1907.V.5. Ausztria – Magyarország 3:1

A VIII-ik osztrák-magyar mérkőzés.

— A magyar válogatott csapat 3:1 arányú súlyos veresége Bécsben. —

A május 5-iki magyar-osztrák szövetségi mérkőzés alkalmával a bécsiek a következő csapatot állí­tják ki: Pekarna — Eipel, Albert — Wancura, Lenczevszky, Kohn — Schmieger, Aspek, Engelbert, König, Dünmann. Tartalék: Wolf.

(Sport-Világ, 1907. április 28.)

MLSz. A bizottság az 1907. évi május hó 5-én Becsben tartandó szövetségi mérkőzésre a következő csapatot jelöli ki: Izsó László (BTC.), Nagy Ferenc (MTK.), Nirnsee Gyula (Pozsonyi Torna Egyl.), Bródi Sándor (FTC.), Koltai József (MTK.), Gorszky Tivadar (FTC.), Niessner Aladár (MAC.), Károly Jenő (MTK.), Horváth József (BTC.), Schlosser Imre (FTC.), Borbás Gáspár (MAC.). Tartalékok: Weisz Ferenc (FTC.), Holics Ödön (MTK.), Kürschner Izidor (MTK.), Sárközy Sándor (BTC.), Braun Ferenc (FTC.). A reprezentatí­v csapat f. hó 5-én (vasárnap) reggel 1/2 8 órakor utazik Bécsbe a nyugati pályaudvarról (találkozás a II. oszt. váróteremben). Felkéretnek úgy a reprezentativ-csapat tagjai, mint a tartaléknak beosztott játékosok, hogy vasárnap az elutazás előtt a nyugati pályaudvaron feltétlenül pontosan megjelenni szí­veskedjenek.

(Nemzeti Sport, 1907. április 28.)

1906. május 5., 16:45, Bécs, Rudolfsheimer Sportplatz, Ausztria — Magyarország 3:1 (0:0)
vezette: Meisl (osztrák)
nézőszám: 1 000 – 2 000
*Ausztria: Kaltenbrunner (Rapid) — Wladar (Rapid), Wegscheider (Rapid) — Hojtasch (Vienna), Kohn (Rapid), Lintsch (Vienna) — Wancura (Viktoria), Pollatschek (Viktoria), Dünnmann (Rapid), Schediwy (Rapid), Wolf (Rapid)
Magyarország: Izsó (BTC.) — Nagy (MTK.), Nirnsee (Pozsonyi TE) — Gorszky (FTC.), Bródy (FTC.), Weisz (FTC.) — Niessner (MAC.), Károly (MTK.), Horváth (BTC.), Schlosser (FTC.), Borbás (MAC.)
Gól: Dünnmann (54.), Schediwy (72.), Wolf (86.) illetve Károly (87.)
A válogató bizottság összetétele: Ordódy Béla, Lőwenrosen Károly, Iszer Károly, Steiner Hugó és Stobbe Ferenc szövetségi kapitány.

A magyar szí­nek súlyos veresége a múlt hét ránk nézve legfontosabb eseménye. Ennek a vereségnek nagyobb jelentősége van, mint egyébként hasonló mérkőzéseknél. Bebizonyosodott az, hogy ma már, mikor labdarugósportunk modern szellemben kezd kialakulni, a régi stí­lusra, a régi játékképzettségre épí­teni nem lehet. Nem habozunk őszintén kimondani azt, hogy a magyar reprezentatí­v csapatok összeállí­tásában nem egy tekintetben nélkülöztük az utóbbi időben a modern szakképzettséget. A válogató-bizottság rendszerint a legjobbnak tartott XI. emberből csinált egy csapatot, holott a helyes elv csak az lehet, hogy a legjobb csapatot kell összeállí­tani XI. emberből. Mert az egyéneknek el kell tünniök a csapatban, ahol az egész összmunkájába szervesen beilleszkedő gyengébb egyéni játékos sokkalta értékesebb, mint az önzésével minden összmunkát tönkretevő ember. Ma már nevekből csapatot összeállí­tani nem lehet. A mostani súlyos kudarc tanulságait el kell tenni a jövő számára, nehogy csak még súlyosabb kárunkon okuljunk. Jobb most rájönni a hibákra, mint újabb vereség után.

