Oláh Aladár

Nánási Oláh Aladár (MAC.)

(D.) Talán mindenkivel megtörtént már, mikor gyümölcsöt válogatott, hogy a sok törődött, kopott gyümölcs között talált egy érintetlenül maradt, hamvas, himporos példányt. Körösztül ment pedig egy pár kézen: aki leszedte, aki kosárba rakta, mind megnyomkodta; a társai dörzsölődtek hozzá, összezötyögtette kocsi, vonat és mégis olyan érintetlen mese-friss maradt, mintha a fán találták volna.

Ez a hamvas gyümölcs Oláh Tommy. A teste vas, azokkal a hajlékony izmokkal, amik a férfitest becsét a női fölé emelik, a lelke tiszta. A jelleme férfias. Az esze jól vált. A piros orcája elárulja a benne feszengő egészséget. Hogy ne jusson hát eszünkbe róla a gyümölcs, amit a sors kegyesebben őrzött sok másnál?

Csúnyaság volna eltagadni, hogy ebben a gyümölcsben a fának is van érdeme. De azt hisszük, akik féltő szeretettel tartanak rá igényt; a szülei sem neheztelnek érte, ha hozzátesszük, hogy igen nagy érdeme van mindebben a sportnak is. Oláh Tommyt, meg a kiválogatott társait látjuk annak, aki megtestesí­ti előttünk jövendő férfiainkat. Oláh Tommy az az ember, aki néhányad magával eleven eredménye, vagy — ha úgy tetszik — jutalma annak a rengeteg fáradozásnak, amit mi, sport-veteránok, a magyar faj érdekében tettünk. És itt leomlanak az egyleti választófalak. Gyakran kapjuk magunkat sport-marakodásokon; de itt az ünnepi alkalomkor a hódolat zászlója nemcsak a MAC. előtt leng; az igazság kiadja dicséretét mindegyik sport-alakulásnak. Mert valamennyi szövetség, egylet, kottéria azon van, hogy Oláh Aladárokat neveljen a hazának; s ha körülnézünk, mindegyik egyletben találunk is ilyen minta ifjakat egyre gyarapodó számban. Talán a mi Tommynk sikerültebb példány a többieknél, de az már a fajta érdeme.

Az élettörténete még nagyon rövid. Most végzi a műegyetemet s aztán leszolgálja majd az önkéntesi évet.

A sportműködését még gyerekkorában a Ferencvárosi Torna Clubnál kezdte. Elejétől kezdve a futballnak hódolt; már a régi klubjában fölvitte 108 nyilvános mérkőzésig. Egyszerre léptek át a Magyar Atlétikai Clubba dr. Borbás Gáspárral, az ő szépben, jóban hozzá hasonlatos régi társával. Az uj egyletében folyvást a futballnak él, évek óta az első csapat kapitánya, s hogy az egylet gyönge futballsportja erőre kapott, az jórészt az ő érdeme.

Csak aki belelát a futballisták bizalmas életébe, az tudja, milyen idegpróbáló munka az övék. Az aztán láthatja a sok hiúságot, tapasztalhatja a tömérdek kötelességmulasztást. Az Oláh működése épen ott érdemli a legnagyobb dicséretet, hogy a jó példájával átalakí­tja maga körül az embereket. Amellett gondos kapitány, lelkes prozelitaszerző és hű bajtárs. Most a klubjában századszor játszott, s ebből az alkalomból meleg ünneplések központja lett.

Mi is megragadjuk a MAC. által nyújtott alkalmat, hogy dicsérjük. Nem a századik, hanem a 208-ik játékáért. Nem azért, mert jó játékos, hanem mert a hazai sportnak máris jelentős oszlopa. Nem azért, mert a klubját szereti, hanem mert ez a dúsgazdag gyerek a kaszinók sivár élete helyett a sportban talál gyönyörűséget.

Szóval ő a Hellasz derűs ege alól 2000 évvel később idecseppent antik görög atléta mintázata kivül-belül. Bölcsességre egy kis aggastyán, sport működésére az igazi félelem- és gáncs nélkül való lovag, amit különösen futballistákról vajmi ritkán lehet elmondani.

A szépen megkezdett élethez szerencsét kí­vánunk neki,és az ünneplés örömeiben figyelmeztetjük arra, hogy az ilyen múlt a jövendőre is kötelezettségekkel jár. Nem a klubjával: a magyar sporttal szemben.

(Nemzeti Sport, 1909. május 15.)