1911.XII.24. Viktoria Hamburg – FTC 3:5

A Ferencvárosi Torna Klub Németországban és Angliában.

A mire ezideig csak a labdarúgás nagymesterei, az angolok mertek és tudtak vállalkozni, vállalkozott a magyar futballsport ní­vójának méltó reprezentánsa, a Ferencvárosi Torna Klub. Tizenöt főből álló legénységével külföldi túrára indult ma ez a népszerű és kontinentális hí­rnévvel büszkélkedhető egyesület. Hamburg lesz az első állomás, a hol bemutatkoznak a zöld-fehér szí­nek, majd Bréma, Berlin és befejezésül London lesz tanúja a magyar csapat készültségének és képességeinek. Babérosan vagy vereséggel kerül vissza a Ferencvárosi Torna Klub, ebben a pillanatban mellékes, a dicséret és elismerés kijár neki már pusztán azért az elszántságért, a mellyel ennek a nehéz, küzdelmes és fárasztó munkának a teljesitését magára vállalta, nem tartván egyebét szem előtt a magyar testedző, sport dicsőségénél.

A F. T. K. túrájának főképpen az angolországi része hat a szenzáció erejével. Német földön már többizben jártak a magyar csapatok, de labdarugó sportunknak első angolországi képviseltetése a Ferencvárosi. Torna Klub nevéhez fog fűződni.

A klubnak a külföldi turnéban résztvevő játékosai: Ungár Gyula, Fritz Alajos, Geiser Gyula György, Bródi Sándor, Manglitz Ferenc. Szeitler Károly. Pataki Mihály és Blum Zoltán, valamint a csapat kí­sérője, Malaky Mihály és Uhlyarik Béla ma este 6 óra 50 perckor a nyugati pályaudvarból utaztak el Hamburgba, a hová holnap délután 5 óra 17 perckor érkeznek. Berlinben csatlakozik hozzájuk a csapat többi játékosa: Schlosser, Borbás, Rumbold, Payer és Veinber, a kik a vasárnapi magyar-német mérkőzés óla Münkhenben időznek. A pályaudvarban a spörtközönség egész tábora jelent meg s lelkes éljenzéssel, bocsátota útnak a népszerű játékosokat.

Hamburgban a Central Hotel-ben száll meg a tizenhét főből álló magyar kolónia. Az első mérkőzés dec. 24-én, vasárnap délután lesz a Sport Klub Viktóriával. Hétfőn reggel 9 órakor Brémába utazik a csapat s délután a Bremer Sport Klubbal méri össze erejét, majd este visszatér Hamburgba. Innen december 26-án folytatják útjukat a magyar fiuk Berlinbe. A német fővárosban három napos pihenőt élveznek, majd december 31-én, vasárnap és január elsején, hétfőn állanak ki mérkőzésre. Szilveszter napján a Hertha, újév napján pedig a Preussen lesz az ellenfelük. Berlinből a Preussen-nel tartandó meccs után egyenest Londonba mennek a magyar futballisták s január másodikán már a világ fővárosában pihenik ki a négy mérkőzés fáradalmait. Londonban két világhí­rű professzionátus csapat küzdelmét nézik végig január 6-án, 8-án pedig a Chelsea Klub pályáján revánsot adnak az English Wanderesnek azért a 3:0 arányú vereségért, a melyet a F. T. K.-tól husvét első napján Budapesten szenvedtek. Londonból január 8-án utazik el a F. T. K. s január 11-én délben 1 óra 50 perckor a nyugati pályaudvaron itthon üdvözölhetjük a világotjárt futballistákat.

(Budapesti Hí­rlap, 1911. december 23.)

1911. december 24., –:–, Hamburg, SC Viktoria – FTC 3:5 (2:4)
vezette: Hauenschildt (német)
nézőszám: 3 000
SC Viktoria: Risse — Holthussen, Wiggers — Eickhof, Bodenweber, Weyman — Gehrts, Garn, von Würden, Zilgas, Riemer
FTC: Ungár — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródy, Payer — Weisz F., Pataky, Kóródy, Schlosser, Borbás dr.
Gól: Zilgas (23., 38.), Garn (70.) illetve Schlosser (4., 4x., 4x., 51.), Pataky (10.)

