1970.IX.20. Ferencváros – Videoton 2:0

Biztosan nyert a Ferencváros

Első ránézésre könnyű dolga van egy jegyzetí­rónak, ha egy olyan mérkőzésről kell beszámolnia, ahol a Ferencváros kispadján Dalnoki Jenő ült.

A Ferencváros egyik legnagyobb legendája, aki játékosként 1950-ben mutatkozott be a Fradiban, és összesen 437 mérkőzésen lépett pályára, majd edzőként 398 alkalommal ült a zöld-fehérek kispadján. Játékosként a „puha vagy Jenő”, edzőként a pipa, a következetesség, a szakmai tudás és a fiatalí­tás jellemezte és emelte a halhatatlanok táborába.

Ha már úgy kezdtem, hogy „első ránézésre” akkor már a kedves olvasó is gondolhatja, hogy az 1970. szeptember 20.-ai, Videoton ellen mérkőzés nem csak a győzelemről (2:0), és nem is csak arról, hogy Dalnoki Jenő egy újabb győzelmet gyűjtött be, hanem számos érdekesség és különlegesség is jellemzi az 1970-es esztendőt.

Kezdjük azzal, hogy 1970-ben érkezett el az idő arra, hogy a kommunista országok rájöjjenek, hogy az általuk a hatvanas évek elején kitalált bajnoki lebonyolí­tási rendszer megbukott, és nem tudják a „rothadó kapitalistákra” kényszerí­teni a saját elképzelésüket. Ezért 1970 tavaszán egy fél bajnokságot rendeztek. Két csoportra osztották a mezőnyt, majd a végén helyosztókkal döntötték el a végleges sorrendet. Bár megnyertük a B csoportot, de a döntőben, az örök riválissal, az Dózsával szemben alulmaradtunk, í­gy a második helyen végeztünk, Kalocsay Géza edzősége alatt.

Ilyen előzmények után indult az 1970/71-es bajnokság őszi szezonja, nem úgy, ahogy vártuk. Bár az első két mérkőzést nyerte a csapat, de utána két vereséggel folytattuk, amit edzőváltás követett. Jött Dalnoki Jenő, három mérkőzés erejéig. Harmincnyolc évesen kapta az első lehetőséget, igaz beugróként, de már fiatalon „megí­zlelhette” a Fradi kispad varázsát.

Dalnoki Jenő

Jenő bá’ első edzői korszakának utolsó mérkőzése volt 1970. szeptember 20-án, a Videoton ellen. A Fradi körül kialakult bizonytalan helyzetet mutatja az is, hogy mindösszesen 6 ezer néző váltott jegyet a Népstadionba, ami az akkori nyolcvanezres befogadóképesség mellett, szinte üres háznak számí­tott. Érdekesség még, hogy a kispadon helyet foglaló Dalnoki Jenő több olyan játékost „dirigálhatott” akikkel a hatvanas években még együtt játszott, ráadásul ők is legendás játékosai voltak a Ferencvárosnak: Géczi, Páncsics, Szőke, Horváth, Albert. Talán ezért is gondolták úgy a Fradi akkori vezetői, hogy a fiatal tréner helyett egy tapasztalt mestert keresnek, aki végül is Csanádi Ferenc lett.

Dalnoki Jenőnek ettől függetlenül nem kellett sokáig várnia, hiszen három év múlva, 1973. október 20-án újra elfoglalhatta helyét a Fradi kispadján. 1970-ben a Videoton volt az utolsó mérkőzése, 1973-ban meg a Videoton volt az első mérkőzése! Ráadásul mindkét mérkőzésen győztünk. Második edzői korszaka 5 évig tartott. Közte volt a már legendásnak számí­tó 1975/76-os „csikócsapatos” bajnoki cí­m, valamint az 1974/75-ös KEK döntő.

Már az elején tudtam, hogy ha Dalnoki Jenő nevét meglátom, akkor magáról a mérkőzésről már túl sokat nem fogok í­rni. Ehhez Jenő bá’ személyén túl az is közrejátszott, hogy akkor 12 éves voltam és bár nagypapám néha elvitt egy-egy Fradi meccsre, de emlékeim nem nagyon maradtak meg azokból az évekből. Mivel a muzeális sportújság sem kényeztetett el, í­gy csak a rövid tudósí­tásra támaszkodhatok. A lényeg, hogy nyertünk 2:0-ra, Branikovits és Mucha góljaival, az akkor nagyon is középcsapatnak számí­tó Videoton ellenében.

Dalnoki Jenő 1970-ben foglalta el először a Fradi kispadját, melyen a mai napig ő ült a legtöbbször. Háromszázkilencvennyolcszor!

– lalolib –

NÉPSPORT 1970. szeptember 21.