1909.V.15. FTC – Sunderland 2:3

Angol professzionista football csapat Budapesten. Május 15. és 16-án (szombat és vasárnap) délután fél 6 órakor mérkőzik a világhí­rű I. osztályú angol profeszszionista csapat, a Sunderland, a két magyar bajnokcsapattal, a Ferencvárosi Torna Clubbal és a Magyar Testgyakorlók Körével.

(Pesti Hí­rlap, 1909. május 14.)

1909. május 15., 17:30, Millenáris, FTC – Sunderland 2:3 (0:2)
vezette: Izsó László (BTC.)
nézőszám: 5 500
FTC: Fritz — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródy, Gorszky — Weisz, Kucsera, Koródy, Schlosser, Szeitler
Sunderland: Allan — Foster, Milton — Tait, Thomson, Jarvie — Clark, Low, Brown, Holley, Mordue
Gól: Koródy (75., 7x.) illetve Holley (20.), Clark (25.), ? (51.)

Aki múlt szombaton a millenáris-pályára ment, hogy a Sunderland bemutatkozásának tanúja legyen, annak kettős oka volt a meglepetésre. Először a játék kezdetén, mikor körüljártatta tekintetét a tribünökön és az állóhelyen. A hétköznap dacára közel ötödfél ezer ember helyezkedett ottan el. A football a sportok királya. Hihetetlen varázsa van a lelkekre. Aki egyszer nézte csak, mint gurul fel és alá a labda, annak szive, lelke fogva marad, hogy hí­vője és istápolója legyen e sportnak. Hiába, emberek vagyunk. Mindenki szereti nézni a férfierők fáradhatlan küzdelmét s látni azt, hogy mi mindenre képes a jól felépí­tett emberi test.

A másik meglepetést a játék hozta. Nem az angolok játéka. Láttunk mi a mi pályáinkon erősebb és jobb csapatokat is. A magyar csapat küzdelme volt az, ami magával ragadott. Mert kemény és erős küzdelem volt. S ez ismétlődött a második napon, mikor a MTK. állott ki a porondra, A publikumnak a küzdelem maga, a szakembernek a küzdelem stí­lusa és szelleme imponált. A szakember azt a meggyőződést merí­thette, hogy a magyar football-sport helyes uton halad. A kontinens footballt játszó népei a játék részleteiben talán jobban fejlődtek mint mi, de az egész játék szellemét úgy és olyan rövid idő alatt sehol sem értették meg annyira, mint nálunk. És ez utóbbi a fontos. Ez magyarázza meg azt is, hogy már évek óta, dacára parciális gyöngeségünknek, (technika, helyezkedés stb.) mégis egyenlő erejűek voltunk szomszédainkkal.

A Sunderland játékával mindenki megvolt elégedve. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy abból a csapatból, amely a liga mérkőzéseket végig játszotta, csak hárman játszottak nálunk. A többiek a tartalék-csapat tagjai voltak. Hozzá kell tennünk azonban azt is, hogy az ilyen nagy és vezető szerepet játszó egyletnek, mint a Sunderland, a reserv csapata is jó erőkből áll. Ez meg is látszott játékukon. Egyénileg is kitünően játszottak, nagy technikájuk bámulatos trüköket eredményeztek, csak az összmunkájuk nem volt kiforrott és a csatárok lövőképessége volt gyenge. Még nem tartanak ott, ahol a „nagy profi” csatárok, hogy minden helyzetből lőni tudnának és a labdát még láb alá kellett igazí­tani. Egyébként csak ismételhetjük, hogy a MTK.-nak ez a menezsmanja minden tekintetben sikerült és a múlt heti, két angol mérkőzés kellemes emléket hagy hátra.

Sunderland Budapesten.

A folyó tavaszi idény sport eseményeinek egyik legkimagaslóbbika kétségtelenül szombaton és vasárnap játszódott le a millenáris versenypályán, ahol is az angol északi liga bajnokság harmadik helyezett csapata, a Sunderland mutatta be football művészetét.