Rosszul mondottuk múltkor, hogy a szezon kihalóban van. Ez igy volt az előtt, de nincs igy ma. A téli pihenő mellett is van élet, mert a sport elhatalmasodása ezt igy kivánja. Tavaly ilyenkor útban volt a magyar XI. Paris—Milánó—Zürich-felé. Akkor a szemek erre az útra irányultak, most pedig a FTC nagy túrája felé.

In puncto Franzstadt, muszáj nagy dicséretet leadni. Éveken át tartott, mig a vezetést megszerezte. Sok rázkódás érte, kint-bent ellenségek ölték és gyöngí­tették; de az a nagyra hivatott egylet vaskézzel kormányozva, túlélt minden apró vagy nagy bajt, s ma, amikor ezt a hatalmas körutat megteszi, — mindenek érzése vele van.

És igy esik, hogy télviz idején; amikor máskülönben pihennek a football népei, — most ezrek várják az egyes ujságházak előtt a hí­reket; lovas rendőrök vágtatnak bele a tömegbe, sport-utcai harc fejlődik és a főváros közönsége egy uj utcai képpel lesz gazdagabb. Olyan ez, mint mikor falun először robog keresztül az autó. A falu népe kicsődül, lélekzetvesztve bámulja a nagy csodát. Aztán lassanként hozzászokik. Beleilleszkedik az uj kép az életébe és megy tovább az utain. Most még nézi az utca népe a nagy csodát, ahogy sok ezernyi sportember várja a hí­reit. Aztán hozzászokik, s később csatlakozik az érdeklődőkhöz. Mindig uj terepeket szentel föl a diadalmas sport.

Ami a Franzstadt vállalkozását illeti, már is meg lehet állapí­tani, hogy az sikeres. Két nagy német városban olyan magas ní­vóval győzött, hogy a jó hí­rnév már meg van alapí­tva. Olyanformán érezzük magunkat, mint az angol nép, mikor rajokat bocsátott ki a kontinensre footballt taní­tani. Ugyanaz az fölény. A csapat nem vergődik az ellenséges földön, hanem diadalokat halmoz rakásra. Abszolút fölénye nem szorul ordí­tozó közönségre, a holt csöndben ví­gan passzol a sok derék magyar gyerek, s mig a németek veritékesen erőlködnek, ők tréfálkozva leszerelik, s egy-kettő: bemesterkedik a gólt az ellenfélnek. Ime, amiért küzdöttünk, kezd a homályból kibontakozni: Magyarország Európa taní­tómestere!

Nagy szavak ezek, de szerencsére nem puffogó üres bombsztok. A velejét megadja az a szótalan csodálkozás, amivel a külföld népei adóznak, s a visszhangját megadja az a vihar, amit a körúton produkál a nép, mikor a magyar dicsőséget nyugtatja.

Bizunk a Franzstadt további szerencséjében is. Okos fejjel rendezett vállalkozás ez, s akik keresztül viszik: jó magyar vér.

A FTC külföldi túrája.

Hamburg, december 24.

Kellemes utazás után, melyet a Világjárás utazási iroda eddig kifogástalanul bonyolí­tott le, melyen még az étkezés ellen sem volt kifogása senkinek, 23-án este megérkeztünk Hamburgba, hol a pályaudvaron Koretz ur, a Victoria elnökének vezetése1 alatt mintegy 15 ember fogadott, közöttük Rabé ur is, aki Koretz úrral együtt a német szövetség válogató-bizottságának tagja és a legutóbbi müncheni válogatott mérkőzésen is mint a DFB képviselője volt jelen. Az urak nagyon csodálkoztak, midőn csak Bródy, Schlosser meg jó magam szálltunk ki a vonatból, a többiek ugyanis a másik pályaudvarról mentek át a Hotel Central-ba, hova az utazási iroda szállásolt el bennünket.

Az első este vacsora utáni sétával, fürdéssel telt el, 11 órakor mindenki ágyban volt s másnap reggel 10 óráig pihentük ki az utazás fáradalmait, a reggeli után, mely fél 12-ig tartott, a szállónkkal szemben levő állatkertet néztük meg, hol a strucz groteszk mozdulatai keltettek zajos derültséget a fiuk közt.

Egy órai séta után végre eltudtuk csalni a fiukat a sok szép látni való mellől azzal az í­gérettel, hogy még egyszer visszajövünk. Az ebéd igen rövid volt, a fiuk csak levest, egy kevés borjusültet angolos főzelékkel ettek és ásványvizet ittak hozzá, a tésztából egyik játékos sem vett már. A szállóban felöltözködve négy Autón mentünk ki a Victoria, Hocheluft-on fekvő pályájára.

A pálya az egyik szépen fejlődő külvárosban fekszik modern bérházakkal körülvéve és igen hasonlí­t a Wiener Sport Club dornbachi pályájához.

A bejárat zászlódiszben volt, melyen csak egy osztrák-magyar kereskedelmi hajózási lobogót tudtam felfedezni.

A tribün mintegy 8—10,000 ember befogadására szolgál, de meglehetősen hézagosan volt közönséggel megtöltve, annál sűrűbben álltak a korlát körül, körülbelül 3—4-es sorokban. Úgyszintén az olcsó hely volt sürün népesí­tve, a nézők száma körülbelül 2500—3000 lehetett, mely udvarias tapssal fogadta játékosainkat, kik a kissé göröngyös gyep-pályán az egy kapura való rugdosásnál nem mutattak valami nagyobbszerü formát. A két csapat a következőkép állt fel:

Risse — Holthussen, Wiggers — Eickhof, Bodenweber, Weyman — Gehrts, Garn, von Würden, Zilgas, Riemer.
Ungár — Rumbold, Manglitz — Payer, Bródy, Weinber — dr. Borbás, Schlosser, Korody, Pataky, Weisz.

A sorsolást mi nyertük meg és széllel hátba kezdve már az első percekben kitűnt fölényünk és a 4-ik percben Schlosser Pataky beadásából helyezett gólt rúg, azután még jobban kidomborodik a magyar fölény, mi két kornerben nyilvánul meg, a 10-ik percben Pataky lövi a második gólt, a tempó azután lanyhul, a magyarok mindig a német kapu előtt vannak, a hátvédek egész a félvonalig jönnek előre, miből a német balösszekötőnek. Zielgas-nak sikerül az első veszélyes labdát Ungár kapujára küldeni mit az cornerre ment, a magyarok még mindig szemmellátható fölényben vannak, de Zilgas, ki a csapat legjobb embere, egy alkalommal még is keresztül töri a széles pályán szokatlanul és Weinberben kissé rezerváltan játszó védelmet, lövését azonban a kapufa menti. A magyarok sorozatos támadásai vagy hosszú gyenge lövésekben végződnek, miket a német kapus, ki igen jó klasszist képvisel, szépen ment. A 23-ik percben esik az első német gól, mint a center és a balösszekötő szép összmunkájának az eredménye, mit a közönség csak udvarias tapssal honorált. A magyarok továbbra is fölénynyel játszanak, de a szokatlan füpálya lövéseiket nagyban befolyásolja és Schlosser két már-már tód sicher labdát közvetlen közelből a kapu mellé vág, a 38-ik percben ismét Zilgas lövi a második német gólt, melylyel kiegyenlí­ti az eddigi eredményt, a magyarok most ismét erős tempóhoz látva, két perc alatt Schlosser révén két gólt érnek el. A félidő vége előtt, mely 4:2-re végződött, Ungár ellen szabadrúgást í­tél a 16-os vonalról, mivel a labdát három lépésnél tovább vitte, a rúgás azonban kapu mellé ment.

Újrakezdés után a 6-ik percben Schlosser 5-re szaporí­tja góljaink számát, mig a 25-ik percben a Victoria jobböszekötője lövi a 3-ik német gólt. Ezen félidőt is erős fölényünk jellemzi, a németek csak szélsőik révén jönnek a magyar kapu közelébe. A 30-ik percben Ungár ismét ugrálva tartja a labdát, a biró 5 lépésről szabadrúgást í­tél, melytől Rumbold szabadí­tja meg a magyar kaput. Ezután számos magas és mellé kerülő lövés fejezi be a magyarok akcióit, de a németek nem bí­rnak komolyan támadni s igy az eredmény 5:2 az FTC javára.

Biró: Hanenschildt, a Hamburger Fussball Club 1888 tagja volt, ki közmegelégedésre látta el tisztjét, ámbár az offside álások megí­télésében kissé bizonytalan volt, pártatlanságáért azonban szí­vesen megbocsájtottuk ezen gyengéjét.

A Viktória játéka és egyáltalán az északnémetek játékát a lassúság jellemzi, majdnem állva játszanak, mindazonáltal csatáraik gyorsak, a fedezetek szí­vósak és mozgékonyak, a hátvédek jó futók, labdatechnikájuk kezdetleges, bár minden jobb klubnak angol trénere van. A Victoria trénere Cole, a Tottenham Hotspur volt másodtrénere és a Southampton trénere, ki az angol profi csapatok kombinációit igyekszik a játékosokkal megismertetni, de leginkább a masszőr és cipő rendbentartó munkákat végzi.

(Nemzeti Sport, 1911. december 31.)

A Ferencvárosi Torna Club németországi sikerei jelentőséget adnak a szezon végének. Másodszor történt a magyar footballsport 15 éves fennállása alatt, hogy magyar footballisták nagyobb külföldi túrára meghí­vást kaptak, ezúttal olyan országokba, amelyeknek sportja ma elismerten fejlettebb, mint a mienk Anglia és Németország, a modern kultura s ezzel együtt a testi kultúra két erős támasza s ha e két ország sportoló ifjúságával mérhetjük össze sikeresen az erőnket, még pedig a saját hazájukban, úgy van mivel dicsekednünk.

Anglia sok évtizedes, dicsőséggel teli sportmultja, Németországnak óriási sportoló tömege áll minden magyar sportemberrel szemben, ha velük megmérkőzni kí­vánunk. Már pedig a mi alig 10 éves és főként Budapestre szorí­tkozó sportéletünk hátrányban van mind a két országgal szemben, mert a sportban ugrásokat tenni nagyon nehéz; sok idő és nagy tömeg szükséges hozzá, ami nálunk egyaránt hiányzik.

A Ferencvárosi Torna Club dicsősége tehát a magyar sport dicsősége is s ha sikerül utjának legalább németországi részét vereség nélkül befejezni, úgy a cél el van érve, a magyar footballsport jó nevét legalább német földön jó időre megalapozta.

A túra könnyebb részét a FTC már lejátszotta. Két német tengerparti csapat: a hamburgi „Viktoria“ és a „Bremen“ volt az ellenfele, akik közül az első már sok jó eredménnyel dicsekedhetik. Többszörös kerületi bajnokcsapat, éppúgy, mint a Bremen, mely az idén is megnyerte Bréma bajnokságát. Tehát szükebb hazájukban igen becsült ellenfelek. A FTC rutinjával, tempójával szemben azonban gyengének bizonyultak s mindkét mérkőzésén a FTC irányí­totta a játékot. A match sorsa egyik nap sem volt kétes s csupán az első napon kapott gólok mutatták, hogy a FTC mostani védelme nem oly biztos a dolgában, mint Fritz kapussága alatt. A csatársor tudása általában felülmúlta a németekét, ami természetes is, hiszen a FTC csatársor majd minden embere válogatott volt.

A FTC erőpróbája a berlini Hertha—Preussen mérkőzés lesz, mert mindkét csapat volt már Berlin bajnokcsapata s jelenleg is a bajnokság élén állanak.

A túra részleteit különben a napilapok oly részletesen közölték, hogy azt újból részletezni fölösleges volna, e helyen még csak a kitűnő szervezést emeljük ki, mely a csapatnak most már a második angliai mérkőzését hozta létre.

*

FTC túrázó csapata. A FTC a következő csapattal vesz részt a túrán: Fritz, Ungár — Rumbold, Manglitz, Geiser — Weinber, Bródy, Payer, Blumm — Seitler, Weisz, Koródy, Schlosser, Borbás, Pataky. A vezető: Malaky Mihály. A csapat Hamburgból Brémába, majd Brémából ismét Hamburgba ment, ahol a Victoria bankettet adott a tiszteletére. Szerdán érkezett a csapat Berlinbe, ahol pénteken trení­rozott is. Vasárnap és hétfőn játszik Berlinben, majd hétfőn este vonatra ül a csapat s Londonba megy, ahol január 5 én játszik a Bishop Aucland, január 8-án az English Wanderers ellen. A csapat esetleg meg fogja nézni a január 11-ki Anglia—Wales-matchet, mely esetben csak január hó 13—14-én érkezik haza.

(Sport-Világ, 1911. december 30.)