1972.III.22. UEFA, Zeljeznicar – Ferencváros 1:2
Az első mérkőzésről szóló beszámolómat azzal kezdtem, hogy még nem fordult velem elő, hogy egy vesztes mérkőzésről kelljen írnom. Az 1972-es UEFA sorozat negyedik fordulójában hazai pályán kaptunk ki a jugoszláv csapattól, és a mérkőzésről beszámoló sportújság is azt írta, a Fradinak nagyon kevés reménye maradt a továbbjutásra. Csanádi Ferenc csapata szerencsére ezt teljesen másként gondolta.
Annak ellenére, hogy a Fradi minden tekintetben erősebb csapat volt, de azt mindenki tudta, hogy vesztes állásból, egy jugoszláv, vagyis inkább boszniai csapat ellen, idegenben nem egy leányálom továbbjutni. Félelmetes hangulat, ahol nem csak a vendégcsapat érzi „rosszul” magát, de általában a bírókra is hatást gyakorol. Az UEFA egy olasz bíróra, Gonellára bízta a dirigensi posztot, aki bár otthon hozzászokhatott a vehemenciához, ezen a mérkőzésen nem nagyon tudta kezelni a hazaiak indulatos játékát, ráadásul a hosszabbításban egy teljesen szabályos gólunkat nem is adott meg. De ne fussunk annyira előre, bevezetésképpen néhány szót a hazai csapatról.
A Zeljeznicar Bosznia-Hercegovina egyik legsikeresebb és legprominensebb csapata. Háromszoros bosnyák bajnok, egyszeres jugoszláv bajnok. Legnagyobb nemzetközi sikerét az UEFA-kupa 1984-1985-ös kiírásában érte el, ahol az elődöntőig jutott. Ott éppen a Videoton búcsúztatta őket (a Vidi ebben az évben játszott döntőt, ahol a Real Madridtól kapott ki). 1972-ben nyerték meg a jugoszláv bajnokságot és úgy készültek a Fradi elleni visszavágóra, hogy az idegenbeli győzelem után, nem okozhat gondolt a továbblépés.
Rosszul gondolták. A Szarajevói stadiont nem ismerem, így nem is tudom, hogy a 25 ezer néző vajon teltházat jelentett-e, de ismerve az akkori szocialista országok megamán szokásait, valószínűleg csak félházas stadion várta a csapatokat 1972. március 22.-én. A jugoszláv-boszniai csapat kockázatmentes taktikára épített és a biztonságot, az előny tartását tartotta szem előtt. Csanádi Ferenc dirigálta Fradinak meg egyetlen lehetősége maradt, győznie kellett, ráadásul két góllal a továbbjutáshoz, vagy 2:1-re, és akkor a büntetőkre bízzák a végső döntést. Természetesen fejetlenül sem szabadott nekirontani a Zeljeznicarnak, hiszen egy kapott gól esetleg végleg szertefoszlatta volna a reményeinket.
Amitől tartottunk, az be is következett. A 28. percben vezetést szereztek a hazaiak és egy percig azt hihettük, hogy eldőlt a továbbjutás. Csak egy percig, mert talán amíg a jugoszláv játékosok örültek a góljuk miatt, egy gyors ellenakció után Kű Lajos egyenlített! Ezzel a góllal nemcsak egyenlítettünk, hanem idegessé is tettük a jugoszlávokat, hiszen már csak egy gól kellett ahhoz, hogy kiegyenlítsük a hátrányunkat.
A második gólunk a 60. percben érkezett egy Branikovits bombafejessel és innen el is szabadultak a „déli” indulatok. Egyre több szabálytalanság és indulat jellemezte a Zeljeznicar játékát, és ha a 89. percben Albert nem ügyetlenkedi el a ziccert, a rendes játékidőben harcoljuk ki a továbbjutást. A helyzet kimaradt és következett a hosszabbítás, ahol már az olasz bíró vált a főszereplővé, hiszen a 100. percben egy szabályos gólunkat érvénytelenített les címén, így a hosszabbításban sem dőlt el továbbjutás.
Jött a „halálos játék”, a büntetőpárbaj. Az idegek harca, az összpontosítás győzelme. Abban szinte mindenki egyetért, hogy igazságtalan, de ennél jobbat még nem találtak ki azóta, hogy megszűnt a harmadik mérkőzés lehetősége. Mivel csapatunk mind az öt büntetőt értékesítette, így szerencséről nem beszélhetünk (főleg a meg nem adott gólunk miatt sem), a jugoszlávok meg egyet kihagytak, így 5:4-re a Fradi nyerte a párbajt és továbbjutott!
Ha nehezen is, de behúztuk az UEFA kupa negyedik fordulóját és bejutottuk a negyeddöntőbe, ahol a Wolverhampton várt a Ferencvárosra. Erről az összecsapásról áprilisban, a muzeális lapszemlénk következő részében emlékezünk meg.
1971.09.15., Isztambul: Fenerbahce – Ferencváros 1-1 UEFA 1. mérkőzés1971.09.29., Népstadion: Ferencváros – Fenerbahce 3-1 UEFA visszavágó 1971.10.20., Népstadion: Ferencváros – Panionosz 6-0 UEFA 2. forduló 1. mérkőzés 1971.11.24., Braunschweig: Eintracht Braunschweig – FTC 1-1 UEFA 3. forduló 1. mérkőzés 1971.12.08., Népstadion: Ferencváros – Eintracht Braunschweig UEFA 5-2 visszavágó 1972.03.09., Népstadion: Ferencváros – Zeljeznicar: 1-2 UEFA 4. forduló 1. mérkőzés
Az életem legszebb tizenegyesét rúgta Novák.Az első rúgó volt, és lelkileg lenullázta a kapust:Futtában szokás szerint csinált egy lővőcselt, a kapus evetődött az egyik sarokba, a Dezső meg begurította a labdát a másikba, úgy hogy el sem ment a hálóig!!!A Panenka tizenegyese sehol nincs a Dezsőéhez! Sajnos a következő fordulóban a Szőke Pista kettőt is kihagyott, így hiába írátk az angol lapok milyen szép játékot mutatott be a Fradi, a Flórinak nem maradt más mint azt mondani: Szép játékkal tele van a padlás.Örülök ,hogy láthattam, és megélhettem ezeket a csodálatos focimeccseket, mert ilyenek már sajnos nem lesznek többé!Tündérszép FRADIKA !!!!!!!
Igazad van, Sztyopka, de olvasd vissza – akár itt!- az akkori sajtót: már mindenki köpködte a Fradit is, az egész magyar focit is … végül is, „kudarcos” volt az a ’72-es év: EB-n 4. hely, olimpián vereség a döntőben … a Fradi megállt a 4 között, a Dózsa a 8 között … erre mondanánk ma, hogy csak egy fele ilyen évet megérhetnénk még …
Egyébként lehet megint gyúrni a „Zseljo” ellen … nyugi, nem a Bukalék, Katalinszkiék játszanak … igaz, nálunk sem a Brani és a Flóri …
Óriási meccs volt, nagyot küzdöttek a fiúk. ne felejtsük el, hogy a szűk világelitbe tartozó Nagy-Jugoszlávia bajnokcsapatát vertük ki, idegenben!
Az egész sorozatban ekkor játszottak a legjobban. Igazi CSAPAT volt a társaság. Aztán a következő fordulóban valami megpattant…