Két szép májusi verőfényes délután kedvezett a football-sportnak. Amely ismét ünnepe volt a magyar labdarúgásnak és örökre megörökí­tett kettős dátuma. A szerepelt két magyar csapat fényes játéka azok közé a napok közé emeli május 15 és 16-át, amelyeken a magyar footballsport fejlődési processusai vannak fokról-fokra megjelölve. Ismét egy uj határkőhöz értünk. Újra football-sportunk hatalmas fejlődéséről adhatunk számot. A Ferencvárosi Torna-Clubnak és a Magyar Testgyakorlók Körének a Sunderland ellen való szereplése minden várakozáson felül sikerült. Hatalmas tömeg kereste fel mindkét napon a millenáris versenypályát, hogy szemtanúja lehessen az angolok játékának. A sok mindenféle nemzetközi mérkőzés után végre egy, amely kielégí­tette a sportközönség igényeit.  A Sunderland bemutatkozása teljes mértékben felelt meg a várakozásnak. Olyan játékot produkáltak, amely a „profi“ stí­lusnak a legkiforrottabb alakja. Örömmel kellett megállapí­tanunk azonban azt a tényt, hogy a Sunderland eltérőleg a többi nálunk szerepelt angol hivatásosaktól fair modorban játszott. Az egyes játékosok emellett udvariasan bántak el magyar ellenfelükkel szemben. Ezt annál szí­vesebben emeljük ki, mert az angol profik előttünk, magyarok előtt, e tekintetben eddig nem valami jó szinben mutatkoztak be. Az ellenök szerepelt két magyar csapat méltán érdemelte ki azt a frapáns elismerést, amelyben a lelkes magyar közönség őket részesí­tette. Úgy a Ferencvárosi Torna Club, mint a Magyar Testgyakorlók Köre ugyancsak ki tett magáért, a magyar football-sport jó hí­rnevét csak öregbí­tette.

Az angolok játéka. Sunderland játéka a tipikus profi játékmodor. Pontos passok. Céltudatos, kimért munka. Akcióikban a célravezetés — a legrövidebb uton — nyilvánul meg; eltérőleg az angol amatőr játék modortól, amely szépségre, és amellett a változatos bravúrra is törekszik. A Sunderland annyiban különbözött az eddig nálunk szerepelt angol profi csapatoktól, hogy igyekezetük nem annyira a gólok tömegében, mint inkább a szép játék nyújtásában merült ki. A Sunderlandnak törekvése a szép játék bemutatásában nyilvánult. Megvagyunk róla győződve, hogy ha csupán gólokra törekedtek volna, tudtak volna ők többet is rúgni, úgy a FTC.-nak, mint a MTK.-nak.

Az angol játékosok. Az angolok kapujában az eredetileg beállí­tott nagy hirü Roose helyett Allan állott. A MTK. ellen egy alkalommal volt alkalma olyan dolgot produkálni, amelylyel bámulatot keltett, mikor Vida közeli éles lövését villámgyors elvetéssel védte ki. A kapott 3 magyar gól védhetetlen volt. A hátvédek Foster és Milton közül az utóbbi volt jobb, nálánál csak az eddig látottak közül „Zim“ bácsi volt jobb. A MTK. ellen a jobb oldalon Agnev szerepelt. A halfok közül (Tait, Thomson, Jarvie) a center fedezet játéka emelkedett ki, de Jarviénél is kevés jobb fedezetet láttunk. A csatársorban Brown, Holley és Mordue képezte a csatársor bázisát. Biztos passjátékuk — a legváltozatosabb kivitelben — a legnagyobb bámulatot keltett. Technikájuk tüneményes. Driblijeik néha valósággal megszéditette a magyar ellenfelüket. Tán épen lövőképességük kiválóságát nem volt alkalmunk teljesen megismerni. Hej, mert a magyar védelmek épen ebben — „ne engedd lőni“ — a legkiválóbbak.

Ha az angolok nem is játszottak avval a tudattal, avval az igyekezettel, mint valamely fontos döntőmérkőzésen, mégis sokat, igen sokat tanulhattunk a Sunderlandtól, a melynek szereplése az angol footbalisták iránti bámulatunkat csak öregbí­tette.

