1903.XI.22. MTK – FTC 0:3

Ferenczvárosi Torna-Club 3:0 győz a Magyar Testgyakorlók ellen.

A mérkőzés után az FTC. tagjai berohannak a pályára, és Weiszt vállaikra emelve viszik ki onnét.

A millenáris pályán [délután harmadfél órakor] az FTC. és az MTK. játszanak az I oszt. bajnokságért. A mérkőzés, döntő jelentőségű a bajnokság sorsára s amellett, hogy rendkí­vül heves és erős lesz, még teljesen nyí­lt jellegű is. Az egyesületek második csapatai ugyanott délelőtt, tiz órakor mérkőznek.

MTK. Sebő – Nagy, Steiner – Deutsch, Pozsonyi, Sár – Lipovecz, Károly, Hoffer, Herquet, Zulu
FTC. Oláh – Berán, Manglitz – Gorszky, Bródy, Deutsch – Borbás, Novotny, Pokorny, Kovács, Weisz

(Nemzeti Sport & Budapesti Hí­rlap, 1903. november 22.)

A döntés megtörtént s bár a bajnoki mérkőzések még nincsenek befejezve, a bajnokság sorsa az FTC.— MTK. mérkőzéssel eldőlt. Győzött az a csapat, amely a bajnokságnak kezdettől fogva legreálisabb jelöltje volt: a Ferencvárosi Torna Club csapata.

És ez az eredmény teljesen reális. Nincs az érte küzdök között egy sem, amely tudásával, kitartásával és lelkesedésével úgy megérdemelné a büszke bajnoki cí­met, mint az FTC. Egymást teljesen megértő játékosok, kik egyénileg mindnyájan kiváló erőt képviselnek, együttesen pedig a legöntudatosabban játszó magyar csapatot alkotják; a sporteszméért és klubjukért lelkesedni tudó és minden áldozatra kész vezetők; a játékosok és a vezetők közötti teljes érzelem- és gondolat-közösség; ezek voltak azok a tényezők, amelyek a csapatot az első helyre emelték.

A csapat játékmodora eléggé ismeretes a sportközönség előtt. Főereje a támadásban van, amelyet a csatár és halfsor együttesen végez. Különösen a halfsornak helyezkedő képesség dolgában, nincs párja hazánkban.

A védelemben az oroszlánrész a backekre esik, akik erélyes és rutinos játékosok s csak a legnagyobb veszély esetén juttatnak munkát a kapusnak. Az egész csapat pedig kitartó és gyors futóképességgel rendelkezik; ehhez alkalmazkodik alacsony és pontos passzjátéka, amely rendkí­vül gyors és kifárasztja a legóvatosabb védelmet is.

Őszinte örömmel üdvözöljük az FTC.-t szép sikere alkalmával; nem mulaszthatjuk el azonban azt, hogy ez alkalommal meg ne emlékezzünk a csapat kapitányáról, Horváth Ferencről, aki a legnagyobb lelkesedéssel, szakértelemmel és ügyszeretettel vezette csapatját öntudatosan és sikerrel kitűzött céljához: a magyar bajnoksághoz.

A többi mérkőzések semmi különös jelentőséggel nem birtak.

1903. november 22., 14:30, Millenáris, MTK – FTC 0:3 (0:0)
vezette: Fehéry Ákos (MUE)
MTK: Sebő – Nagy, Steiner – Deutsch, Pozsonyi, Sár – Weisz, Károly, Hoffer, Herquet, Zulu
FTC: Oláh – Manglitz, Berán – Deutsch, Bródy, Gorszky – Weisz, Kovács, Pokorny, Borbás, Scheibel
Gól: Weisz (67., 77.), Borbás (84.)

FTC.—MTK. 3:0 Szép győzelmet aratott az FTC. a múlt vasárnapa millennáris versenypályán az MTK. fölött Az FTC. győzelme előrelátható volt ugyan, ekkora gólkülönbséget azonban senki sem várt. Pedig az eredmény a játék után í­télve, egészen reális, mert az FTC. határozott fölényben, biztosan győzött s í­gy megnyerte az első osztályú bajnokságot.

A szép győzelmet a csapat észszerű tréningjének s kiváló futó- és lövöképességének köszönheti. Minden játékos ambí­cióval és frissen játszott s csak Borbáson látszott a fáradságnak némi jele. A csatársor kombinációja gyors és biztos, erőt ad bele a halfsor, amely mindig tevékenyen résztvesz a csatárok munkájában, még pedig olyan jól. hogy véleményünk szerint egy magyar csapat fedezetsora sem fogható hozzájuk. Kár, hogy Bródy többször alkalmat ad a bí­rónak a játék megakasztására. A védelem jól dolgozott. Berán, de különösen Manglitz fáradhatatlan és erélyes játékosok s jól fedezik egymást. Oláhnak nem sok alkalma volt a védésre, de azt jól végezte. Az egész csapat leghasznosabb tagja kétségkí­vül Weisz, aki kitűnő lövőképességével egyike a legjobb magyar csatároknak.

