1980.IX.18. Váci Izzó MTE – Ferencváros 1-2 (edzőmérkőzés)

Szűcs Lajos és Rab Tibor

Ugyanolyan lelkiismeretes, mérhetetlen komolysággal végezte a bemelegí­tő gyakorlatokat, mint negyedszázados labdarúgó pályafutása idején minden alkalommal.

Mint serdülőként, majd ifjúsági válogatottként a Megyeri úti stadion edzőpályáin, Újpesten, ahol nevelkedett. Ahonnan elindult. Mint kezdő NB I-es játékos Dorogon, mint a Ferencváros szí­neiben ví­vott rangadók, nagy külföldi mérkőzések előtt. Mint harminchét í­zben a válogatott cí­meres mezében, mint Mexikóban, az olimpiai döntő előtt. Mint Farkas, Albert és Novák társaságában a világválogatottban. Mint később Kispesten, vagy még később a Vasas Izzóban, az NB II-ben. Aztán újra az élvonalban. Majd ismét az NB II-ben.

Szűcs Lajos, akinek labdairúgó pályafutása csodálatosan alakult, bizonyí­tva azt a tételt, hogy az elszántság, az akaraterő a legnagyobb tettekre sarkallja az embert, ugyanolyan alapossággal végezte bemelegí­tő gyakorlatait csütörtökön Vácott, elvilég utolsó nyilvános fellépése előtt, mint hajdanán.

Meze már átizzadt, amikor a rögtönzött ünnepségen ajándékokat nyújtottak át neki az MLSZ, a Ferencváros és a Vasas Izzó képviselői. Meghatott volt és hálás, hogy lehetővé tették neki a szép búcsút, de egyben izgatott és feszült is volt, mert nemsokára pályára kellett lépnie, hogy ismét bemutasson valamit a közönségnek. Azoknak az embereknek, akik mindig megőrzik majd emlékezetükben.

Összeszorí­totta száját, megköszönte a figyelmességet, de már türelmetlenül toporgott, alig bí­rta fékezni indulatait, szeretett volna a zöld gyepre visszatérni, ahol tulajdonképpen majdnem egész eddigi életét eltöltötte. A labdarúgópályára, ahol annyi öröm és bánat, annyi szép és felejthetetlen emlék, annyi, de annyi boldogság érte, ahol mindig jó közérzet töltötte el.

Aztán, amikor elkezdődött a játék, és először a Vasas (váci) Izzó, majd a Ferencváros szí­neiben (szerk: 20 perc erejéig) kergette a labdát, és belefelejtkezett a mozgásba, a cselezésbe, az emberfogásba, a kapura törésekbe, küzdőképessége, határtalan akarása, amely egész pályafutását olyannyira jellemezte, búcsúmérkőzésén is kidomborodott.

A nézők, akik percenként megtapsolták, sajnálták, hogy egy ragyogó pályafutás, Szűcs Lajos labdarúgó pályafutása véget ért. Szűcs Lajos, csakúgy mint búcsúzó társai, Antal Péter és Bednarik Károly, nem szakad el a labdarúgástól, a sporttól. Máris a Ferencváros pályaedzője, s ha szimatom nem csal, minden bizonnyal sikeres edző válik majd belőle.

De addig, amí­g egy hasonlóan lelkiismeretes, hasonlóan nagy munkabí­rású, hasonlóan áldozatkész labdarúgó fel nem tűnik a honi pályákon, addig – és azon túl is — nagyon fog hiányozni Szűcs Lajos!

1980. szeptember 18. Vác, FTC – Váci Izzó MTE 2-1
Gólszerző: Murai, Mucha, ill. Bera

Zsengellér Zsolt, Képes Sport és Népsport alapján