert olyan futballistákat keresett, akik méltók arra, hogy az általa megálmodott csapat mezét viseljék. A felkészülés csütörtök arról, hogy akiket talált, azokkal bajnok lehet a Fradi. Idénynyitó beszélgetés Détári Lajos szakmai igazgatóval.
- Hogyan telt a vakáció?
A strandfoci-válogatottat három napra elkísértem Rómába, két napig voltam még a Balatonon, és ennyi – mondta Détári Lajos. – A szünet nagy részét azzal töltöttem, hogy a csapat kialakításán fáradoztam. Ez sokkal fontosabb volt, mint a pihenés. Bolond lettem volna a hasamat süttetni, amikor a jövő Fradiját kellett összerakni. Meg kellett találnom azokat a labdarúgókat, akik egyfelől a Ferencvárosba akartak jönni, másfelől megfelelnek az elvárásainknak. Nem mondom, jó lett volna kicsit többet lazítani, de majd télen elmegyek nyaralni.
- Az „őszi” szezonra csütörtök reggel kezdték el a felkészülést. Feltételezem, az előző évinél szebb sikerekben reménykedve.
Hogy a klub hírnevéhez méltóan szerepeljünk, ahhoz nyilvánvalóan új csapatszellemnek kell meghonosodnia. Mihamarabb meg kell találnunk a hangadókat, azokat a futballistákat, akik jó irányba lökik meg a tavasszal beragadt szekerünket. Garantálom, ez a Fradi más lesz, mint a múlt idénybeli volt. Akkor az utolsó egy-másfél hónapra szétestünk, ez még egyszer nem fordulhat elő! Kizárólag olyan játékosokra van szükség, akik nem ijednek meg senkitől, akik a falnak is nekimennek, ha a csapat érdeke úgy kívánja.
- Keményen hangzik… Az újonnan érkezettekben kell-e tudatosítania, hova kerültek?
Velük ugyanúgy leülök beszélgetni, mint az itt maradt labdarúgókkal. A keret minden tagjának tudnia kell, honnan indulunk és hova tartunk. Itt jegyzem meg, hogy akiket igazoltunk, az én kérésemre jöttek az Üllői útra. Vagyis a felelősség mostantól engem terhel.
- Cseppnyi kétség sincs önben?
Nincs. Ha gondolja, azt is elmondom, miért.
- Parancsoljon.
Olyan futballistákat szerződtettünk, akiket más egyesületek is szívesen láttak volna soraikban. Örülök, hogy végül minket választottak, ez azt jelzi, hogy ma már ismét rangot jelent a Fradiban futballozni. Vladan Csukics, Alekszandar Alempijevics, Gyömbér Gábor, Böde Dániel vagy éppen Orosz Márk mehetett volna máshová is, őket azonban a büszkeség vezérelte, amikor mellettünk tették le a voksukat. Ebből az is következik, hogy nem a tizenegyedik hely megtartása lebeg a szemük előtt.
- Hanem?
A klub elnöke, Kubatov Gábor meglátogatott bennünket az első edzés előtt, és azt hangoztatta, hogy nem lehet más célunk, mint a bajnokság megnyerése.
- Képzelem, mekkorákat nyelt közben…
Semekkorákat. Szakmai szemmel nézve teljes mértékben egyetértek az elnökkel, fel kell nőnünk a Debrecen, Videoton, Győr hármashoz. Az öltöző falára ki is kerül a „Bajnokok akarunk lenni” felirat, hogy naponta szembesüljünk vele, miért is vagyunk itt.
- Ez inkább álom, mint cél, nemde?
Olykor elenyésző a különbség álom és cél között. Valljuk be, ha Gábor azzal köszöntötte volna a játékosokat, „Örülök, hogy itt vagytok, hajtsunk rá a kilencedik helyre, hajrá, Fradi!”, az kissé furán vette volna ki magát. Ha kishitűek vagyunk, azzal semmire sem megyünk. Korai még messzemenő következtetéseket levonni, de a reggeli felmérőn jó volt látni, hogy akadt olyan játékos, aki szétfutotta a gépet, úgy kellett neki szólni, hogy fejezze már be. Na, ilyen típusú futballistákra van szükségem! Akiben megvan a nyerő mentalitás, az kap szerelést. Akik jöttek, mind ilyenek, csakúgy, mint azok, akik maradtak.
- És akik elmentek?
Azokat sajnálom. Emberileg semmi probléma sem volt velük, de a teljesítményükkel nem tudtak volna hozzájárulni a tőlünk immár elvárható sikerekhez. Ismétlem, az előző bajnokság vége borzalmas volt, lelkileg és fizikailag egyaránt megviselt. Soha többé nem akarok átélni hasonló kínokat.
- Hogy az újabb blamát elkerüljék, hány poszton kell még erősíteni?
Legfeljebb a balhátvédén, ahol egyelőre csak Sváb Dániel áll rendelkezésemre. Minden más pozícióban legalább ketten várnak bevetésre, így akár ki is jelenthetem: kellőképpen megacélosodtunk.
- Szabics Imrével még bővülhet az állomány?
Nagy szükségünk lenne rá, a pályán és azon kívül is vezérré válhatna, de nem hiszem, hogy a nyáron hazatér. Nem titok, szorgalmaztam a szerződtetését, sokat beszéltem vele, ám jelen állás szerint a Ferencváros ajánlata nem versenyképes a Sturm Grazéval vagy az Austria Wienével. Hozzáteszem, van hat támadónk, ha ők nem tudják megoldani a csatárgondjainkat, egy hetediktől hiába várnénk a csodát…
- Ha meg nem haragszik, én még mindig kételkedem abban, hogy ez a csapat bajnok lehet.
Látja, ezért nem játszik ön a Fradiban.
(Pietsch Tibor, Nemzeti Sport, 2012. június 22.)
Bízom benned Döme.Hajrá fiúk,mindörökké FERENCVÁROS.
Lalolib, azzal zártad az elmúlt idény értékelését, hogy a bajnokság álma „fényévekre” van tőlünk. Én bíztam abban – és most mégjobban bízom – hogy messze nem olyan távol van. Ez az év szerintem még a csapatépítés jegyében telik el – Mészáros József volt egyedül képes arra, hogy az 1962/63-as bajnokságban fél év alatt összerakta a csapatot – de a nemzetközi szereplést elérhetőnek tartom. Hiszen azért nem nemzetközi sztárgárdákkal kell vetélkednünk…
Jó lesz emlékeztetőnek.
Rákellett néznem a naptárra, mert azt hittem, hogy április 1 van. 🙂