Mig tehát mi idehaza keserűen fedezzük föl az orvoslandókat, addig oda át az OeFV. a sportdicsőségen kí­vül még egy nagy erkölcsi diadalt is aratott azokkal az egyletekkel szemben, amelyek oly rutul cserben hagyták. A kisebb bécsi egyletek olyan nagy lelkesedéssel karolták föl szövetségüket, s oly lelkesen játszottak hazájuk szí­neiért, hogy még ellenfeleik teljes elismerését is kiví­vták.

A tény azonban változhatatlan. Kikaptunk. A nagy csalódás nyomán — mint ahogy ez már szokás — súlyos következtetéseket állí­tanak föl itt-ott. Már a magyar labdarugósport klasszisát is alárendelik az osztráknak. Szerencsére enynyire mégsem vagyunk. Rossz volt ez a csapat: de azért nem kell kétségbeesni. Uj szellemet a csapatba: uj sikereink lesznek …

Ezzel a vereséggel a mérleg ismét a mi terhünkre billent. Eddigi eredmények ugyanis a következők:

1902. október 12-én veszit 0:5 arányban Bécsben.
1903. junius 11-én győz 3:2 arányban Budapesten.
1903. október 11-én veszit 2:4 arányban Bécsben.
1904. junius 2-án győz 3:0 arányban Budapesten.
1904. október 11-én veszit 4:5 arányban Bécsben.
1905. április 9-én eldönteti. 0:0 arányban Budapesten.
1906. november 4-én győz 3:1 arányban Budapesten.
1907. május 5-én veszí­t 1:3 arányban Bécsben.

Játszottak tehát nyolcszor. Ebből négyet nyert Ausztria, hármat Magyarország, egy eldöntetlen volt. Gólarány: 20:16 Ausztria javára.

A VIII-ik osztrák-magyar mérkőzés.

— A magyar válogatott csapat 3:1 arányú súlyos veresége Bécsben. —

Váratlanul súlyos vereséggel tért haza Bécsből a duzzadó győzelmi reményekkel fölment magyar válogatott csapat. Midőn az osztrák válogatottak névsora nyilvánosságra jutott, a magyar sportkörök nagyrészében általánossá lett az a vélemény, hogy a WAC., a Cricketerek és az IVFC. passzí­v resisztenciája miatt í­gy kiállí­tott csapat nem méltó ellenfele a magyarnak. Ez a vélemény jutott kifejezésre a sajtóban is; sőt akadtak hangok, amelyek már a városok közötti mérkőzések csődjét sejttették. Egyedül mi néztünk csak aggodalommal a mérkőzés elé. Volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy az osztrák csapatba beosztott játékosok — ha papiroson talán nem is — tényleg a pályán igen jó klasszist — és ami a fő — a modern bécsi labdarúgást képviselik. Másrészt súlyos aggodalommal láttuk azt, hogy a cseh—magyar mérkőzés kéznél fekvő tanulságai dacára a magyar válogatott csapatba olyan régi stilusu játékosok kerültek, akik a labdarúgás modern szelleméhez nem alkalmazkodtak, egyéni képességeikkel pedig azt pótolni nem tudták. Általában az egész csapat válogatásánál téves alapelvből indultak ki az arra hivatottak. Nem a viszonylagos játszóképesség jóságát, hanem a látszólagosan abszolút jó egyéni képességeket vették alapul. Pedig ma már ezzel boldogulni nem lehet, s azoknak, akik olyan felelősségteljes munkát végeznek, mint a reprezentáló játékosok kijelölése, kétszeresen kell ügyelniök arra, hogy a „papí­rforma” meg ne tévessze őket.

