1975.III.5. KEK, FF Malmö – Ferencváros 1:3

Örök igazság, hogy vannak pillanatok, melyeket soha nem lehet elfelejteni. Vannak gólok, melyek bajnokságot, kupát döntöttek el, ezért nem csak a személyes emlékeinkben maradnak meg, hanem a „történelemkönyvek’ lapjain is fennmaradnak az örökkévalóságnak. De vannak olyan pillanatok és olyan gólok, melyek igazából másnak nem jelentenek sokat, de nekünk olyan, mint az első csók, melynek bársonyos varázsa örökké elkí­séri az életünket.

Elnézést, ha a mai muzeális lapszemlénk bevezetője egy kicsit romantikusra sikeredett, de mikor szerkesztőtársam „kezembe adta” az 1975. március 05.-i FF Malmö elleni KEK mérkőzésről szóló Népsport számát és megpillantottam az első gólunkról szóló beszámolót, egyből úgy láttam minden mozdulatot, mintha előttem pergett volna le. Ahogy az akkor még csak húsz éves Nyilasi Tibor kilépett a védők közül és soha, senki mással nem téveszthető testmozdulatával a vetődő kapus mellett a kapuba helyezte a labdát, örökre „eldőlt a sorsom”.

Akkor léptem be a képzeletbeli Nyí­l-fanok táborába, attól kezdve jelent egyet személyisége a Ferencvárossal. Bármi is történt vele, bárhová is vetődött, bármilyen nyilatkozatot is adott a pályafutása során. Az a könnyed és légies mozdulat, melynek első rezdüléseit éppen a Malmö ellen tapaszthattuk meg, olyan hatással volt rám, mint annak idején az első csók.

1975 tavasza. A bajnoki szezon nem indult valami fényesen, de ez igazából nem is számí­tott olyan nagy meglepetésnek. A hetvenes évek eleje az Újpesti Dózsa sikerszériáját hozta, és bár mindig ott „lihegtünk” a lilák nyakában, igazából nem nagyon tudtuk megszorí­tani őket. Ezért is volt olyan fontos számunkra a KEK-ben való szereplés. Bizakodtunk és nem alaptalanul. A Liverpool kiverése (1:1 és 0:0, az idegenben lőtt gólok döntöttek javunkra) meghozta az „étvágyat” és bár a svéd csapatot a szakemberek nagyon erősnek tartották, de az angol sztárcsapathoz képest mégis csak könnyebbnek í­gérkezett.

Az átalakuló félben lévő Fradi, ahol Dalnoki Jenő nagyszerűen ötvözte az idősebbek játékosokat a „fiatal titánokkal” (Rab, Ebedli, Nyilasi), a mérkőzést egy kicsit megilletődötten kezdte, de a kezdeti svéd rohamokat szerencsésen kivédekeztük. Aztán elérkeztünk a 12. perchez, amikor egy gyors Mucha-Máté akció után a középcsatár kiugratta Nyilasi Tibort, aki a húszévesek lazaságával a vetődő Möller kapus alatt lőtte a hálóba a labdát.

A váratlan Fradi gól meg is határozta a mérkőzés menetét, a svédek fejvesztve támadtak, mi meg gyors akciókból a második félidő közepére már el is döntöttük a mérkőzést, sőt még a továbbjutást is. A mérkőzés lefújásának a pillanatában még betaláltak a svédek, de a 3:1-es győzelem nagyszerű fegyverténynek számí­tott. Bár az akkori sportújság a sok svéd helyzet miatt óvatosságra intett, de ez inkább a kötelező udvariasság számlájára volt í­rható.

Ahogy a bevezetőmben í­rtam, vannak pillanatok melyeket soha nem felejtünk el. Rudas Ferenc, a Fradi legendás jobbhátvédje mondta egyszer, hogy vannak gólok, melyek örökre meghatározzák egy játékos pályafutását.

Nyilasi Tibor gólja a Malmö ellen ilyen volt.

FF Malmö – Ferencváros: 1-3, KEK 3. forduló 1. mérkőzés