Tizenkét éves volt, amikor „külső sugallatra” végleg elhatározta, hogy labdarúgó lesz. A nagyszünetben dribliztek az iskola udvarán, s a kerí­tésen kí­vül egy középkorú férfi figyelte a gyerekek játékát. Egyszer csak odakiáltott Lajosnak:

„Öcsi! Te, te hát. Gyere csak ide! Jó mozgású gyerek vagy, tudod-e? Menj el egyesületbe focizni, ha szorgalmas leszel, sokra viheted.”

A 12 éves fiú kicsit csodálkozva nézett a távozó után: lehet, hogy ez a bácsi komolyan beszélt? A csengetés ébresztette fel álmodozásából.

Pár nap múlva már kinn volt az Ú. Dózsa pályáján, jelentkezett próbajátékra. Két hét elmúltával megkapta a választ: felvették a szakosztály tagjai közé.

—    Szűcs nemcsak tehetséges, hanem lelkiismeretes is. Kiváló já­tékos lehet belőle — mondta róla 1962-ben Kapocsi Sándor, az UEFA-keret edzője.

Az Újpest azonban megvált az í­géretes játékostól, í­gy Szűcs Lajos egy év kényszerű kihagyás után Dorogra került, ahol két szép évet töltött el. 1966-ban húzott először zöld-fehér mezt, pont a Megyeri úton a kelet-német drezdai Dynamo elleni felkészülési találkozón. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →