1964.XI.4. VVK, Ferencváros – Wiener SC 2:1

VVK 1965: a kupagyőzelem 14 pillanata – út a döntőig

A Bécsben elszenvedett 1:0-ás vereség után bizakodó volt a hangulat. A szurkolók úgy érezték, hogy első mérkőzésről az olimpia miatt lemaradó Novákkal és Vargával kiegészült Fradinak sikerül kiharcolnia a továbbjutást. Ez ellen egyedül a fáradtságot lehetett felhozni, valamint egy kételyt, hogy a bajnoki cí­mmel, az olimpiai elsőséggel és az EB bronzéremmel vajon nem lakott-e jól a magyar labdarúgás. Mészáros Józsefnek mindkét tényezőt figyelembe kellett venni a felkészí­tés során, ráadásul november 1-én még Győrben kupamérkőzés is várt a csapatra úgy, hogy előtte szerdán Bécsben játszottunk. Talán ezért döntött úgy a mester, hogy a válogatott játékosainkból (Novák, Albert, Fenyvesi, Rákosi Varga) egyedül Varga Zoli lépett pályára, a többieket pihentette. Talán ennek is tudható be, hogy végül a győri zöld-fehérek nyertek 2:0-ra, hosszabbí­tás után úgy, hogy sötétedés miatt a 116. percben le kellett fújni a mérkőzést. Lehetőségünk lett volna óvást benyújtani, de a csapat úgy tartotta sportszerűnek, ha a pályán elért eredményt hagyják jóvá. A fair-play szellemén túl a döntésben minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy számunkra a már megszerzett bajnoki cí­m mellett a VVK továbbjutás volt az elsődleges szempont.

Ahhoz viszont két góllal győzni kellett volna a bécsi Wiener SC ellen. Az akkori szabályok még nem ismerték az idegenben szerzett gólok „előnyét”, í­gy még az is előfordulhatott, hogy egygólos Fradi győzelem esetén harmadik találkozóra lesz szükség, amit már egyetlen fáradt láb sem akart. A közönség is megérezte, hogy bele kell hajszolni a csapatot a több gólos győzelembe, 30 ezren ki is látogattak a Népstadionba és hatalmas biztatás közepette küldte harcba Albertékat. Azt már az első mérkőzés után tudtuk, az osztrák csapat nagyon szervezett és kulturált játékot játszik, remek a védelme és náluk is kiváló kapus őrzi a hálót. Bécsben Géczinek kellett bravúrokat bemutatnia, Budapesten meg Szanwald tartotta a továbbjutás esélyét az osztrákokban.

Volt is dolga bőségesen. Az első perctől kezdve óriási iramot diktáltuk, az osztrák csapat alig-alig tudott kiszabadulni a saját tizenhatosáról. Albert-Rákosi-Varga, majd újra Albert és újra Varga – még harminc perc sem telt el, de már számtalan gólszerzési lehetőséget puskáztunk el. A foci meg olyan sport, ahol a kimaradt helyzetek könnyen megbosszulják magukat. A 33. percben egy gyors vendégakció után, hátvédjeink rossz helyezkedését kihasználva az osztrákok megszerezték a vezetést. Valódi hidegzuhany! Vagy inkább forró ví­z? De mielőtt a szurkolók eldöntötték volna a ví­z hőmérsékletét, egy perccel a bekapott gól után Fenyvesi száguldott el a bal oldalon, beí­velésére Albert és Varga is felugrott, de egy osztrák hátvéd megelőzte őket…kézzel. Jogos büntető, amit az osztrákok góljánál hibázó Novák kí­méletlenül bevarrt Szanwald hálójába.

Varga győztes gólja…

A gól még jobban tűzbe hozta a zöld-fehéreket, a szünet után annyira beszorult az osztrák csapat, hogy csak idő kérdése volt a vezető gól megszerzése. Amire a 66. percig kellett várni, de addig Kökény, Dalnoki, Albert és a kiváló formában játszó Varga szerezhetett volna gólt. Végül Varga Zoli sokadik próbálkozása vezetett eredményre. Rákosi beadást egy leheletfinom mozdulattal úgy vette át, hogy közben két osztrák védőt is lerázott magáról, majd félmagasan, minden „dühét” beleadva bombázott a kapuba. A gól után az osztrákok keményebbre vették a játékot, Rákosit vállficammal kórházba is kellett szállí­tani. A hajrában Fenyvesi lőtt egy lesgólt (amit egyedül a partjelző látott lesnek), majd a 76. percben egy pillanatra megállt az élet a Népstadionban, amikor az osztrák csatár 3 méterről a kapufát találta el.

2:1 maradt a vége, ami harmadik mérkőzést jelentett. Az akkori szabályok szerint, egyből a mérkőzés után, sorsolással döntötték el, hogy ki legyen a pályaválasztó. A szerencse forgandó, de majd a későbbiekben is látni fogjuk, ez sem mindig örök igazság, főleg akkor nem, ha a szerencse fia zöld-fehér mezt viselt. A sorsolás nekünk kedvezett, bár az osztrákok egyből ajánlatot tettek, hogy a harmadik mérkőzést semleges pályán (München) rendezzék meg. Ebbe a Fradi is belement, de vajon mit fog erre lépni az európai kupabizottság? Engedélyezi a semleges pályát vagy elfogadja saját szabályzatát és Budapestnek adja meg a pályaválasztói jogot?

Az 1964/65-s VVK küzdelem 2. fordulójának harmadik mérkőzésén erre is fényre derül. És persze arra is, hogy ki lép tovább a harmadik fordulóba.

1964.11.04., Népstadion: Ferencváros – Wiener SC: 2-1, VVK 2. forduló visszavágó

Népsport, 1964. november 5.