Az MTK. hanyatlott. Igazunk volt — sajnos — akkor, midőn lapunk 26-ik számában azon aggodalmunknak adtunk kifejezést, hogy a túlhajtott tréning idő előtt letöri e kitűnő anyaggal rendelkező csapatot. Így is történt. Az egész csapat unottan, kedv nélkül játszott: csak néha-néha csillant föl játékában a régi, hí­ressé vált kombináló képesség. Ostromolják ilyenkor egy kis ideig az ellenfél kapuját, hogy aztán ismét visszaessenek a szí­ntelen, a lelkesedés nélküli, unott játékba. Bizonyí­tja ez is azt, hogy a tréninget meggondoltan és főleg mérséklettel kell végezni mert a túlhajtott tréning a fiatal és nem hivatásos játékosoknál visszaesést szül. Az egész csapatban csak a halfsor tartotta meg régi formáját, bár Pozsonyi játékán itt is hanyatlás tapasztalható. A csatársorból már hiányzik az egységes szellem. Károly és Zulu inkább egyénileg játszanak. A védelem általában gyengült.

A két csapat a következő volt:

FTC: Oláh — Manglitz, Berán — Deutsch, Bródy, Gorszky — Weisz, Kovács, Pokorny, Borbás, Scheibel.
MTK: Sebő — Nagy, Steiner — Deutsch, Pozsonyi, Sár — Weisz, Károly, Hoffer, Herquet, Zulu.

A helyválasztás joga az MTK.-nak jut s támogatva a hatalmas hátszéltől, az FTC. térfelébe tereli a jétékot, amit azonban a biró alig 5 percnyi játék után a pályán végigzúduló, orkánszerű hófelhő miatt kénytelen felfüggeszteni, mire a játékosok is fedél alá menekülnek. 4 perc múlva elvonul a vihar s a játék újra kezdődik. FTC. most a támadó fél s egy szépen kivitt támadás után a 12-ik percben Borbás már egy biztos gólnak látszó lövést vét. Majd Pokorny töri át a védelmet; lövését Pozsonyi kornerre védi, amely azonban eredmény nélkül múlik el. Weisz centerezését a kis Scheibel hibásan adja vissza, amelylyel aztán Zulu gyors iramban futja le a backeket; az utolsó pillanatban azonban nagyon maga elé adja a labdát, amelyet a kapus fog el. Úból Zulu kapja azonban a labdát; élesen lő a kapura, amely korner árán menekszik meg a góltól. A kivédett labdával Kovács egyedül fut le s már-már menthetetlennek látszik, a gól, midőn helyezni akarván a labdát a gól mellé lő. Így hullámzik a játék. Mindkét kapu előtt vannak heves támadások, amelyeket azonban többnyire agyon-kombinálnak a csatárok. Az első félidő eredmény nélkül múlik el.

A második félidőben rövid ideig még az MTK. támad: Zulu lövését azonban Oláh szépen védi. Lassanként azután tacsolva visszaszorulnak s az FTC. heves ostrom alá veszi kapujukat most már a szél által is támogatva. 5 perc múlva kornert érnek el, de hasztalan. Scheibel centerezését Weisz (ki időközben Kovácscsal helyet cserélt) erősen lövi, a labda kiesik a kapus kezéből, a közönség gólt kiabál már, midőn az utolsó pillanatban Pozsonyi szerencsésen kiemeli a labdát. Pokorny fejese pedig a gól mellé megy. Állandó fölényben van most már az FTC., bár néha, jobbára Károly és Zulu révén, az MTK. is lerohan, de összjáték nélkül. Ellenben az FTC. igen szép kombinációkkal dolgozik; különösen jól adogatják a labdát Weisz és Kovács, aki néha szépen leviszi a labdát egyedül is, de nagyon későn centerez. Hosszas ostrom után Pokorny a gól előtt a hátrább álló Weiszhez adja a labdát, amelyet az a 22-ik percben egy szép lövéssel a kapuba küld. Ezzel eldőlt a match sorsa. Az MTK. nyugalmát és kedvét veszti, mí­g az FTC. annál lelkesebben játszik s alig 10 percnyi játék után Weisz egy váratlan lövéssel megszerzi csapatának a második gólt is. Egy kis ideig középen folyik erre a játék, majd az MTK. térfelében. A 39-ik percben Nagy labdát vét, amelyet Borbás ügyesen elfog és védhetetlenül a gólba lő. A hátralévő idő a negyedik gól elérésére irányul, de sikertelenül. A mérkőzés után az FTC. tagjai berohannak a pályára, és Weiszt vállaikra emelve viszik ki onnét.

