1967.X.15. Ferencváros – MTK 5:0

Már csak egy pont hiányzik a Ferencváros bajnoki címéhez

Amikor belefeledkezünk a Fradi dicső múltjába és megpróbálunk onnan újabb és újabb erőt merí­teni a jelen állapotainak az elviseléséhez, a hatvanas évek mindig „előjogot” élvez.

Számtalan dicsőséges korszaka volt a Ferencvárosnak és a két háború közötti időszak is számtalan sikert és legendás játékost adott, de a ma élő nemzedék számára a hatvanas évek „közelsége” miatt sokkal elevenebben élnek a tudatban és az emlékekben.

Még akkor is, ha akkor gyerekek voltunk, vagy meg sem születtünk, de apáink, és nagyapánk révén olyan történeteket hallhattunk melyek megalapozták a Fradizmusunkat. A hatvanas éveket számomra is elsősorban apám és nagyapám visszaemlékezései jelentik, bár az első Fradi meccsem 1968 kora nyarához kapcsolódik (10 éves születésnapomra kaptam ajándékba nagyapámtól), ahol a Vasast vertük 1:0-ra. A mérkőzésre csak részben emlékszem, de a vonatozás, a villamosozás, a Népstadion számomra gigantikus tartópillérei örökre belém ivódtak, ahogy Albert Flóri bácsi és Varga Zoli bácsi (nagypapám mellett csak í­gy nevezhettem őket) varázslatos cselei hozzájárultak ahhoz, hogy örökre elkötelezzem magam a Ferencváros mellett.

Akiknek megadatott, hogy 1967-ben járhassanak Fradi mérkőzésekre, és elkezdenének mesélni arról az évről, minden bizonnyal az egyik ámulatból esnék a másikba. Sikeres menetelés a VVK-ban, magyar kupadöntő (ezt sajnos elvesztettük), és diadalmenet a bajnokságban. Mire október közepén elérkeztünk az örökrangadóhoz, már csak az volt a kérdés, hogy hány pont előnnyel, és milyen gólkülönbséggel nyerjük meg a bajnokságot. A 25. forduló előbb tí­z pont előnyünk volt az Újpesti Dózsával szemben, és mindösszesen három döntetlent játszottunk, a többit megnyerve, biztos bajnokesélyesként léptünk pályára az MTK ellen.

A Népstadionba kilátogató 35 ezer néző is biztos volt a győzelemben, a kérdés csupán a gólkülönbség volt. A vége egy sima ötös lett, főleg a nagyszerű második félidős teljesí­tmény miatt, amikor is a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona csatársor állandó rettegésben tartotta a MTK védelmét és Rákosi Gyuszi vezetésével (9-es osztályzatot kapott!) gólparádét rendezett.

Muzeális bajnoki beharangozó sorozatunk kettős céllal jött létre. Egyrészt szeretnénk felvezetni a bajnoki mérkőzést, és szeretnénk, ha a szurkolók a múlt dicsőséges győzelmein keresztül hangolnának az összecsapásra. Másrészt, bár szervesen összefügg az előző megállapí­tással, honlapunk a kezdetektől fogva dolgozik a Ferencváros múltjának minél jobb megismeréséért. Mert biztosak vagyunk abban, hogy a Fradizmusunk nem csak abból áll, hogy hétvégén zöld-fehérbe öltözünk és kimegyünk a Szentély, hanem abból is, hogy folyamatosan ápoljuk a hagyományainkat, mellyel örök emléket állí­tunk azoknak, akik nem csak a Ferencváros történelmének részesei, de saját magunk Fradizmusának is a megalapozói voltak.

1967. október 15.-én egy olyan Ferencváros verte meg 5:0-ra az MTK együttesét, melyre örökké büszkék lehetünk. Az újság olvasása közben gondoljunk arra is, hogy egy olyan időben érték el a sikereket, mikor a mindennapok szabadsága korlátozva volt. Egy olyan időben halmozták a győzelmeket, amikor a hétköznapjainkat mások irányí­tották, amikor még az álmainkat is megfigyelték. Egy valamit azért nem tudtak elérni, pedig volt olyan idő, amikor megpróbálták. A Ferencvárost nem lehetett eltüntetni.

Mert az örök.

– lalolib –