Sunderland—FTC. 3:2. (Millenáris.) Az angolok szereplésének első napja várakozáson felül sikerült. A hétköznap dacára óriási közönség jelent meg az angolok játékát megtekintendő. A játék oly szép, érdekes és amellett izgatott lefolyású volt, hogy a Sunderland—FTC. mérkőzést méltán számí­thatjuk a millenárison lefolyt mérkőzések egyik legérdekesebbikéhez. Az angol professionista csapat szimpatikus benyomást keltett. Eltérőleg a többi itt járt profiltól, udvariasan viselkedtek, s amellett fair modorban játszottak. Az angolok játékmodorát fentebb ismertetve, az első nap ellene szerepelt Ferencvárosi Torna Clubról kell megemlékeznünk. Bajnok csapatunk fényesen reprezentálta a magyar football-sport nivóját az angol hivatásosokkal szemben. Az első félidőben még bizonyos respektussal dolgozott a zöld-fehér csapat. A második félidőben azonban önbizalma annyira nőtt, hogy a félidő második felében ugyancsak komoly játékra és ellenállásra kényszeritette angol kollegáinkat. A második félidőben szinte egyenrangúnak bizonyult a Sunderlanddal. Bebizonyí­totta, hogy képesek a magyar csapatok már arra, hogy az angolokkal méltó ellenfélként mérkőzhessenek. A csapat minden egyes tagja klasszisán felül játszott. Formája tetőpontján játszott mindenik. De mégis Schlosser és Weinber kiváltak társaik közül. Nagyon jó volt még Bródy és Koródy is.

Sunderland: Allan — Foster, Milton — Tait, Thomson, Jarvie — Clark, Low, Brown, Holley, Mordue.
FTC.: Fritz — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródy, Gorszky — Weisz, Kucsera, Koródy, Schlosser, Szeitler.

Az angolok gyönyörű játékot produkálnak. A magyar csapatot teljes védekezésre szorí­tják, amely azonban mesésen áll ellen. Körülbelül 20 percig tart az angolok offenzivája. A magyarok is lassan-lassan megszokják a játékot és helyel-közel el-el látogatnak az angol kapuhoz. Egyelőre azonban nem igen jelent nagyobb veszedelmet támadásuk az angolokra, mert a kapu elé érve, mindent elhamarkodnak. A 20. percben jut Sunderland első góljához. Mordue lövését Fritz még kivédi, de Holley éles lövése, már a hálóba talál. Alig múlik el négy perc, ismét a magyar kapuban a labda. Clark szédületes lövését kénytelen Fritz kapujába engedni. A két első gól után a tempó lanyhult, az angolok nem játszanak valami nagy energiával. A félidő utolsó részében a magyar csapat mind sűrűbben jut támadáshoz. Schlosert csak korner árán tudják meggátolni a góllövésben a 35-ik percben. Félidő: 2:0.

Újra kezdésnél a magyar csapat lép fel támadólag s sarok rúgást ér el. A Sunderland viszontámadása a harmadik gólt eredményezi. (6 p.). Az angolok két kornert érnek még el, amely után a zöld-fehérek szebbnél-szebb támadásai következnek. A 30-ik percben Schlosser kiszökteti az angol védelemből Koródyt, aki megszerzi az első gólt. Még meg sem szűnt az ováció a siker nyomán, már másodszor akad meg a labda Anglia hálójában. Schlosser lövése kapufát talál ugyan, de az onnan visszapattant labdát Koródy a gólba továbbí­tja. Mesés küzdelem keletkezik. Az angolok jobban belefekszenek a játékba, hogy gólt érjenek el, de a FTC. mesésen dolgozó védelme minden ebbeli törekvéseiben meggátolja.

Biró: Izsó László (BTC.).

FTC. II.—III. COMB.—LITOGRÁFIA 9:0. Soroksári-uti pálya. Félidő 1:0. Biró: Bamberger (MAFC.)

FTC. II.—IX. KER. KERESKEDELMI 1:1. A Millennáris pályán a szombati nemzetközi mérkőzés előtt játszott a két csapat. A IX. ker.-nél Onódy és Nyilas mutattak jó formát. Biró: Bamberger (MAFC.)

(Nemzeti Sport, 1909. május 22.)

A „Sunderland“ mérkőzései.

Az angol ligabajnokság harmadik helyezettje a Sunderland csapata volt az idén az első angol csapat, mely hozzánk ellátogatott.