Bí­ró Fehéry (MUE.) volt.

A második csapatok 2:2 arányban mérkőztek.

(Nemzeti Sport, 1903. november 29.)

A Magyar Testgyakorlók ifjú csapatának szereplése a lefolyt őszi idényben, a magyar csapatok felett aratott szép győzelmek szakadatlan lánczolatát képezte s sikereik tetőpontját a csapat a magyar bajnoki csapat elleni győzelmével érte el. Az erre következő M. A. C. elleni mérkőzésben szenvedett első kudarczát még a reá nézve kedvezőtlen külső körülmények hatásának lehetett betudni, ámbár ezek figyelembevételével is, ezen nem várt eredmény sok helyt kételyeket támasztott a csapat formáját illetőleg. A M. T. K. múlt heti mérkőzése azonban már kétségtelen bizonyí­tékát szolgáltatá annak, hogy e csapat képességének tetőpontját — egyelőre legalább — túllépte, mí­g ellenben a Ferenczvárosiak csapatán nagy javulás volt észlelhető.

Már a mérkőzés első felében is, midőn még az erős szél irányában, tehát előnyösebb viszonyok között játszottak a Testgyakorlók, látható volt a Ferenczvárosiak fölénye, kik nem egyszer veszélyeztették az ellenfél kapuját, helycsere után azonban a Testgyakorlók csaknem teljesen deffenzivába szorultak, megbomlott a rend, megszűnt sokat emlegetett összjátékuk s csak egyesek, mint Pozsonyi önfeláldozó buzgólkodása révén tudtak még egy ideig sikerrel védekezni, nem gátolhatták azonban az utóvégre is elkerülhetlen vereséget.

A mérkőzés lefolyása röviden következő volt:

Ferenczváros szél elleni oldalon kezdi a játékot, de M. T. K. csakhamar megszerzi a labdát és az ellenfél kapujához nyomul. Elhárí­tva a támadást, Ferenczváros heves tempóban viszonozza a látogatást, de eredmény nélkül.

Erős hóvihar szakí­tja meg néhány perczre a játékot, melynek újbóli megkezdése után Ferenczváros ismételten erős támadást intéz a M. T. K. kapujára, a Borbás által lőtt labda azonban élesen elsiví­t a kapu felett.

Egy a Testgyakorlók kapuja közelében a Ferenczvárosiaknak adott szabad rúgás komoly veszélybe hozza a Testgyakorlók kapuját. Hoszszabb időn át ismétlődő támadások után, melyek folyamán a Testgyakorlók egy kornert is vétenek, sikerül nekik kiszabadulni és a Ferenczvárosiak kapuját veszélybe hozni, melynek védője az elfogott labdát kiejti kezéből, szerencséjére azonban ez a kapu mellett gurul át a goalvonalon és í­gy korner árán szabadul a veszélytől.

Most Kovács (F. T. C.) ejti hatalmába a labdát és azzal megkerülve a hátvédeket, gyors iramban szalad az ellenfél kapuja elé, éles lövése azonban czélt téveszt és a labda a kapu mellett megy át a vonalon. Váltakozó támadások a félidő végéig, minden eredmény nélkül. Félidő 0:0.

Kapucsere után Ferenczváros jól felhasználja a kedvező szélirányt és csaknem állandó offenzivában van. Egyszer a labda kiesik Sebő kezeiből és úgy látszik, mintha átment volna a kapuvonalon, a játék azonban tovább folyik a M. T. K. kapuja előtt, melynek védője folyton akczióban van. A 28-ik perczben végre Ferenczváros sűrű támadásai meghozzák Weisz útján az első eredményt, melyet M. T. K. erős támadás útján igyekszik kiegyenlí­teni, de csakhamar visszaszorul és a 35-ik perczben Weisz nagy távolból magas í­vben röpí­ti be a második goalt.

A Testgyakorlók még egyszer erős támadásra szedik össze erejüket, de sikertelenül és végleg megtörve nem gátolhatják Ferenczvárost, hogy az utolsóelőtti perczben még egygyel szaporí­tsa goaljainak számát.

A mérkőzés mindvégig fair és érdekes volt, Ferenczváros védelme jól működött, csatársoruk gyorsaság tekintetében jóval felülmúlta a Testgyakorlókat, kik e mellett kombináczió és passzjáték tekintetében is mögöttük maradtak.

Biró Fehéry volt.

(Sport-Világ, 1903. november 29.)