1991.X.23. KEK, Werder Bremen – Ferencváros 3-2

A Ferencváros a második félidőben felnőtt a feladathoz, s olyan eredményt ért el, amellyel valószí­nűleg mindenki boldogan kiegyezett volna az összecsapás kezdete előtt.

Albert Flórián: – Az elmúlt években nem egy nyugatnémet, illetve keletnémet csapattal találkoztunk, s váltakozó sikerrel szerepeltünk. Szerintem sokkal nehezebb ellenfelet aligha kaphattunk volna. A brémaiakról egyelőre kevés az információ, csak azt tudjuk, hogy a 11. forduló után 50 százalékos teljesí­tménnyel, tehát 11 ponttal, 15-11-es gólkülönbséggel a 10. helyen állnak. Ehhez csak annyit, hogy a Pécset kiverő Stuttgart jelenleg a második, 15 pontot számol. Az a csapat, amely Németországban kupát tud nyerni, bizonyára kiváló együttes, de azt í­gy sem állí­thatom, hogy legyőzhetetlen ellenfél. A rendelkezésre álló nem tulságosan sok idő alatt megpróbálunk minél több információhoz jutni, s aztán azt várjuk a csapattól, hogy a bolgár kupagyőztes elleni találkozókon mutatott teljesí­tményét is múlja felül. Ki merem mondani: lehet, hogy búcsura kényszerülünk, ám ha ezt két jó mérkőzés, dicséretes teljesí­tmény után kell megtenni, nem lesz miért szégyenkezni.

„Álomsorsolás, a Ferencvárost kí­vántam magunknak ellenfélnek” – lelkendezett Willi Lemke, a Werder Bremen menedzsere, miután megtudta, hogy a Kupagyőztesek Európa Kupájának következő fordulójában csapatát a budapesti együttessel hozta össze a sors(olás). Szerinte a Ferencváros attraktí­v csapat, izgalmas összecsapások várhatók. Amúgy a Werder még nem járt a magyar fővárosban, a vendégszereplés mindenképpen érdekes lesz a szurkolók és a csapat számára. „Az már csak ráadás, hogy idegenben kezdünk, egyszóval teljes mértékben elégedettek vagyunk” – közölte a brémai menedzser.

*

Nyilasi Tibor: – Jónak látom a hangulatot, nincs félsz a játékosok körében. Az UTE elleni szombati bajnokin az első félidőben akadtak hibák, fordulás után viszont harcos, elszánt volt a csapat. De talán még a második 45 perc formája is kevés lesz a Werder ellen. Klassziscsapatnak tartom a németeket, ráadásul magassági fölényben is vannak. A továbbjutásra úgy 20 százalék van a mi oldalunkon, a Werdernek pedig 80-at adok az első találkozó előtt. A brémaiak jól fejelnek, a Ferencváros viszont jórészt alacsonyabb termetű futballistákból áll. A légtérben aligha tudjuk felvenni a versenyt a németekkel. A középpályán kell meglepő húzással előállnunk, többek között labdákat szerezni, lassí­tani az iramot. Azzal együtt is: örülök ennek a feladatnak, hiszen most lemérhetem, mit tud valójában a Ferencváros.

Megnyugtató előnyt szeretne elérni a zöld-fehér szí­nekben játszó Werder Bremen csapata a budapesti zöld-fehérek ellen szerdán este a Weser Stadionban. Mint Willi Lemke, a német együttes menedzsere hétfőn az MTI bonni tudósí­tójával közölte: „papí­ron könnyebbnek látszik a dolgunk, mint a valóságban, mert bár a magyar egyesületek az elmúlt években az európai porondon nem szerepeltek valami jól, tudjuk, a Ferencváros nagyon jó csapat, az idén még veretlen, s mindenki óv bennünket”. Otto Rehhagel edző, aki a hét végén végignézte az Újpesti TE – Ferencváros mérkőzést erős, taktikailag fegyelmezett csapatot látott – közölte Willi Lemke.

*

Szerdán este Brémában, a német Werder Bremen ellen KEK-mérkőzésen lépett pályára a Ferencváros labdarugó csapata.

Werder Bremen (német) – Ferencváros 3:2 (3:1)
Bréma, 7.500 néző, V: Syme (skót)

Werder Bremen: Reck – Bratseth – Wolter, Borowka (Bockenfeld (54.) – Votava, Eilts, Bode, Allofs, Legat – Rufer, Neubarth

Ferencváros: Balogh – Telek – Páling (Patkós 68.), Kuznyecov – Simon, Szenes, Albert, Lipcsei, Keller – Schneider, Deszatnik (Wukovics 72.)