Mérkőzéseinek megtekintésére sok ezer főnyi közönség sereglett egybe s a football népszerűségét misem bizonyí­tja jobban, mint az, hogy vasárnap, a lóverseny

„Király dija“ napján közel tí­zezer főnyi közönség töltötte meg a millenáris pálya hatalmas nézőterét. Ez az óriási közönség mindkét napon, mindvégig a legnagyobb érdeklődéssel nézte végig az angolok szép játékát s lelkesen buzdí­totta a magyar fiukat, kik úgy szombaton, mint vasárnap becsülettel megfeleltek a beléjök helyezett bizalomnak.

A „Sunderland“, — eltérőleg az eddig nálunk járt angol professzionisták játékmodorától — nem a gólzáporra, sőt még a fölényes gól differencziára sem törekedett.

Fölényük biztos tudatában, nem akartak mindenáron gólt lőni, sőt daczára, hogy kitűnő góllövő játékosaik vannak, — a labdákat sohasem távolról való shootolással, hanem inkább összjátékkal s közvetlen a kapu előtti beadással igyekeztek a kapuba juttatni.

A csapat különben — kivált az első napon — dicséretes fairen játszott, vasárnap ellenben a MTK ellen már játékosai néha testi erejüket is érvényesí­tették.

A magyar csapatok szereplése, footballsportunk nagy fejlődéséről tesz tanúságot. Nem a kedvező gólarany, hanem csapataink elfogulatlan lelkes játéka és kiválóan biztos védekezése volt az, mely meglepte az angolokat s footballsportunk jövője iránt bizalommal töltötte el a magyar sportközönséget. Tény az, hogy a magyar csapatok mindkét napon, kivált a matchek második félidejében igen erős munkát adtak a professzionistáknak, kik akkor már bármily komolyan is vették a mérkőzést, annak eredményét a maguk javára nem tudták kedvezőbbé tenni.

A Sunderlandnak az első napon szerepelt csapata volt az erősebb összeállí­tású. A második napon a csapat valamivel gyengébb volt s játéka is a szombatinál lassúbbnak, fáradtabbnak látszott. A mérkőzésekről tudósí­tásunk a következő:

Sunderland—FTC 3:2. Az angolok a következő csapattal állottak fel a szombati napon: Allan — Foster, Milton — Fait, Thomson, Jarvie — Low, Clark, Brown, Holley, Mordue.

Az esős idő épen nem zavarta meg sem az ezrekre menő közönség összesereglését, sem pedig a mérkőzés lefolyását.

Az angolokat pályára lépésük alkalmával perczekig tapsolja a közönség. Mindjárt kezdés után a Sunderland támad. Higgadt, sőt néha kissé könnyelmű játékot produkálnak az angolok. Szép támadásuk azonban megtörik a FTC kitűnő védekezésén. De jó volt a magyar csapat csatázásora is, melyből Schlosser igazán magas ní­vójú játéka emelkedett ki legjobban. Mellette feltűntek még Korody és Szeitler is, kik ezúttal oly ambiczióval s lelkesedéssel dolgoztak, minővel a tavaszi mérkőzések folyamán még nem is láttuk őket. Az angolok offenziváját néha a magyar csapat támadása szakí­tja meg. A mérkőzés 20-ik perczében jut a Sunderland első góljához. Majd pedig a 25-ik perczben erős lövéssel a második gólt helyezik a magyarok kapujába. E gól után a FTC gyakrabban jut szóhoz s Korody és Schlosser támadásai sokszor adnak dolgot az angol védelemnek.

A második félidőben a FTC kezdi a támadást, az angolok azonban alig néhány percz alatt a harmadik gólt juttatják a magyar kapuba. A mérkőzés utolsó félórájában a zöld—fehérek lelkes támadással nyomulnak fel az angol kapu elé s a 30-ik perczben Korodynak sikerül a magyarok első gólját belőni. Perczekig tartó, tomboló lelkes taps és éljenzés jutalmazza a magyar fiuk eredményes munkáját. Alig kezdték meg a játékot, a labda — ugyancsak Korody révén — immár másodszor repül az angol kapuba. Az eredmény meglepi az eddig nagyon is nyugodtan s fölényesen dolgozó angolokat is. Erélyesen támadnak, de a kitünően játszó FTC védelem elhárí­tja a veszélyt a kapuról.

Biró: Izsó László (BTC) volt.

FTC II—Litographia SC 8:0. Biró: Bamberger György (MAFC).

(Sport-Világ, 1909. május 22.)