A magyar csapat vereségét megérdemelte. Legnagyobb hibája elbizakodottsága és a lelkesedés hiánya volt. Unottan, boszantóan közönyösen játszottak, annyira, hogy a mérkőzést végignéző bécsi magyarok valósággal tüntettek ellenük. Ezt már nem először vesszük észre a magyar válogatottakon. Tenni kell ellene valamit. Elvégre aki nem tud lelkesedni hazája szí­neiért, annak nincs semmi keresni valója a csapatban. De játéktechnikai szempontból sem volt egységesség a XI ember között. A javí­thatatlan, önző játékosok e tekintetben egymással versengtek, különösen a csatársor közepén, hol Károly és Horváth eléggé el nem í­télhető módon tettek lehetetlenné minden reális akciót. A fedezetsorból szélreadott labdákat állandóan lefogták a labdaéhes középső csatárok (és e tekintetben Schlosser sem kivétel) és igy megakadályozták a csapat legfőbb erejének, a szárnytámadásoknak kifejlődését, hiszen Niessner és Borbás alig-alig kaptak labdát. A fedezetsorban Weisz váratlanul nagyon rosszul játszott és fejetlenül; Gorszkyt akarata ellenére fájós lábbal játszatták s az első negyedóra után már harcképtelen volt. Bródy a mezőny legjobb embere, a csapat lelke volt; hogy a vereség nem lett súlyosabb, azt neki köszönhetjük. Leggyengébb része a csapatnak a hátvédsor volt. Nagy minden érdem nélkül került a csapatba. Már rég tul van képességei tetőpontján és szemmel látható rajta a hanyatlás. Legfőbb hibája a helyezkedőképesség teljes hiánya. Folyton a fedezetek, sőt nem egyszer a csatárok között zavarog; szinte nevetséges, amenynyit futkos egy match alatt — cél és haszon nélkül. Talán éppen ezzel téveszti meg az embereket és ennek köszönheti folytonos reprezentálását. Emellett még határozatlan is és a közbelépésekkel rendszerint elkésik. A bécsi vereség is jórészt terhére í­randó. Niernsee nagy képességekkel megáldott játékos; de rendszertelen. Pozsonyban nincs fegyelmezett csapatban; játéka sokszor fedezetszerű, sokszor csapongó. Most is önmagát fárasztotta ki; mindazonáltal jóval felülmúlta társát. Izsó a kapuban kifogástalan volt és mitsem hibázott.

A bécsi csapat győzelmét jól kiérdemelte. Bámulatos lelkesedéssel és önfeláldozással dolgoztak. Különösen kitűnt Kaltenbrunner, a kapus, aki nemcsak jó labdaszedésével, hanem biztos leadásával is kivált. Jó volt a két hátvéd, a fedezetsorban pedig különösen Lintschevszky. A csatársor minden önzés és cicoma nélkül játszott s jól kiaknázta a magyar hátvédek hibáját.

Természetszerűleg a magyar csapat rossz játékát egyéb körülmények is befolyásolták. A pálya, Rudolfsheimer Sportplatz, szokatlan mérete (102×65) esése, (az egyik kapu 180 cm.-el mélyebb), a rendkí­vül közel fekvő kerités, mind olyan dolgok, melyek nekünk ártottak, mí­g az osztrák csapatnak megszokottak voltak. Hiszen éppen a hét Rapid-játékos kedvéért választották a Rapid pályáját. Jól számí­tottak. Idő szép volt, de közönség alig ezer főnyi.

A két csapat igy állt föl:

Ausztria: Kaltenbrunner — Wladar, Wegscheider — Kohn, Lintschewszky, Holdass — Wankura, Schedivy, Pollatschek, Dünman, Wolff.
Magyarország: Izsó — Nirnsee, Nagy — Weisz, Bródy, Gorszky — Borbás, Schlosser, Horváth, Károly, Niessner.

A magyarok azonnal támadnak; Borbás lerohan, de hibásan outra rug, majd Niessner vezet támadást, de Károly a gól mellé lő. Csakhamar Izsónak is akad dolga, sőt a játék lassanként egészen a magyarok térfelére szorul. A magyarok a 13-ik percben kornerhez jutnak, viszont a 17. és 18. percben Bécs rug kornert, mire Horváth kiszökik; Károly fejesét a kapus azonban jól elhelyezkedve védi. Bécs két szabadrúgását Niernsee és Izsó menti, mig a 25. percben Schediwy hibáz egy látszólag biztos gólt. Borbás lerohanásból centerez, de beadását a kapus fogja el. A magyarok most ügyesen támadnak, néhány jó alkalmat azonban a belső csatárok elszalasztanak, vagy pedig addig készülnek a góllövésre, amí­g Bécs hátvédjeinek prédája lesz a labda. Ismét. Borbás vezet támadást, de Vladar résen van. Borbás ujabb lerohanása után Károly lő, de a labdát a kapus menti. Félidő 0:0.