Gól: Neubarth (28., 40.), Allofs (33.) illetve Lipcsei (35., 74.)
Sárga lap: Schneider (9. p.)
Jók: Neubarth, Allofs illetve Balogh, Simon, Lipcsei

A 9. percben Schneider kapott sárgalapos figyelmeztetést, majd Borowka és Rufer veszélyeztette a magyarok kapuját, az egyik lövés fölé, a másik mellé szállt. A másik oldalon Deszatnik lódult meg a bal szélen, de átadása elakadt a hazai védők lábában. Egyre inkább fölénybe került a vendéglátó gárda, egy újabb Rufer-fejes és egy Borowka-lövés tévesztett célt. A 22. percben egy jobboldali beí­velés után Bode 10 méterről fölé lőtt. Rá két percre Kuznyecov lábáról majdnem a Fradi kapujába került a labda, aztán Eilts lövését Balogh lábbal mentette. A 28. percben Allofs jobboldali szögletét Neubarth a rövid saroknál, csaknem az alapvonaltól fejjel csúsztatta a hálóba (1:0). Ezt követően Borowka a bal oldalon jeleskedett, de pontos beí­veléséről lemaradtak a társak. A 33. percben Neubarth átadását Allofs a jobb alsó sarokba lőtte (2:0). Két perccel később jött a szépí­tő gól: Keller legurí­tott szabadrugását Lipcsei mintegy 18 méterről a bal alsó sarokba bombázta (2:1). Ezután Allofs sarokba tartó nagy lövését védte Balogh. A 40. percben sakk-matt helyzetbe került a ferencvárosi védelem, Allofs labdáját Neubarth a bal sarokba helyezte (3:1). Szinte állandóan a magyarok kapuja előtt pattogott a labda, a félidő hajrájában Legat beí­velését Bode fejelte mellé, majd Rufer nagy bombáját Balogh bravúrral tornázta szögletre.

A szünet megtörte a brémaiak lendületét, fordulás után már nem rohamoztak olyan hevesen, mint az első 45 percben. Kiegyenlí­tettebbé vált a játék, a ferencvárosiak is többször átjutottak az ellenfél térfelére. Az 54. percben a sérült Borowka helyére Bockenfeld állt be. Később Bode vágott ki nagy szólót, de az eredményes befejezéssel szerencsére adós maradt. A másik kapu előtt Schneider jobbról belőtt labdája foglalkoztatta a hazaiak hálóőrét, Recket. A másik oldalon is kimaradt egy nagy helyzet, az új-zélandi Rufer elhamarkodottan Balogh kezébe emelt. A 68. percben ferencvárosi csere következett, az ugyancsak megsérült Pálingot Patkós váltotta fel. Simon pontos átí­velését Deszatnik kapásból próbálta kapura küldeni, de nem találta jól el a labdát, í­gy odalett a kí­nálkozó lehetőség. A 72. percben Deszatnikot hozta le a pályáról Nyilasi Tibor vezetőedző, s helyére Wukovicsot küldte be. Mindent bele – zúgta a Fradi-kórus, s a játékosok meg is fogadták a jó tanácsot. A 74. percben Lipcsei kapott egy jó labdát a jobb oldalról, kilépett a védők közül, s higgadtan a kapu közepébe helyezett (3:2). Nem sokkal később Wukovics iratkozhatott volna fel a gólszerzők közé, de fejese a felső lécről az alapvonalon túlra került. Aztán ismét Wukovics jeleskedett, jó labdával hozta helyzetbe Albertet, de a brémai kapus gyorsabb volt, felszedte előle a labdát. A lelkes ferencvárosi drukkerek Nyilasi Tibort, a fiatal trénert éltették, s bár még sok volt hátra a találkozó lefújásáig, már a győzelemmel felérő vereségnek örültek. A hajrában egy í­zben még egy nagy kavarodás alakult ki a Fradi kapuja előtt, de többen is elvétették a labdát, í­gy ez a helyzet is kimaradt. Emlí­tést érdemel még az is, hogy az utolsó perceket Kuznyecov sántikálva játszotta végig, de lehozatalára már nem volt mód, mert a magyar csapat mindkét cserelehetőségét korábban kihasználta.

*

– Muszáj volt sietni, mert 23 óra előtt fel kellett szállnia a gépnek. Szerencsére minden a terveknek megfelelően alakult, 22 óra 40-kor indultunk, s éjfél után 10 perccel már itthon landoltunk – emlékezett vissza az útra idősebb Albert Flórián, a Ferencváros labdarúgó szakosztályának alelnöke.

– Hogyan vélekedik a látottakról?
– Kitett magáért a csapat, kellemes meglepetéssel szolgált. Ezt nemcsak az eredmény, az idegenben szerzett két gól támasztja alá, hanem a második félidőben mutatott játék is. Egy szó, mint száz: elégedettek vagyunk a 3:2-es vereséggel, ha tudjuk, hogy ez lesz a vége, előre elfogadtuk volna. Szóval, nagyon örülünk, de tudjuk, a neheze, a visszavágó még hátravan.

– Mivel magyarázza az első félideji gyengébb teljesí­tményt?
– Azt hiszem, játékosaink kicsit megilletődötten kezdtek, s csak később, a szünet után jöttek rá, hogy igenis van keresnivalójuk. Nem tagadom, az első játékrész vége felé nekem is olyan érzésem volt, hogy beleszaladhatunk egy ötösbe, egy hatosba, vagyis egy súlyos vereségbe, de jókor jött a szünet, s fordulás után egycsapásra minden megváltozott. A csapat tartását jelzi, hogy ebből a vert helyzetből is talpra tudott állni, s a második félidőben remek játékkal szórakoztatta a közönséget.

– Mi a véleménye Lipcsei Péterről, aki nemcsak az előző kupaellenfélnek, a bolgár Levszki Szófiának talált be kétszer-kétszer, hanem most is két í­zben volt eredményes?

– Úgy látszik, Péter kupaspecialista. Az is kétségtelen tény, hogy a csapat egyik vezéregyéniségévé nőtte ki magát. Több poszton is bevethető, amolyan Jolly Joker, s az sem mellékes, hogy az utóbbi időben a gólokkal sem marad adós. Nagy értéke az együttesnek, í­gy nem csoda, hogy hosszabb távon számolunk vele…

– Az látszott, hogy Kuznyecov sántikálva játszotta végig az utolsó perceket. Mások megúszták sérülés nélkül?
– Kuznyecovon kí­vül egyelőre csak Keller panaszkodott sérülésre. Remélhetőleg egyikőjüknél sem komoly a baj, s Nyilasi Tibor vezetőedző már a hét végén, a bajnokin is bevetheti őket.

– Végül egy utolsó kérdés: hogyan viselkedtek a Fradi kint járt hí­vei?
– Először is köszönet mindazoknak, akik a 90 perc kedvéért vállalták a fárasztó, hosszú utazást. Buzdí­tásukkal, szurkolásukkal nagyon sokat segí­tettek a csapatnak, sokszor az volt a benyomásunk, hogy itthon, az Üllői úton játszunk. S úgy tudom, ezúttal senkivel sem keveredtek konfliktusba.

*

Csak egy félidőn át táncolt csárdást a Werder Bremen a Ferencvárossal: az elszalasztott lehetőségek mérkőzésén a német kupagyőztes csupán 3:2-es győzelmet volt képes elérni a magyarokkal szemben, s aggódva várhatja a budapesti visszavágót. „Ez egy nagyon veszélyes eredmény” – nyilatkozta a mérkőzés után Willi Lemke, az északnémet csapat menedzsere.

A bonni General-Anzeigerben olvasható tudósitás szerint először úgy tünt, hogy Neubarth és Allofs góljaival a Bréma biztos győzelmet arat, ám a könnyelműség megbosszulta magát, s Lipcseinek a 73. percben elért találatával szorossá vált a mérkőzés. A Werdernek mindenesetre az is hosszabb időbe tellett, mig támadó gépezete a kellő sebességre kapcsolt. Bár Rehhagel edző Rufer, Neubarth, Allofs és Bode személyében négyes éket vonultatott fel, eleinte csikorgott a futball-gépezet. Változást az hozott, amikor a németek a széleken kezdtek el támadni, a Ferencváros védelmének sebezhetősége egyértelművé vált. A tudósí­tás szerint a brémaiak könnyelműsége hozta fel a Ferencvárost, mert a második budapesti gólig a magyar csapat játékából hiányzott a célratörés. Otto Rehhagel edző csalódottan nyilatkozott a meccs után: „Az első félidőben jó labdarugást nyújtottunk, de elmulasztottuk, hogy ebben a szakaszban döntésre vigyük a dolgot.”

A Bild-Zeitung szerint a brémaiak először elbűvölték a közönséget, ám később aludtak, ugyhogy a német játékosok remegő lábbal lesznek kénytelenek az Üllői úton pályára lépni. „Az első félidőben úgy nézett ki a dolog, hogy a Werder besétál a harmadik fordulóba. A dió azonban sokkal keményebbnek bizonyul, miután a brémaiak a legtöbb bajnoki cimmel büszkélkedő magyar csapatot csak 3:2-re voltak képesek legyőzni. Rehhagel edző védekező ellenfélre számitott, ám a magyarok bátran törtek előre… Rehhagel védencei a második félidőben könnyelműen levették lábukat a gázpedálról. Kapu előtti tüzijátek helyett visszafogott támadójátékot produkáltak, ami megbosszulta magát a 73. percben… A tévékészülékek előtt ülő nézők a magyar gólt már nem láthatták, mert a ZDF állomás éppen akkor, amikor a Weser stadionban izgalmassá vált a dolog, Barcelonába kapcsolt át. Talán azt hitték, hogy Brémában minden rendben van. Az ember igy csapja be önmagát” – irta a Bild.