A második félidőt is a magyarok támadása vezeti be. Borbás lövését a kapus fogja el, mig Horváth lövése a kapu mellett süvit el. Majd Bécs nyomul fel. Izsó a balról süvitve jövő labdát nehezen, de kornerré védi, a kornert ujabb sarokrúgás követi, mely meghozza a bécsiek első gólját a 9. percben. A magyarok pillanatra kiszabadulnak, de a Weiss által előreadott labdával a csatárok nem boldogulnak. Újra Bécs támad, Schediwy lerohan s vele egy vonalban a magyar hátvédek. Nagy lőni enged s a labda védhetetlenül a magyarok hálójába repül (27. p.). Most a magyarok támadnak s Vladar már csak korner árán tudja leszerelni a magyarok támadását. Az utolsó negyedórában váltakozva mind a két kapu előtt hullámzik a játék. Bécs támadása Izsónak ad munkát, mire a magyarok nyomulnak előre, de csakhamar újra Bécs jut előnybe s Izsó kornerre ment. A magyarok is ügyes támadást vezetnek, de Károly a labdát a kapuvédő kezébe rúgja. Erre Wolf balszélső rohan le s remek magas lövése a jobboldali gólfáról a hálóba pattan (41. p.). A magyarok nem csüggednek s következő támadásuk kornert eredményez. Niessner rugja a labdát, mely Károly fejéről Bécs kapujába repül (42. p.). A mérkőzés sorsa ezzel már eldőlt s a hátralevő három percben gól több nem esett.

Meissl (Cricketer) jó biró volt.

(Nemzeti Sport, 1907. május 12.)

Magyar-osztrák szövetségi reprezentatí­v csapatok mérkőzése Bécsben.

Bécs, 1907. május 5.

Az osztrák csapat győz 3:1 arányban.

A bécsi válogatottak vasárnapi győzelme meglepetésszámba megy mindazok körében, kik e mérkőzés iránt már az egyes csapatok legelső összeállí­tása alkalmával bizonyos érdeklődést tanúsí­tottak. Meglepetésnek mondhatjuk azért, mivel egy másodrendűnek vélt csapat hazánk legjobb játékosai felett reális, szép és megérdemelt győzelmet aratott.

A válogató bizottságot ezúttal nem érheti semmiféle szemrehányás, mivel a szövetségi csapat, ami az egyéni játékot illeti, a legelső klasszist képviselte. Sajnos, azonban a kitűnő játékosoktól várt összjáték elmaradt. Már pedig ezen utóbbi körülmény csakis a csapat trainirozatlanságára vezethető vissza, mert különben, ha legalább egyszer trainiroztak volna, a forwards-sor értelmetlen játéka aligha jött volna létre. Általában az egész csapat igen kevés lelkesedéssel játszott, csupán az utolsó 3—4 perczben elért goaljuk után mutattak szép és önfeláldozó játékot és ha az egész mérkőzést ily tempóban és ily lelkesedéssel játszották volna végig, a biztosra vett győzelem is aligha maradt volna el.

A kapuban játszó Izsó, kinek ma igen jó napja volt, gyönyörűen védett és a kapott három goalt, talán az első kivételével, nem menthette. A két hátvéd játéka minden tekintetben dicséretre méltó. Nirnsee beállí­tása igen sikeresnek bizonyult. A fedezetsorban Bródi mesés munkát végzett, ő volt okvetlen a csapat legkiválóbb játékosa. Annál gyöngébbnek bizonyult a két szélső half, különösen Weisz, ki Koltai helyett játszott. Tekintetbe véve a halfok munkáját, egyrészt a fedezetsor letörésének tudható be a magyar csapat veresége. A csatársor, melyet az egész csapat legjobb részének tartottunk, ma semmiképen sem elégí­tett ki. A két szélső csatár igaz, rosszul kapta a labdákat, úgy hogy az amúgy is kiváló bécsi fedezetsor ellen alig bí­rtak érvényesülni. Schlosser volt különben a csatársor leggyöngébb játékosa; most tényleg nincsen jó formában.

A bécsi csapatról az elismerés hangján kell szólanunk. Daczára annak, hogy Pekarna és König nem játszottak, a másodrendűnek vélt válogatott csapat oly önfeláldozó, észszerű és átgondolt munkát végzett, melynél különbet a WAC, Crickett, WrSpCl és Vienna játékosaiból összeállí­tott csapat sem végezhetett volna. A csapatban egyénileg kiváltak a kapus Kaltenbrunner, Vladar, Kohn Lintschefski és az egész csatársor, — Wantschura kivételével.

A pálya tagadhatatlanul nagyon hátrányosan befolyásolta a magyar játékosokat, holott a bécsieknek, kiknek sorában 7 Rapid játékos vett részt, — lévén a pálya a Rapid pályája, — csakis előnyére vált. A pálya egyenetlen méretei (102 1/2 méter hosszú és 65 1/2 méter széles) a roppant kemény talaj, a 2 méteres esés és a pálya hosszában mindkét oldalon alig 60—70 centiméternyire az aut-vonaltól húzódó kerí­tés, a reális pályákhoz szokott magyar játékosokat igen elkedvetlení­tette és hosszú ideig tartott, mig a nyomasztó körülményekhez hozzászoktak. A magyar csapatot különben nagyon szí­vélyesen és megjelenésükkor tapsviharral fogadták. A mérkőzés előtt az Oest. Fussball Verband elnöke Chvojka, szép beszéd kí­séretében szövetségi zászlót nyújtott át a magyar csapatnak.

A következő összeállí­tásban állnak fel a csapatok:

Osztrák: Kaltenbrunner — Vladar, Wegschaider — Hojtasch, Lintchefski, Kohn — Wantschura, Schediwy, Pollaczek, Dünmann, Wolf
Magyar: Izsó — Nirnsee, Nagy — Gorszky, Bródi, Weisz — Niessner, Károly, Horváth, Schlosser, Borbás

4 ó. 45 p.-kor a biró jelt ad a kezdésre. Az osztrákok nap ellen, de hátban széllel játszanak. A magyarok rögtön támadásba fognak. Borbás lerohan, azonban autra rúg; majd Niessnerhez kerül a labda, czenterez, Károly azonban a kapu mellé lő. A 6-ik perczben következik Bécs első támadása; a jobbszélső, majd a balszélső lövéseit Izsó bravúrosan menti. A játék lassanként a magyarok felébe kerül, miközben Izsó egy 5 méterről rúgott labdát mesésen elfog. A 13-ik perczben érik el a magyarok az első kornert; majd Borbás gyönge lövését a kapus védi. A 17-ik és 18-ik perczekben Bécs kornert lő, mely utóbbit Nagy szépen védte. A 19-ik perczben Horváth kiszökik, czenterét Károly fejeli a jól helyezkedő bécsi kapus kezébe. Majd Schlosser szalaszt el egy szép alkalmat, amennyiben a kapu előtt szabadon állva, a kapu fölé rúg. Bécs szabadrúgását Nirnsee fejjel védi. A 24-ik perczben a bécsiek támadásából kifolyólag Schediwy egy biztosnak vélt goalt hibáz. Majd Borbás támad, beadását azonban a kapuvéd menti. A 31-ik perczben a magyar csatárok egy nagyszerű alkalmat tulkombináczió és határozatlanság folytán elszalasztanak Borbás újbóli támadását Vladar szereli le, mig Károly shoutját a kapus menti. Félidő 0:0.

Újból a magyarok támadnak. Borbás lövését a kapus fogja el, mig Horváth shoutja a kapu mellett süví­t el. Bécs a 9-ik perczben kornert ér el, melyet Izsó nehezen, de újból kornerre véd. Ezen második sarokrúgás eredményezi Dünmann által a bécsiek első goalját. Bécs csatárai újból lerohannak és biztosnak vélt goalt hibáznak. Közben Weisz szépen előreadott labdájával csatáraink nem boldogulnak. Erre ismét Bécs támad, Schediwy lerohan és egy vonalban vele a magyar hátvédek; a helyett hogy a csatárt munkájában zavarnák, a kapu közelében lövéshez hagyták jutni és ime nagy meglepetésre, másodszor repül a labda védhetetlenül a magyarok hálójába. Most már Bécs van fölényben, azonban Horváth révén újból támadáshoz jut a magyar csapat és a 29-ik perczben eredménytelen kornert ér el. A 34-ik perczben Vladar ismét kornert hibáz, Bécs támadását Izsó védi, majd Károlynak nyí­lik alkalma, azonban a kapus kezébe lő. A 41-ik perczben Wolf, a bécsiek balszélsője lerohan és remek magas lövése a jobboldali goalfáról a hálóba pattan. E goal védhetetlen volt. A magyarok újbóli támadása egy korner eredménye, melyet Niessner rúg és Károly értékesí­t. Ez volt a magyarok első és egyetlen goalja (42. p.). A hátralevő időben a magyarok lelkesülten és szépen játszanak; a rövid három percz alatt azonban további eredményt elérni nem bí­rtak.

A bí­rói tisztet a mérkőző csapatok megelégedésére Meissl töltötte be kitűnő körültekintéssel. A mérkőzés gyönyörű időben, körülbelül 2000 főnyi nézőközönség jelenlétében folyt le.

(Herendi Ernő, Sport-Világ, 1907. május 12.)

*Illustriertes (Österreichisches) Sportblatt, 1913. április 26.